Novella

Kő-Szabó Imre
Alkotói űr

Csabai Csaba elhatározta, hogy ettől a naptól nem a száját tépi, meg óhajtozik egy remekműre, mint legtöbb magát írónak valló „kolléga”. Hanem belecsap és megírja élete nagy művét, egy olyan regényfélét, amely róla, barátairól és a környezetéről, az itteniek bújáról, bajáról, meg minden egyébről szól majd. Mert a panelben élőkről, még nem született egy jó mű, de majd ő most megmutatja. Azért érzett erőt magában ehhez, mert tényleg felismerte mostani - "Is... (Novella)

Fehér József
Öt üveg pezsgő

Rettentő fejfájásra ébredt Péter. Úgy érezte, majd szétmegy a koponyája. Mindig beteg volt, ha többet ivott a kelleténél. Hol kinyitotta, hol meg becsukta a szemét. Szoktatta a félhomályhoz. Aztán a csendet éles zirrenő hang hasította ketté – mintha az agyát fűrészelnék. Majd vakító fény ömlött be a szobába. Ösztönösen hasra fordult és belefúrta a fejét a párnába. Most jutott el a tudatáig, hogy az előbbi zaj nem lehetett más: valaki szétrántotta a sötétítő függöny... (Novella)

Kalász István
Vétel

És olvasta, hogy negyven évvel ezelőtt azt ígérték: a Földön nem lesz éhség. A szegény gyerekek iskolába járnak, mindenki kap mindenféle nyavalya ellen oltást, nem lesz járvány, nem lesznek kártékony rovarok. Fűtésre a nap melegét használják majd, a Holdon kolónia működik, ott az emberiség eszméi diadalmaskodnak. Olvasta még, hogy a tenger alatt lesznek luxus szállodák, az autókat robotok irányítják, sem torlódás, sem baleset nem lesz, az égbe (Novella)

Kő-Szabó Imre
A kirekesztett

Már szürkült, amikor a fiatal tanítónő kinyitotta a kaput. Keskeny betonjárda vezetett be az udvarra. Hangosan köszönt, várt. Semmi mozgás, minden csendes volt, csak az aprójószág zajongott éhesen az udvaron, a tanítónő köré gyűlve. - Jó estét! – ismételte meg még egyszer a köszöntést, talán egy kicsit hangosabban. - Igen, megyek! – jött távolról, valahonnan az udvar mélyéből egy gyenge hang. Majd Szekercés nagymama csoszo... (Novella)

Orosz T Csaba
Ősök vére

A nagyhatalmú báró, Terebesi Andorás ridegen bámult a király követére, aki személyesen hozta a véres kardot, szimbolizáló behívót a csepeli harci táborba. - Egye meg a kölyök király, amit főzött – dohogta – éppen elég nekem rendbe hozatni a kunok által okozott téli károkat, nemhogy holmi kis csetepatéba mászkáljak valami sivatagi kutyafalka ellenében. Ha valóban olyan erősek, mint ahogy a gyáva kijevi hercegek mondják, akkor álljon ki ellenük a drágalátos kunjaival. - De apám... (Novella)

Fehér József
Megbékélés

Mire János az istállóban megetette az állatokat, kint már javában szállingózott a hó. Az ajtó felső szárnyát - szellőztetés miatt – mindig egy kicsit nyitva hagyja, így ki lehet látni rajta. A szállingózó hó láttán, fancsali képet vágott, mert az igazat megvallva, elege volt már a télből. Még Imre napján leesett az első hó, és azóta fagy van, hideg, és többnyire havazik. Olyan komor, magába forduló ilyenkor minden, még maga az ember is. Amikor meg... (Novella)

Orosz T Csaba
Amikor a bohócok is sírnak

A cintányér csattanását hangos nevetés követte. Főleg a gyerekek kacagtak, de a komolyabb felnőttek száján is ott bujkált a félszeg mosoly. Róbert hatvanévesen is úgy esett a hátsójára, mint senki Európában. Mondta is mindig az artistaképző igazgatója: - Robikám te egyetemi szinten esel seggre. Ezt tanítanod kéne. - Sohasem vállalkozott rá. Negyven éve járta a kis társulattal az országot. A napokban elgondol... (Novella)

Kühne Katalin
Titokzatos hangok

Egy végzetes baleset után megbénul egy fiú. A faluban, ahol él, eleinte kirekesztik társai, majd megtalálják a módját, hogy ő is részt vehessen játékaikban. A találkozások megerősítik lelkét, igyekszik a körülményekhez képest fizikai erejét is javítani. A csúcspont akkor jön el életében, amikor ráveszik, hogy egy városi kosárlabda-csapat vezetője legyen. Sérült embereket oktat, nevel, idős korára elismert szakember lesz, de ami a lényeg, a közösség szeretete óriási erőket szabadít fel. (Novella)

Kő-Szabó Imre
A vasutas

Az eső szürkén, vastag ólomként szakadt a tájra. A pályamester az iroda ablakából közömbösen nézte. Kissé köpcös alakján feszült a sötétkék, vasutas egyenruha. Az arca, mint az eső: az érzelmek elfolytak rajta. A gondolatok, foncsor nélküli tükrévé vált. Kint, az esőben a sínek fénylettek a szétfolyó víz alatt. - Esik rendesen – mondta a pályamester, szinte csak önmagának. - Kell a tavaszi vetésnek – válaszolta a vele egy szobában... (Novella)

Fehér József
Ott, a Csontváry képnél

A festmények, szobrok titkokat sejtető, derengő világából most a délutáni, őszi verőfénybe lépett ki a délceg, szőke férfi és a törékeny babarcú lány egymás kezét fogva, a múzeum kapuján. Nehéz lenne megmondani, hogy kettőjük közül ki volt a bátrabb, melyikük érintette meg előbb a másik kezét. Hogy a lányból vibráló eleven nőiesség vagy egy új szerelem után sóvárgó férfivágy volt-e az erősebb? Amikor ott, a Csontváry képnél egymáshoz (Novella)

Rozványi Dávid
Kávémesék: a boldogságbolt

- Extrém kívánságokat is tudna teljesíteni? - Természetesen! - Mondjuk, ha világuralmat szeretnék kérni? - Legnagyobb sajnálatomra, abból a gyártó már nem vállal újabb példányt. Tudja, az utolsó darabot egy vékony, bajszos fiatalember vitte el, aki eredetileg Wagner kéziratokat keresett, meg festészeti albumokat… Neki milyen árat kellett fizetnie? - Mindent, amit létrehozott élete folyamán, saját magának (Novella)

Kalász István
Törődés

A férfit kirúgták, egy anyukát szembefújt a spray-vel, a nő szidta az anyját, nekiment, karmolta az arcát. Nos, a férfit kirúgták, a felesége hat éve elhagyta, és ez a férfi egy hajnalban egy halottat talált a lépcsőházban. A halott ott feküdt a lépcsőn, körülötte feketére alvadt a vér. A férfi, maga sem tudta, miért, izgalmat érzett. Egy halott, az én halottam, mondta, majd elővette a telefonját, és a kihalt lépcsőházban fényképezni kezdte a testet. Az áldozat neme férfi, mondta halkan, ötven év körül lehet, (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Hüvelyk tanár úr

Többnyire kalapban és magas sarkú cipőben járt. Így persze nagyobbnak, tekintélyesebbnek tűnt. A tanulók mégis Hüvelyk tanár úrnak csúfolták. Egy nap tántorogva iparkodott a buszmegálló felé. Kicsit felöntött a garatra, ezért nem csoda, hogy bepottyant egy jókora gödörbe. Kalapja elgurult, orra betört, s vére pirosra festette a tocsogó vizét. – Részeg disznó! – ismerte föl egy biciklis szülő, akinek a fiát megbuktatta valamikor. – Segítség! – Mi történt? – hajolt a (Novella)

Kő-Szabó Imre
A szobáztató

Líviát már napok óta nem látta senki a Budai úti kiskocsmában. – Biztos beteg! – mondta valaki ott a pultnál. – Az nem lehet! – érvelt egy középkorú fickó. – Miért? – kérdezte a mellette álló haverja. A középkorú gondolkodott egy darabig, majd előadta érveit: - Azért nem lehet, mert Lívia ereiben, már nem is vér folyik, hanem vodka. Ő vodkába van ágyazva! Őt a betegség, messze elkerüli! Így is volt ez részben. Lívia nem dolgozott, rokkant nyugdíjas volt, de erről (Novella)

Kő-Szabó Imre
A portás

Pontosan két év telt el, hogy nyugdíjba ment Kalocsai Antal földrajz tanár. Nem akart ő már tanítani, az a harmincnyolc év a katedrán, elég szédülést adott neki. Úgy gondolta, ha betölti a hatvanadik évét, lelép erről a fából ácsolt magaslatról, ott úgy sincs megbecsülés. Meg aztán kínlódjon más, a szülők által elfuserált nevelési elvek szerint, iskolába járó nebulókkal. Még fiatalon hitt a nevelési elvekben, de ahogy az idő elmúlt, úgy (Novella)

Orosz T Csaba
Genezis

IEHVA az uralkodó bosszúsan csettintett nyolcadik karjával az előtte elsötétülő holo- képernyő felé, és egy villanásnyival később már lecsapott a titkárt hívó fekete gombra. GBRIEL szinte a jelzést követő sürgető fényjellel egyidőben a teremben termett. Tudta, hogy az uralkodóval nem lehet játszani, ha a gombon keresztül hívja. - Miben lehetek szolgálatodra ó nagyuram? - kérdezte, két szárnyával takargatva fényes láva kardját, amit a hívás előtt éppen tisztogatott. - Hagyd (Novella)

Orosz T Csaba
Szín

Úgy emlékezett Vadimnak hívták. Mióta az a bikafejes lovag fejbeverte a csataszablyája gombjával alig emlékezett valamire. Villanások, különös képek rajzottak csupán a fejében kusza összevisszaságban. Talán ez volt az élete. Nem emlékezett honnan indult és mióta fut, csak egy dolog járt a fejében a zagyvaságon kívül. - Meg kell mentenem a királyt!!! – zakatolta benne valami állandóan felülírva minden egyéb parancsot. De, hogy milyen ... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Orémus Kálmán - Árpád vezér Európában

Őstörténetünk csupa homály és fehér folt. Sokszor azt is rosszul tudjuk, amit tudunk. Itt van mindjárt a honfoglalás, no meg, Árpád vezér. Ezekről a dolgokról alig sejtenek valamit. Mármint, engem leszámítva. Nekem ugyanis egészen konkrét elképzelésem van a honfoglalás eseményeit illetően. Ahogy Árpád népe leereszkedett a Kárpátok lejtőin, s szájtátva bámulta a dús legelőket, a bővizű.. (Novella)

Kő-Szabó Imre
A mosogató fiú

Brúnó úgy tartozott a kiskocsmához, mint egy szék, vagy egy asztal. Mint egy bútordarab. Ott volt mindennap, jelen volt kétszer is, ha nem volt ott, hiányzott, már, mint a leltárból. Brúnó negyvenkilenc éves múlt. Mindig mondta: - Apám biztos piás volt, mikor a nevemet választotta. Anyám nem szólhatott bele, neki mindig csak hallgass volt a neve. Sokáig nem tudott megbékélni a nevével. Igaz, mással is lehetett volna erős kifogása, de az kevésbé izgatta. Például, miért (Novella)

Orosz T Csaba
A jel

János fázósan húzta össze magát a rádiós szobában. A hideg, nyúlós márciusi idő begyűrűzött az ablakokon. Itt a Sziklában azaz a Magyar Honvédség Óbudai rádiós központjában mindig hideg volt. És soha nem történt semmi. Már a rádióamatőr barátai is mind lepihentek. A világ minden tájáról voltak morse partnerei. Bár ez szigorúan tilos volt a szolgálati szabályzat szerint, de ugyan ki ellenőrizte volna. Kitalált magának egy hívójelet: J69KG. Ez az első betűje volt keresztnevének (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap