Novella

Petrozsényi Nagy Pál
Tavaszi napfürdő (À la Örkény István)

Első nap Május. Verőfényes délután. Bent hideg, kint meleg. Nosza, gyerünk napozni! Kiviszem a napozóágyat a teraszra. Levetkőzöm, napozom. Hű, de meleg van! Felöltözöm, bemegyek. Hű, de hideg van! Újból kimegyek, levetkőzöm, napozom, utána megint be, és megint ki. Végül már le sem vetkőzöm. Második nap Micsoda pazar verőfényes délután! Irány az erkélyünk! Hű, de meleg van! Felöltözöm, bemegyek, utána megint ki, és megint be (Novella)

Lukáts János
Nagypénteki népszavazás

Krisztus, Krisztus, Krisztus, Krisztus, / Krisztus, Krisztus, senki más! / Krisztus, Krisztus, Krisztus, Krisztus, / szóba sem jön Barrabás! // Krisztus, Krisztus, csak tehozzád / száll a szó, a jó fohász, / s szégyenében fuldokolva / rágja körmét Barrabás! // Krisztus, néha oly nehéz, ha / feddőn nézel, s ránk, ha vársz, / nem szól, mégis mint a mágnes / vonz magához Barrabás! // Krisztus, bár a hű szívekben / tündökölve csak te állsz, / de a szájunk néha szinte azt suttogná: Barrabás! (Novella)

Lukáts János
Szabó Lőrinc a Balatonnál

„Nyaranta többfelé meg szoktak hívni barátok s új ismerősök, többnyire balatonvidékiek…” – írja 1951-ben az elmúlt évekre emlékezve (Forst Károly Frigyesnek). De nemcsak nyaranta, 1949 februárjának elején barátjától, a család háziorvosától kap levelet, Hévízről. Dr. Tompa Kálmán baráti bizalmaskodással és orvosi akkurátussággal közli, mit rakjon azonnal „egy kis kufferba”, a legintimebb ruharészletezés mellett a legfontosabbakra is kitér Tompa doktor: „hozz ceruzát, tollat és sok papírt és kedvenc könyveidből”. (Novella)

Pécsi Sándor
Nádszálgondolatok

Mielőtt a jó kaporszakállú nádvágó learatna minket, töprenghetünk a világról, gondolkodó nádszálak. A középkor geocentrikus mindensége meghitt, bensőséges volt. Idő, tér, a teremtés ötezer éve emberi léptékkel fölfogható. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Giordano Bruno, az új csillagászati fölfedezések egy ijesztően idegen, elképzelhetetlenül hatalmas, térben, időben végtelen kozmoszba taszították a XVII. század emberét. Kosztolányi a nyelv esztétikájával (Novella)

Lukáts János
„A könyvtár volt a hazám, édenem”

Szabó Lőrinc születésének 100. évfordulóján. - A költő verset ír, a poeta doctus „Bildungsroman”-t. Szabó Lőrinc pedig megkísérli a lehetetlent: emlékezete szűrőjén keresztül fölidézi élete sarokpontjait. Személyisége fejlődéséhez számba veszi az alkotókat, a műveket és az élményeket, amelyek eligazították a magyar, az európai és a világirodalomban. Különös mű a Tücsökzene, az emlékezés, az apológia és az összegezés szándéka egyszerre vonul végig rajta, hol búvópatakként, hol fölerősödve. (Novella)

Lukáts János
A szép és a rút dicsérete

Két somogyi helyszín Szabó Lőrinc költészetében. - A száztíz éve született Szabó Lőrinc (1900-1857) versei közül kettő is somogyi helységnevet visel a címében, 1949-ben keletkezett A földvári mólón c. költeménye, 1956-ban pedig az Egy igali ól előtt. Egyik versben sem találunk valódi somogyi tájra utaló mozzanatokat, konkrét helyszíneket, mindkét név inkább ürügy, a pontosságra törekvő költő kísérlete, hogy végső kérdéseken töprengő mondanivalóját környezete napi valóságából bontsa ki. A földvári mólón (Novella)

Lukáts János
Szabó Lőrinc a Balatonnál

„Nyaranta többfelé meg szoktak hívni barátok s új ismerősök, többnyire balatonvidékiek…” – írja 1951-ben az elmúlt évekre emlékezve (Forst Károly Frigyesnek). De nemcsak nyaranta, 1949 februárjának elején barátjától, a család háziorvosától kap levelet, Hévízről. Dr. Tompa Kálmán baráti bizalmaskodással és orvosi akkurátussággal közli, mit rakjon azonnal „egy kis kufferba”, a legintimebb ruharészletezés mellett a legfontosabbakra is kitér Tompa doktor: „hozz ceruzát, tollat és sok papírt és kedvenc könyveidből”. (Novella)

Lukáts János
„Idillek az Ipoly körül”

Az emberélet csúcspontján (negyvenöt éves korában) és az írói pálya mélypontján (a világháború pusztításai és saját emberi meghurcoltatása után) érlelődött meg Szabó Lőrincben a számvetés gondolata, az élet és a költészet összegezésének szándéka. 1945 egyik augusztusi éjszakáján fogant meg agyában az önéletrajzi versfüzér terve, amelyet – erre az éjszakára és a kiváltó élményre emlékezve – Tücsökzenének nevezett el. Az érzelmi és gondolati (Novella)

Csiki László
Valahol, avagy: Itt otthon

Nem szívesen beszélek már erről, vagy csak nehezen. Ez is egyik fonák tünete lehet honosodásomnak. Közel húsz éven át erről beszéltem, versben, prózában, drámában, publicisztikában, és azoknál is szenvedélyesebben pódiumra vagy kocsmasarokba állított asztalnál. Erdélyről, azaz az ifjúságomról. (És falvakról, és Bukarestről, ahol két ízben is éveket töltöttem.) Nem álmodom róla. Nem szépülnek meg emlékeim az idő- és térbeli távolság miatt (Novella)

Konczek József
A disznóhajsza

…Udvarháznak majori udvarábul akkor disznók visítva széjjelfutostak volt. Ha csak kettőt-háromat is mocsáron átal terelhetek, lészen étek. De nagyon megijettek a tűztül, s szaladtak mezzőbe. Nehezen kettőt béfogok, szoréttom őköt nádas fele, akkor meg elhevernek annak langyos-pocsolyás széliben, mozdúni nem akarnak. Üttöm-vágom pofájokat, ostoba állattyai, hát nem jobb-é néktek keresztyén gyomorba lenni, mintsem török hajkurásszon, mint nem ehetőt, sőt semmire (Novella)

Jókai Anna
Türelem

Ez idő tájt elszaporodtak a következtetés és magyarázat dilettánsai. Mert túl változatosak lettek és egyre kiszámíthatatlanabbul születtek újra a szenvedések; a nihilnél pedig még a hazug ok is nyugtatóbb – különösen, ha már oly kevesen hisznek a gyógyulás megfogyatkozott módozataiban, s a kuruzslók iránti bizalom ily erősen megcsappant. Az öntudat legalább a miért megfejtésével kacérkodik, s az olvashatatlan feleletből egy-egy összefüggéseitől megfosz... (Novella)

Kalász István
Apát lead - Kosztolányi emlékére -

A férfi ment az ápoló után. Ment a folyosón, állt a liftben, közben nézte az apját. Az öreg, foltos bőrét a kezén, ahogyan a kerekes szék karfáját markolta. Aztán az emeleten betolták az apját az orvosiba, a kövér nővér elkérte a férfitől a papírokat, az Esti bácsi papírjait, mindent, amit magával hozott, adja csak nekem, majd átnézem, uram, Ön kicsoda, ja, az úr a fia, értem, szólok a doktornőnek, kérem, várjon kint, nem tart ... (Novella)

Lukáts János
Lukáts János: Anyám, 1956… (megemlékezés)

Kedd volt, sugaras, szép őszi délután. A rádióban déltől kezdve félóránként mondták be, hogy engedélyezik vagy megtiltják a tüntetést. A műegyetemi ifjúság hívta rokonszenv-tüntetésre a budapesti egyetemeket. (Lengyelországban a nyár óta zavargások folytak. Az új lengyel pártvezér, Gomulka – jóarcú, magas, kopasz lengyel – szembefordult a sztálinizmussal is, meg Hruscsovval is. Vonzó példa volt ez, sokaknak riasztó példa. Amit a (Novella)

Jókai Anna
Majd kialakul

– Hova mész, Edelényi? –így kérdezte, pedig már nem voltak osztálytársak, ő a második évben kimaradt. – Hová mész, Edelényi? – Éppen most dobtam egy állati krapekot – mondta Edelényi –, pedig ilyen a deltája! – Mutatta az utcáról a háromszöget a levegőben. – És te mit csinálsz, Surek? Hogy vagy mindig? – Edelényi szerette a választékos fordulatokat. – Frankón – felelte Surek. Az utcaseprő felnézett rá a narancssárga mellényben. – Perecet árulok az Állatkertnél. (Novella)

Pásty Júlia
Acita /részlet/

Életem nagy döntése, merészsége volt, hogy elhagytam a szülőföldemet. Az elhatározás hosszú vívódás hatására történt. Fizikailag nem üldözött senki, a lelki nyomás áldozata lettem, és ehhez még párosult a gazdasági válság. Új hazát jöttem keresni, mert aki magyar akar maradni, annak az anyaországba kell költözni, ha a szülőföldjén erre megszűnnek a lehetőségek. A magyarok üldöztetése a Délvidéken már lesújtó és elszomorító. Azon a reggelen, a magyar országhatár közelében, két kilométer hosszú (Novella)

Skrivanek Dániel
A magyar sajtó helyzete a Kárpát-medencében 2/2

„Az időszaki sajtó szabad nemzetnél hivatva van, hogy legyen óramutató a nemzet életében; legyen hajnalcsillaga a világosság napjának; legyen a jelennek izzadó munkása, mely a jövendőt előkészíti, legyen élesztő fuvalma a rejtekben csillámló szellemszikrának; legyen őre a jogszerűségnek, reményhorga a szenvedőnek, a bűnnek ostora, a szerény érdem koszorúzója; legyen zászló, mely körül szellemi tábort üssenek, kiket egyenlő elvek vezetnek, kiknek szívökben egyenlő érzelem ég.” (Kossuth Lajos) (Novella)

Jókai Anna
Üdülő a mélyben 2/2

Korszerű, praktikus építmény. Romantikus helyen: közepében a völgynek. Talán csak túl szűk a völgy, túl közeli és túl meredek a hegyek lába. Inkább zárnak a sziklák, semmint tárulkoznak. Nincsen a szem előtt hívó távlat: ezért hiányzik a késztetés, hogy az ember nekivágjon, föl az oromra. Még az édes bánat is hiányzik: hogy nincs erő, tehát úgyis hiába. A kárpótlás a komfort, a könnyű megközelítés és a valóság: itt a legforróbb nyárban is hűvösebb van, kellemes, fojtott illatú... (Novella)

Szerkesztő B
Rafael Dieste: Szegény Bieito haláláról

Már közel jártunk a temetőhöz, amikor valami mocorgást hallottam szegény Bieito koporsójából. (Én voltam az egyik a négy közül, akik vittük őt.) Hallottam vagy csupán képzelődtem? Akkor nem tudtam megbizonyosodni róla. Olyan halk volt az a zörej! Mint amikor éjjel zizeg, zizeg a száraz venyige, úgy zizegett lázas fejemben ez a finom nesz. De mivel én, barátaim, nem voltam biztos a dologban, így hát emiatt – értsétek meg, ... (Novella)

Jókai Anna
Üdülő a mélyben 1/2

Korszerű, praktikus építmény. Romantikus helyen: közepében a völgynek. Talán csak túl szűk a völgy, túl közeli és túl meredek a hegyek lába. Inkább zárnak a sziklák, semmint tárulkoznak. Nincsen a szem előtt hívó távlat: ezért hiányzik a késztetés, hogy az ember nekivágjon, föl az oromra. Még az édes bánat is hiányzik: hogy nincs erő, tehát úgyis hiába. A kárpótlás a komfort, a könnyű megközelítés és a valóság: itt a legforróbb nyárban is hűvösebb van, kellemes, fojtott illatú hűvös... ség, kevés csapadék, (Novella)

Jókai Anna
Piramis 1/2

Összefogta derekán a pizsamát. Haja szétállt, szeme nedves volt még. Gyanútlanul nyitotta a konyhaajtót. Hátrahőkölt. Csattogott a papucsa, végigszaladt a három szobán. A gyerekek felültek a zajra, azután visszadőltek ágyaikra, alighogy elhaladt mellettük.Csak a harmadik szoba közepén állapodott meg, felesége pongyolája a lába köré csavarodott. – Mi az? – kérdezte Irma a sötétből. – Hány óra? – Tudod, hogy itt van? – Lehetetlen… hány óra? – Résnyire nyitottam, szerencsére… Vissza... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap