Novella

Kő-Szabó Imre
Az a szép nyár

Az óracsörgés olyan éles volt, mint egy frissen fent borotva. Bántotta is a fülét. Szólád Péter kábultan kelt fel. – Na, még egy nap! Aztán csak pihenek, pihenek Régóta várt már erre a napra. Egy évvel ezelőtt volt szabadságon, vidéken, rokonoknál. Akadt ott egy kis talicskázás. Építkeztek és segített nekik téglát hordani. Nem sikerült úgy, mint szerette volna. A meló egy kicsit nehéz volt, nem szokta ezt a hajtást. – Jövőre jobb lesz. Nem tolom el! – mondo... (Novella)

Orosz T Csaba
Bukásra ítéltetett

Szikrázott a nyári reggel a kicsiny falu házainak tetején. Rosa mama hangja ebbe a majdnem ideális reggelbe hasított bele. - Beniiii…. Benííííííííííííííííííííííí!Gyere vissza az öcsédért! Beni kelletlenül visszafordult, visszaügetett a szegényes házhoz ahol a kisöccse Arni várta sírástól kivörösödött szemmel, de már bizakodóan mosolyogva. Mikor meglátta a bátyját apró szája nevetésre húzódott. Beni először bosszús lett Arni vigyorától, de aztán mégis szeretettel nézett ötéves öccsére. Ő aki már... (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: A tűznek nem szabad kialudni

Öregapó felállott a vesszõk közül, kosarat kötött a hajlós, hántott fiatal vesszõkbõl. Olyan magas ember volt, hogy egész a padlást érte a feje, onnan felülrõl szólott le, miközben leverte magáról a vesszõforgácsokat: Lyányom, süssél egy kis kolbászt... / Ó... ­ dünnyögte a lánya, aki a kisgyerekét etette tejbe áztatott kenyérbéllel. / Öregapó nem törõdött vele, kicsit izgatott volt, fordult. Ejnye ­ mondta -, megyek mán, szétnézek egy kicsit a faluba. (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Karácsonyi ének

Hull hó, hull a hó. Mint pajkos gyerekek kergetik, dobálják egymást a pelyhek. Homlokomat a hideg ablaküveghez támasztom, s gyönyörködve nézem a bohó játékot. Hogy örülnek, hogy vigadnak, jön a karácsony. - Karácsony, Karácsony... Varázslatos szó, gyermekkorom legrégibb emlékei: zsongó-bongó érzések támadnak fel rá. Az első nagy álom, amit ébren láttam, az első nagyszerű tudás, melyre fölemelkedtem, az első eszme, amit ... (Novella)

Balogh Bertalan
A művészek

Baj van, amikor már formabontáshoz nyúl a művész. Az egész korral van baj, a kultúra általános állapotával, ha egyszer a HARMÓNIA, mint minden művészetek végső felismerése és vallomása vált elcsépeltté. Helyrehozhatatlan baj van, és nem bent, hanem "künn". Művészek sem és az Atyaisten sem bír megállítani egy hanyatló folyamatot, csak egy új Isten megjelenése és a természetes harmónia újrafelfedezése tudná. Arra meg aztán várhatunk!... * A művek mögött bonyolult és érzékeny (Novella)

Orosz T Csaba
Az őrült majom szerelme

Különös sorsok... - Bender elbűvölve nézte a naplementét. Nem tudta, hogy ez naplemente, hiszen csimpánz volt, csak a csodálatos vöröslő fényjátékot szerette, ami után elhalkult a dzsungel. Ilyenkor már csak a ragadozók jártak élükön a félelmetes, hatalmas Csusszanóval a kígyóval. Vágyakozva nézett a törzs alvóhelye felé, de tudta, hogy nem mehet vissza többé. Pedig nem is akart akkorát ráverni arra a szemtelen kölyökre. ... (Novella)

Szerkesztő A
Móricz Zsigmond: Barbárok

kis kutya, a puli, fülelt, szimatolt s a következő percben vicsorítva kezdett ugatni. – Mija? – szólt rá a juhász. A kutya csak még jobban ugatott. – Városifélék? – kérdezte a juhász. A kutya egy pillanatig hallgatott. – Pusztabéli? A kutya ugatni kezdett. – Akkor mi bajod? A juhász végigheveredett a subáján, a szamár árnyékában, és többet nem törődött az egésszel. Egy idő múlva a két komondor is észrevette, hogy idegenek... (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: A tűznek nem szabad kialudni

Öregapó felállott a vesszõk közül, kosarat kötött a hajlós, hántott fiatal vesszõkbõl. Olyan magas ember volt, hogy egész a padlást érte a feje, onnan felülrõl szólott le, miközben leverte magáról a vesszõforgácsokat: Lyányom, süssél egy kis kolbászt... / Ó... ­ dünnyögte a lánya, aki a kisgyerekét etette tejbe áztatott kenyérbéllel. / Öregapó nem törõdött vele, kicsit izgatott volt, fordult. Ejnye ­ mondta -, megyek mán, szétnézek egy kicsit a faluba. (Novella)

Orosz T Csaba
Nagyerdő

Történt egyszer, még a "jóságos" Habsburg iga alatt, hogy Simonyi óbester és egész bandériuma a debreceni határban táborozott. Simonyi igencsak kedvelte hű harcosait, akik sokat morogtak az ellátmány miatt. Azért zúgolódtak a jó katonák mert az óbesternek a Burgból küldetett francia szakács szakasza volt, akik nem nagyon értettek a magyaros ízekhez. Főtt a feje szegény óbesternek , hogy hogyan kellene ilyen kevés pénzből jó magyar étellel jóllakatni egy egész ezredet. Végül aztán kiöt... (Novella)

Balogh Bertalan
Fejlődő technika

Azt hiszem, a hetvenes években jósolta meg Arthur C. Clark, (akit egyébként nagyra becsülök az eszéért), hogy az elektronika fejődésének sebességével számolva, bizony alaposan megváltozik majd például a levélírási módszerünk is. Megírja majd az ember a levelet, bélyeget se tesz rá, be se kell dobnia, várnia se kell napokig, míg kézbesítik, mert, amint mondja, lesz olyan gép a postán, amelybe a postai alkalmazott csak bedugja a levelünket, megnyom egy gombot, és a levél hű másolata pillanatok alatt (Novella)

Orosz T Csaba
Meglepő fordulat

Négy fotel, nyolc leszerelő! Örök dilemma… A társalgóban csak négy fotel állt, de leszerelő, akik ezen kiváltságot élvezhették nyolc volt. Gyula és én éppen fittyet hánytunk! Fittyet erre a fontos rendszabályra, hogy a fotelekbe csak leszerelő ülhet. Bár öreg katonák voltunk, de ha a leszerelők bármelyike meglátta volna ezt az égbekiálltó „függelemsértést”, még folyosót is fókázhattunk volna szégyenszemre. Gyuszi még sáros lábát is... (Novella)

Kühne Katalin
Elsüllyedt falvak, megroggyant tanyák

Bözödújfalu vízbe merülésére emlékezem, a diktátor falurombolásaira, az elszakított területeken élők nehéz sorsára, de a magyar tanyákon élők elszigetelt életét is, a túlélésért, a megmaradásért folytatott küzdelmeiket is feltárom. - Kattintgatom a távirányítót, hirtelen egy megdöbbentő látvány tárul elém. Bözödújfalu elsüllyedt világáról, a vízzel feltöltött faluról beszél a narrátor. Csak egy tavat látok, és a vízből kiálló templomto... (Novella)

Balogh Bertalan
A lányka

A lányka felnevetett. Ok nélkül. Nem volt már gyerek, néhányszor kirándult már az emberi kapcsolatok őserdejébe, de mint aki csak beletévedt. Nem akart fölfedezni semmit, csak az esték voltak muzsikásak és szelídek, és ő kószált egy kicsit a szélénél... Vágyakoztak utána kamaszos ügyetlenül, de ebből nem sokat értett még. Nevetett. Volt úgy, hogy megvárták a masinás-monoton iskola után, és bekaptak egy gesztenyepürét a cukrászdában, de ez sem volt (Novella)

Fehér József
A cserepesi lázadó

A cserepesi kertek alatt halkan csörgedezett a sekély vizű, Rárós patak. A délelőtti , tavaszi verőfény meg-megcsillant apró, lágy hullámain. Elgyönyörködött bennük Gábor a patak kertvégi, mohás padján üldögélve. Mindig ide jött ki gyermekkora óta, ha valami bántotta, nyomasztotta. A lassú folyású, áttetsző, tiszta víz háborgó lelkét lecsendesítette. Most azonban képtelen volt megnyugodni: hol a hajába túrt, hol meg a fejét ingatta, és időnként öklével a pad kar... (Novella)

Kühne Katalin
Az iskola poklai

Visszaemlékeztem gyermekkoromra, akkoriban még nem voltak italozó, dohányzó gyermekek, mindenki iskolába járt, a szülők dolgoztak. Ma sajnos sokszor látok az utcán ilyesmit, az unokáim is mesélik, hogy drogdílerek kínálják az iskola előtt a szereket. Az iskolákban előforduló kisebb és nagyobb bűnökről írtam, amelyek ellen sokszor a tanárok - minden jó szándékuk ellenére sem - tudnak sokat tenni, ezt a szülőkkel együtt kellene ... (Novella)

Orosz T Csaba
Indián nyár

Szilaj ló tulajdonképpen szerencsésnek nevezhette magát. A törzsben minden nő táplálta őt. A Nagy Éhínség idején látta meg a napot a Szent Tó Népe legifjabb harcosa. Mivel szülőanyjának az éhezés miatt nem volt elég teje, ezért a bőséges gyermekáldással járó év minden friss anyja hozzájárult a fiatal bőgőmasina etetéséhez. Ezért aztán később is anyácskámnak szólította a törzs összes asszonyát. Szerették is ezért a különösen vad,... (Novella)

Orosz T Csaba
Csordakirándulás

Eger kultikus, szakrális hely minden magyar ember számára, azzá varázsolta Gárdonyi örök érvényű mesterműve! Bergert ez a tény hidegen hagyta, föl alá száguldozott a szűk utcákon, hol egy fagyishoz rontott be, hol pedig egy elegáns étterem teraszára ült le sört és egyebet rendelve. Mi, a csorda csak néztük és lassan haladtunk a Dobó tér felé. Minden szűk, gyönyörű utcácska odavezetett, így a nagyeszű sem tévedhetett el. Egy nagy áruház mellett... (Novella)

Balogh Bertalan
Eltűnt a társadalmak öntisztító rendszere

Szinte mintha tegnap történt volna: apám vívni tanult, mert a katonatiszt párbajképes kellett legyen. Mulatságos volt a nagy hasával atlétatrikóban és fekete klottgatyában. A párbaj már az ő idejében is ritkaság volt, de ő még olyan szellemben nőtt fel, amelyben az embernek becsületbeli kötelessége volt a szemétembert kettéhasítani, vagy lelőni, mint egy rühes kutyát. A társadalom öntisztító rendszere volt ez az intézmény, amikor még nagyon komolyan vettük az erényt, (Novella)

Orosz T Csaba
Csak egy dal

Ami nem évül el.... - Már megint az az átkozott dallam! Az a vészjósló egybefüggő orgonafutam! Bele lehet őrülni! Egész nap ezt a dalt harsogja a gramofon, onnan a harmadik emeleti ablakból. Szimirkin őrmester már majdnem feladta magát tegnap, annyira zavarja a zene. Ide hallatszik le a legjobban a kis fáskamra alá ásott titkos verembe. Eltávozáson volt éppen amikor a németek elfoglalták Sztálingrádot. Azon az augusztusi éjen, több ezer gyújtóbomba... (Novella)

Bene Zoltán
Mohács felé

Jöttek sorban, egymás után. Rongyosabbnál rongyosabb köpönyegekbe burkolták nélkülözésektől légiesen könnyűvé, szinte átlátszóvá aszott tagjaikat és szembántó, mindamellett szánalmat keltő csonkjaikat. Fülsértően, kísértetiesen zörögtek törődött csontjaik lépéseik ütemére. Lábukat, ha volt, mocskos ruhacafatokba bugyolálták, hogy megvédjék az utak veszedelmeitől: a kövek sebző élétől, a gyökerek vért kívánó... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap