Novella

Jókai Anna
Jöjjön Lilliputba! 1/2

Prospektusunk nem a teljesség igényét, csak a teljességet nélkülözi. Kedvcsinálónak szántuk, minőségi utazóknak. Tisztázzuk a minőségi utazó fogalmát, a félreértések elkerülése végett. A minőségi utazó kétféle: pénzes vagy szegény. Az előbbi túlzott igénye a csömörből származik – az utóbbié a valósulatlan álmok reakciója. Aki túl sok „mást” lát, előbb-utóbb rájön: minden ugyanaz. Aki csak körbetaposhat, előbb-utóbb megérzi, a négyzet vagy téglalap szintén mértani idom; nem vonzza a kúp... (Novella)

Turcsány Péter
Ki volt Wass Albert 7/18

Szellemi szennyesünk tisztítása Nemzeti humanista szellemű lap Kolozsvárott, 1939–1944// „Ha megismerni kívánunk egy személyt, vagy a személyek egy csoportját,/ akkor közelebbi és távolabbi környezetükkel is meg kell ismerkednünk,/ amelyben mind a hagyomány, mind a világnézet ereje befolyásoló,/ sőt olykor-olykor mindent eldöntő tényező.”// (C. G. Jung)// A rágalmak, amelyek körülveszik a 20. század magyarságának... (Novella)

Jókai Anna
A király legrégibb ruhája 2/2

Egy kicsiny országnak is lehet neves uralkodója, még ha el is marad a ceremónia, s felséges király úr helyett így emlegetik: íme, a mi hős fejedelmünk! A törvényes királyság öröklődik – vér szerint. Ilyen alapon trónhoz jut néha a mégoly satnya vagy igencsak gonosz; esetleg ütődött. A „fejedelem” szónak más a zamata. Feltételez valami friss forrongást, amit ha ő is szított, ő is simít el, rendesebb rendet ígérve az avult helyébe. A fejedelmet többnyire vá... (Novella)

Lukáts János
Húsvéti hazahívás

„Vajda Sándor miniszterelnök úr három erdélyi írónak elsőosztályú vasúti szabadjegyet adatott, egész esztendőre szólót. Így mutatta ki tiszteletét az erdélyi magyar irodalom iránt”. Ezzel az örömteli mondattal indul Tamási Áron könyve, öröm az írónak, aki utazhat, öröm a kortárs román miniszterelnöknek (Alecsandru Voida), aki jótékonykodásával népszerűsítheti magát, öröm az erdélyi magyar irodalomnak, amely iránt így mutatódik ki a tisztelet. A legnagyobb az öröme azért mégis annak az idősödő (Novella)

Balogh Bertalan
Újra Pesten

„Nincs libatöpörtyű? Amerikában?!” álmélkodik, mintha azt hallaná, hogy ott nem lehet levegőt vagy vizet kapni. „Libát tömni állatkínzásnak számít ott, sovány libából meg nem lesz töpörtyű, tehát nincs olyan, hogy libatöpörtyű.” „Na, majd hozom én” mondja, és pár perc múlva máris ott a púpozott tál barnára sült csoda, karikára vágott piros hagymával, és szép kenyérrel... Egy kicsit a mennyekben érzem magamat. Meleg a töpörtyű, picit szőrös (Novella)

Jókai Anna
A király legrégibb ruhája 1/2

Egy kicsiny országnak is lehet neves uralkodója, még ha el is marad a ceremónia, s felséges király úr helyett így emlegetik: íme, a mi hős fejedelmünk! A törvényes királyság öröklődik – vér szerint. Ilyen alapon trónhoz jut néha a mégoly satnya vagy igencsak gonosz; esetleg ütődött. A „fejedelem” szónak más a zamata. Feltételez valami friss forrongást, amit ha ő is szított, ő is simít el, rendesebb rendet ígérve az avult helyébe. A fejedelmet többnyire vá... lasztják, ne (Novella)

Turcsány Péter
Ki volt Wass Albert? 6/18

A veszélyeztetett nemzet költője// „Isten, add, hogy bujdosásom/ így végződjék egy szép napon:/ roskadjak én is le az útra,/ tettől, tudástól gazdagon/ maradjak ott nagy reményjelnek,/ hogy bárki, aki haza vágyik/ s átlép felettem gondtalan,/ úgy mondja halkan, boldogan:/ már csak tíz perc az út hazáig”.// W. A.: Otthon-fa// Wass Albert regényíróként, novellistaként, költőként, emigráns politikusként és nagyhatású közíróként is ... zsoltáros (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Juhász Sándor: Imakönyv a szív felett

( Egy doni magyar katona emlékére.) / I. Rész / Ezt a címet régóta előjegyeztem megírandó témáim között. Sokszor elővettem, próbálgattam súlyát, s visszatettem, hogy érlelődjön szívemben, lelkemben. A küzdelmes, tragikus dolgokról nehéz írni, még akkor is, ha tudom nagyon érdemes arra, hogy másoknak is megmutassam és visszaidézzem a múltat. Nos a történet drága jó apósomtól származik, aki olyan szorgos ember volt az életben, hogy minden elismerést megérdemelt, de olyan szerencsés és szerencsétlen dolgai voltak (Novella)

Ványai Fehér József
Valahol Oroszországban (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) 1/2

A doni áttörés évfordulóján. - Támadtunk volna, de az oroszok bekerítettek. Hasig érő vízben keltünk át az erős sodrású folyón. A másik oldalon csatárláncba fejlődtünk, de megint találkoztunk az ellenséggel. Felvettük a harcot. – Molnár harcos, azonnal adja ide a kézigránátját, valami mozog ott elől! – ordított mellettem a százados, aki a fronton sokkal emberségesebben viselkedett velünk, mint a laktanyában. Léptünk vagy kettőt, prütty, átlőtték a lábát. Kászoni (Novella)

Ványai Fehér József
Valahol Oroszországban (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) 2/2

A doni áttörés évfordulóján. - Támadtunk volna, de az oroszok bekerítettek. Hasig érő vízben keltünk át az erős sodrású folyón. A másik oldalon csatárláncba fejlődtünk, de megint találkoztunk az ellenséggel. Felvettük a harcot. – Molnár harcos, azonnal adja ide a kézigránátját, valami mozog ott elől! – ordított mellettem a százados, aki a fronton sokkal emberségesebben viselkedett ... - Utat építettünk, amit még a svábok kezdtek el, de félbehagyták, amikor megfordult (Novella)

Karay Katalin
Kísérőlevél csomag nélkül

Hát igen, a Don sötét, jeges párája elvitte, megette nevét. Hetven évvel ezelőtt költözött Arankáék mellé albérletbe, onnan hamar átudvarolta magát hozzájuk, a behívóparancsot már az 53.-ba kézbesítették. Honnan került az 55.-be bérlőnek és miért? Abban a kis házban azóta is albérlők laknak egyébként. Düledezik a viskó, így is kiveszik. Valljuk meg, bármit kivesznek, egy spájz vagy kamra is megfelel dohos lószőr matraccal, ötliteres savanyú pap... (Novella)

Koczeth László
Magyar szívekben élsz...

A Doni áttörés hős magyar áldozatainak emlékére - Egy honvéd monológja a Don vidékéről 1943-ból. // Dermesztő hideg van./ távolban egyvégtében ágyúznak a muszkák./ Sűrű, jeges hó szitál./ Futás közben körözve gomolyog forró lélegzetem./ A bajszomról egy darabig számba csurran a leheletemtől megolvadt hólé, mint tavaszelőn a csatornánk szapora cseppjei, majd megdermed a végén./ A szakasz már szétoszlott./ Sokat lőttek kö... zölünk, (Novella)

Turcsány Péter
Ki volt Wass Albert 5/18

Wass Albert utóélete – Isten kenyere - Nagy emberek nagy vihart kavarnak - Isten kegyelmi munkájának köszönhetem, hogy segítőtársakat és türelmet adott e könyv szerkesztésének aprólékos, gyönyörű és hatalmas munkájához. A Jönnek – Adjtok vissza a hegyeimet! című ikerregények 1993-as kiadása után 1998-tól tervezzük a Wass Albert Életmű kiadását. Feleségem, Szutor Ágnes kiterjedt levelezése és a kiadói jog előzetes tisztázása alapján, sőt a tolmá... (Novella)

Szerkesztő C
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor... (Novella)

Jókai Anna
Téli esték 5/5

– De igen – mondta Lelikné, és ült a lazacszínű hokedlin. – Én itt lakom – ismélelte halkan, posztóba burkolt lábát egymásra rakta. – Tessék várni – mondta Szappanos, és befutott a szobába. – Ki az? – kérdezte Leila fekvő helyzetben, a bolyhos anyaméh szőnyeg közepén. – Nem fogjátok elhinni. – Szappanos csak állt, kezét zsebére szorította, mint aki tárcáját félti a tömött villamoson. – Egy öregasszony. Azt állítja, itt lakik. És kancsalít. Leila feltápászkodott, ropogott a... (Novella)

Jókai Anna
Téli esték 4/5

– De igen – mondta Lelikné, és ült a lazacszínű hokedlin. – Én itt lakom – ismélelte halkan, posztóba burkolt lábát egymásra rakta. – Tessék várni – mondta Szappanos, és befutott a szobába. – Ki az? – kérdezte Leila fekvő helyzetben, a bolyhos anyaméh szőnyeg közepén. – Nem fogjátok elhinni. – Szappanos csak állt, kezét zsebére szorította, mint aki tárcáját félti a tömött villamoson. – Egy öregasszony. Azt állítja, itt lakik. És kancsalít. Leila feltápászkodott, ropogott a... (Novella)

Lukáts János
Hómondóka

Esik a hó… Dehogy esik, / libben-lebben, földet ér, / mint a felhő, mint az ágról / vitorlázó falevél. / / Száll a csöndben… Fehér zászlót / bont a tél és leng a hó, / hány picinyke pehely szállong, / százezer meg millió! / / Fűre, fára, háztetőre / bunda, sapka, sál kerül, / sötét kémény, pince odva / mind fehér lesz, felderül. // Kis tenyérbe kis pehely száll, / fényes csillag… Hova lett? / Vízcsepp fürdik a helyén már, / két meleg kéz új tavaszt vár / s messze űzi a telet. / / Magyar Irodalmi (Novella)

Lukáts János
A barát álmot lát

Nap is volt, hold is volt, csodálatos este volt. A nyugati égbolton egy felhőcsónak úszott, az utolsó napsugarak aranylóan szóródtak szét az alkonyatban. Keleten sápadtan ragyogott a hibátlan telihold. A barát nehezen vonszolta magát, a saru égette a talpát, hátát megborzongatta a hűvös esti szél. Addig a borókásig! – szemelte ki a távoli célt, amelyet estig el akart érni. Néhol bokáig süppedt a futóhomokba, máshol viszont rejtőzködő szikladarabon bicsaklott meg (Novella)

Jókai Anna
Téli esték 2/5

– De igen – mondta Lelikné, és ült a lazacszínű hokedlin. – Én itt lakom – ismélelte halkan, posztóba burkolt lábát egymásra rakta. – Tessék várni – mondta Szappanos, és befutott a szobába. – Ki az? – kérdezte Leila fekvő helyzetben, a bolyhos anyaméh szőnyeg közepén. – Nem fogjátok elhinni. – Szappanos csak állt, kezét zsebére szorította, mint aki tárcáját félti a tömött villamoson. – Egy öregasszony. Azt állítja, itt lakik. És kancsalít. Leila feltápászkodott, ropogott a... (Novella)

Jókai Anna
Téli esték 1/5

– De igen – mondta Lelikné, és ült a lazacszínű hokedlin. – Én itt lakom – ismélelte halkan, posztóba burkolt lábát egymásra rakta. – Tessék várni – mondta Szappanos, és befutott a szobába. – Ki az? – kérdezte Leila fekvő helyzetben, a bolyhos anyaméh szőnyeg közepén. – Nem fogjátok elhinni. – Szappanos csak állt, kezét zsebére szorította, mint aki tárcáját félti a tömött villamoson. – Egy öregasszony. Azt állítja, itt lakik. És kancsalít. Leila feltápászkodott, ropogott a... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap