Novella

Lukáts János
Hétköznapi halhatatlanság

Madarász Imre harmadik évtizede „szervez” szellemi kalandtúrát olvasóinak. Az egyik legősibb európai irodalomnak, az itáliainak (az olasz nyelvűnek) a felesküdött híve Madarász Imre, aki egyetemi professzor Debrecenben, fáradhatatlan utazó és kutató a két ország között, sőt néhány éve az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagja. Kutatásait folyamatosan teszi közzé köteteiben, különböző szempontok szerint csoportosítva dolgozatait, hol az egyes korszakokat, hol az egyes műfajokat, hol a művekben (Novella)

Bilecz Ferenc
Az utolsó magyar hadifogoly (Petőfi!)

Régi írásom, régi témáról. Abszurd helyzetek, abszurd világban. Tisztelgés a Petőfi-kutatók előtt. Az igazság kiderítésének akadályozása, máshol, más helyzetben bűnténynek számítana. - Ott essem el én, a harc mezején…-– ez volt az utolsó gondolata, amikor elesett. Amikor felkelt, kozákok fogták körül. - Szmatri, bljágy! Nyeuzseli, Alexander Petrovics, vengerszkij poet?[1] Távolba szakadt hazánkfia! Miért ne vinnénk... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Feri bácsi

Feri bácsinak ismerte mindenki Fehérváron, a Budai út környékén, meg abban a kiskocsmában, ahová naponta bejárt egy-egy fröccsöt meginni. Teljes nevén Varga Ferencnek anyakönyvezték szülőfalujában Csákberényben. Ötvennyolc éves, rokkant nyugdíjas volt. Fia, a részeges Varga Laci mondta egyik reggel: - Meghalt az öreg! Nem látszott az arcán megrendülés, szomorúság. Csak úgy egyszerűen közölte, aztán kért egy fröccsöt és leült ahhoz (Novella)

Szerkesztő B
Gárdonyi Géza: Tengeren járók csillaga

Négynapi tengeri út volt előttem. Kis társasággal utaztam, de csupa osztrákkal. Magyarul nem tudott a kapitány se, pedig a hajó magyar hajóstársaságé. Reggelinél mondja a kapitány, hogy az egyik tisztje magyar: Reiter a neve. Azt gondoltam zsidó, és csodálkoztam magamban, hogy tengeri pályán zsidót találok, de nem zsidó volt: szőke, kékszemű germán-tipusu fiatal embernek találtam. Ott sétált a hajóhidon. Az ily sétálás négyórai (Novella)

Kalász István
Kiút

Minden reggel jön a lúd, leül, tollászkodik, néz, feláll, néz, leül. A lúdnak nevet adtam, nem álltam meg, pedig mondják, nem szabad, a név kötelez. Összeköt. A börtönben elveszik az ember nevét, de ez a lúd nem tűnt éhesnek, gondoltam, és így nem baj, hogy nevet kapott tőlem. De aztán, rájöttem, nem is tudom, hogyan néz ki egy éhes lúd. Kopott a tolla? A csőre fehéredik? Nem tud repülni? Ha nem tud, akkor ez a lúd, ez az Eszter, nem éhes, Eszter jól van, mert (Novella)

Jókai Anna
Közkatonák

Madaras Márton elégedetten viselte gúnynevét. A szerkesztőségben ő a Kutya – tudomásul vette. Akit Kutyának hívnak, azt legalább nem gyűlölik. Ebben a jelölésben: „Kutya”, szeretet lakozik, úgy vélte; s épp csak oly parányi eleme a sajnálkozásnak, ami nélkül bárkit őszintén szeretni amúgy is lehetetlen. A felesége, persze – szokott precizitásával –, a név árnyoldalát is kimutatta: egy csepp irigységet sem tartalmaz, s akit senki sem irigyel, annak – jobb, ha tudja! – ... (Novella)

Lukáts János
„A magányos úszkáló álmodozásai”

„Belefogtam hát, s ami tőlem tellett, meg is tettem mindent, hogy sikerrel fejezzem be vállalkozásomat”. (J. J. Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai. Harmadik séta. Fordította Réz Ádám. Bp. 1964. Magyar Helikon. 49. oldal.) Nem vagyok a bajnokok fajtájából való! Nem igyekszem a történeteket úgy alakítani, hogy mindig magamat tűntessem fel győztesnek. Ezen a legutóbbi megmérettetésen az 5247. helyet sikerült kivívnom ... (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Királyi audiencia

Azt mondják, a történelem megismétli önmagát. Lehet, az mindenesetre biztos, hogy az erdélyi dilemma sokak számára ma sem lezárt kérdés. Néha kimondták, gyakrabban nem, de a szívekben változatlanul ott bujkál: miért nem élhet a gyermek ősei országában? Kormányunk válasza elég lakonikus: eddig a határ, punktum, faggassuk inkább a történelmet! Hát én kifaggattam, s vele megboldogult apám elsárgult, 1940-ben írt írt naplóját is, amely immár ugyancsak (Novella)

Lukáts János
Május

Vízszín egével kéklett rám a május / s az égre vén fenyők írtak jelet / a gyanta csendben cseppent és magányos / őzek legelték a friss réteket // Nem volt mellettem lány, csak egymagamban / feküdtem ott, tőlük szöktem talán / élet forrt titkon fáradt tagjaimban / pihentem pajkos fenyvek oldalán // Nem éreztem, hogy múlt a perc s az óra / csak ringatóztam saját sorsomon / fejem felett az idő szállt dohogva // s meg-megbotlott a fenyőormokon. / Én, kis bogár, lapultam a homokba, / csak szellő fújta gyáva homlokom. (Novella)

Adorján András
Vidám Világvége

Iksz Ipszilont a minap hazafelé menet megállította a "Vidám Világvégét" szekta egyik tagja, és szigorúan felszólította, hogy gondolkodjon végre el. Iksz Ipszilon zavarában azt nyögte ki, hogy kicsiny gyermekkora óta azt műveli, azóta abba sem hagyta, hisz foglalkozása ezt eleve megkívánja. Hivatali órái pedig sohasem telnek le, lévén szellemi szabadfoglalkozású. A zord egyházfi azonban arra utasította, hogy bánja meg bűneit, s térjen meg az Úrhoz. Egy brosúrát is nyomott a markába, meg egy matricát (Novella)

Szerkesztő B
Bükkösi György: Székely karácsony (elbeszélés)

Karácsony szombatja volt. A kis székely falu főutcáját teljesen belepte a hó. Az ólomszínű, mozdulatlannak tűnő felhőkből napok óta hullottak nesztelenül a sűrű, fehér pelyhek, hogy szemnek vakító takarót terítsenek házakra, fákra, emberekre. Nem kíméltek senkit és semmit, így azt a kisfiút sem, aki éppen most állt meg a településen keresztül ívelő országút közepén, és hunyorogva, hátravetett fejjel az égboltra nézett. Csend vette körül, szokatlan némaság, járműnek se híre se hamva, parányi zaj sem (Novella)

Fehér József
Ördögfiókák

Annyira még nem vártuk a karácsonyt, mint azon a télen. Egyhangú tanyai életünkből nagyon hiányzott a változatosság. S reméltük, hogy a Mikulás az ajándékokkal együtt majd azt is meghozza. Már katalinkor akkora hó esett, hogy csak a kucsmánk csúcsa látszott ki belőle. Ezért jóformán ki sem mozdultunk a kemence fűtötte, jó meleg szobából. El is rendelte hát a csicsatéri tanító a téli szünetet, de sok örömünk nem lett belőle. Egy idő után a... (Novella)

Turcsány Péter
Komor magyar karácsonyunk II.

Már régen minket Isten/ orsóján pörgetnek,/ mint nagyanyáink, mikor/ szőtték a téli ruhát,// te is egy szál, mi is néhány,/ fájdalmas szőttes a nemzet,/ ki tudja, hogy melegíti-e,/ vacogtatja-e jövendőnket?// Mire szövik ezt a ruhát?/ fátyol lesz, hogy eltakarja/ bűneinket? Szemfedő lesz/ búcsúztatni véreinket?// Komor magyar karácsonyunk/ nem hoz nekünk ajándékot,/ árván didereg Jézuska,/ nincs aki rá ruhát tegyen (Novella)

Adorján András
Iksz Ipszilon karácsonya

Lerogyott egy fotelba. . – Hát ezzel is megvolnánk! Most már akár végezhetnék is magammal. Nagyon meg se büdösödnék tavaszig ebben a kurva hidegben! De aztán valahogy mégsem ölte meg magát. Sőt, a következő szentestén sem. Viszont 2 év múlva, mikor már újra a városban lakott, fölment a Rózsika nénihez, aki fölötte lakott. Rózsika néni egy szörnyű perszóna volt, hisztérikus, kötözködő. Saját jogon is utálta az egész ház, nem csak azért, mert a vejével (aki a közös képviselő volt) a fáma szerint bűnszövetségben (Novella)

Szerkesztő A
Móricz Zsigmond: Karácsonyi ének

Hull hó, hull a hó. Mint pajkos gyerekek kergetik, dobálják egymást a pelyhek. Homlokomat a hideg ablaküveghez támasztom, s gyönyörködve nézem a bohó játékot. Hogy örülnek, hogy vigadnak, jön a karácsony. - Karácsony, Karácsony... Varázslatos szó, gyermekkorom legrégibb emlékei: zsongó-bongó érzések támadnak fel rá. Az első nagy álom, amit ébren láttam, az első nagyszerű tudás, melyre fölemelkedtem, az első eszme, amit ... (Novella)

Fehér József
Mire eljön a karácsony...

A petróleumlámpa imbolygó fénye most a fal melletti gyerekágyra esik, ahol a puha dunyha alatt lázasan forgolódik Mocsáriék egyetlen kislánya, Zsófika. Az előbb még a hideg rázta és reszketett, most meg tűzforró a teste, és folyton ki akar takarózni. Eszter, az anyja nemrég kötötte át vizes ruhával, hogy lehúzassa a torkáról és hörgő mellkasáról a gyulladást, ahogyan azt annak idején vele is tette az édesanyja. Most (Novella)

Szerkesztő A
Tamási Áron: Karácsonyi pásztorocskák

A szabadtűzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tűz aranylángja. Csodapásztorok melegednek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn, és emlékezni serkent engemet is. Tizenhárom éves voltam, s vezére a zsenge pásztoroknak. Ezek a zsenge pásztorok mind korombéli fiúk voltak, akiket gondosan megválogatva vettünk föl a nyájba. Amikor a kör bezárult, kiosztottuk a szerepeket. Elsőnek vezért választottunk, aki majdan, ka... (Novella)

Turcsány Péter
Új Végvári-versek - Komor magyar karácsonyunk 1.

2004. december 5-én / nekünk az idő megállt // Komor magyar karácsonyunk I. // Idő előtt táncba vitték / a magyart, / táncolj bolond, vakulj bolond, / no rajta! / Leszakadt a veséje, / nem lesz néki farsangja. // Most nyílna fel csak a szemünk, / jaj, későn, / himnusztalan, szomorú a / nótavég: / magyart magyar árulta, / magyar magyart tagadta. // Jézus gyermek, komor a te / jászolkád, / béna ka... runk, béna lábunk / hadonász – Magyar Irodalmi Lap (Novella)

Felber Zsolt
Mégis van Karácsony

A Kráter 2012. évi "Magyar Ünnepek" című karácsonyi novellapályázatának díjnyertes alkotása. - Ezüstszürke jégpáncél dermedt a földes útra. Amit a Nap lágy, dédelgető karjaival felmelengetett, azt estére Téltábornok fagyos szívvel megcsontosított. A fák kérge kőpajzsként állta a kellemetlen, csípős szelet. Olyan néma volt minden, mintha kihalt volna a világ. Ebben az időben mindenki lehetőleg saját kuckójába húzódott, hogy ott melengesse valamivel meg... (Novella)

Fehér József
Tanyai karácsony

Legtöbbször éjszaka, kavargó hóeséssel érkezett a tél a tanyai tájra, vastagon beborítva puha takaróval a hosszan elnyújtózó szántóföldeket. Mi, gyerekek mindebből semmit nem érzékeltünk, mivel sötétedés után már dunyha alá parancsoltak bennünket. A kemence fűtötte, jó meleg szobában pedig, a petróleumlámpa imbolygó fényénél hamar álomba mesélt anyánk bennünket. Még arra sem ébredtünk fel, amikor hajnalban a fel-feltámadó szél, mintha be a... karna (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap