Novella

Szerkesztő C
Wass Albert: Emese álma

Messze keleten, a végtelenbe vesző, füves síkságon, békés, szép életet éltek a magyarok. Lassan terelgették nyájaikat legelőről legelőre a fű növése szerint, s asszonyaik, gyermekeik nehéz, hatkerekű sátorszekereken követték a nyájak útjait. Hosszú szarvú, fehér ökrök vonták a szekereket, serdülő leányok nógatták az ökröket, s a sátrak likán kék füst szállt föl az ég felé, ahogy odabent asszonyok főzték az... (Novella)

Balogh Bertalan
Tito, kenyér és Márai

A mesélő-féle író egészen másvalaki, mert a mesélés édességét szereti, akár az énekes élvezi, ahogy bravúrosan és pontosan formálja meg torkával az érzést és a dallam varázsát. A szemlélődő író viszont többnyire csak szótlanul és automatikusan figyel a sarokból, vagy elefántcsonttornyából, és lefordítja a látottakat "saját nyelvére". A világ az ő "én-képzete" alapján íródik le általa. Márai volt ilyen, és nagyon sok költő. A (Novella)

Jókai Anna
Gyermekkor - A látvány és a tények

1932. november huszonnegyedikén hajnalban, Budapesten, nehéz szüléssel egy vörös hajú leánycsecsemő jön a világra. Az anya negyven éves, az apa ötven; a testvér tizennyolc. Az apa fiút várt. Az anyának a vörös haj nem tetszik: a magzat az apára hasonlít, akit nem szeret. Csalódott. Nem néz a gyerekre, amíg szoptatja. S akkor a csecsemő felsóhajt – az anya meséje szerint –, hosszan, többször. Az anya sírva fakad. „Hát... (Novella)

Lukáts János
„Medvéből lőn malac…”

avagy egy hősi ének metamorfózisa A tunguz-monguz költészet gyökérzete – mint köztudott – az évezredes szibériai múltba nyúlik vissza. Arra az időre, amikor pálmaligetek lengedeztek az Irtisz-parti oázisok fölött, amikor őseik száraz lábbal dézsmálhatták meg Alaszka aranyát, amikor a kanadai eszkimó birodalom alig két járóföldnyire volt jakháton, amikor az Ob és a Jenyiszej még közös mederben hömpölygött (Novella)

Balogh Bertalan
Püthagorasz és a pökhendiségünk

Úgy tűnik, a pökhendiségre és a dolgok azonnali lekicsinylésére való hajlam - velünk született. Jó Püthagoraszról is tanultunk az iskolában (ámbár csakis középiskoláink szintjéig tudott közöttünk felkapaszkodni), és úgy mutatták be számunkra, hogy alig lehet rangosabb elképzelésünk róla, mint egy primitív idők falusi tanítójáról, aki véletlenül rájött valami nyilvánvaló összefüggésre a háromszögekkel kapcsolat... (Novella)

Mester Györgyi
Kolompszó

Apám igazi tanárember volt, abszolút nyitott a világra. Tanított, de közben maga sem volt rest újat tanulni. Azt tartotta, hogy amit a - számára elérhető - kisvárosi könyvtár nyújtani tudott, azt a tudományt ő már mind kitanulta, hát többre vágyott. Meg akarta ismerni az ismeretlent, ezért is barátkozott olyan nagy vehemenciával gazdálkodókkal és iparosemberekkel. Főként ilyen egyszerű, tudománytól mentes, ám a különböző szakmákban annál jártasabb emberekből került ki a baráti köre, s (Novella)

Czakó Gábor
Verhágen Attila

Verhágen Attila elveszettnek érezte magát a Naprendszerben ama bizonyos esemény után, holott éppen megtaláltnak is vélhette volna derék személyét. S amikor mélyebben belegondolt, nem zárta ki, hogy az emlékezetes esemény éppen elveszettsége miatt következett be, tehát nem ok, hanem eredmény. Érzése megegyezett asszonyáéval, aki férje új állapotát megkettőződésnek nevezte Veronkának a sült szilva illatú konyhában. Barátnője receptje (Novella)

Lukáts János
A boldogság mindenkinek más

A sors ritka adománya, ha egy költő egyformán képes szólni a gyermeknéphez és a felnőttek világához. De lehet, hogy éppen az a természetes, ha a költő nem „célozza meg” olvasótáborát. Ha úgy írja verseit, hogy azok minden értő és érdeklődő számára szóljanak, függetlenül az olvasó éveinek számától és a világban szerzett tapasztalataitól. Nos, Sebők Éva életművét át- meg átszövik a felnőttekhez... (Novella)

Lukáts János
A Roncshíd és a Lélektűr

A Roncshíd természetesen a Dunán ívelt valaha keresztül, tájakat, népeket és országokat kötött össze, amíg föl nem robbantották, hogy ne kössön össze tájakat, népeket és országokat. A Roncshíd hazai hídfője körül az egykori főváros, az ezeréves érseki székhely él, a határszélre kerülve, Kipke Tamás könyvében Víziváros néven szerepel. A Roncshíd természetesen a magyar történelem, vagy annak az a darabja, amelyik a (Novella)

Czakó Gábor
Hajó és Haladás - tudósítás Eufémiából

Eufémia utolsó heteinek hiteles története c. dokumentumunkban (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983.) közzétettük a totális hazugság állama végnapjainak leírását. Az a rendszer, mint ideológiai-gazdasági-politikai képződmény eltűnt, de megmaradt az árnyéka, és beköltözött a szívekbe, ahol növekedni kezdett, spórákat bocsátott ki. Fertőzése a szív bölcsességét támadja, aminek elvesztése... (Novella)

Bene Zoltán
1526 (történelmi látomás)

1526 Mohács felé Jöttek sorban, egymás után. Rongyosabbnál rongyosabb köpönye­gekbe burkolták nélkülözésektől légiesen könnyűvé, szinte átlátszóvá aszott tagjai­kat és szembántó, mindamellett szánalmat keltő csonkjaikat. Fülsértően, kísérte­tie­sen zörögtek törődött csontjaik lépéseik ütemére. Lábukat, ha volt, mocskos ruhacafatokba bugyolálták, hogy megvédjék az utak veszedelmeitől: a kövek sebző élétől, a (Novella)

Csata Ernő
Antika bácsi

Egyperces novella. // A központi iskolával átellenben, közvetlen a borbélyműhely mellett egy szűkös, kis helyiségben zsúfolódott össze Antika bácsi takarékos papírkereskedése. Alacsony, vékonydongájú emberke, apró bajuszkával és félrefésült gyér hajával tipikus figurája volt Csomafalvának, ugyanis folyton viccelődött. A 60-as években folyt nagyban a városok és falvak villamosítása program pártunk és kormányunk jóvoltából, hogy a kultúra és ... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a magyar! (Novella)

Turcsány Péter
Arc-varázs (Apokrif, Andrej Rubljov Uszpenszkij-i Mária-ikonja emlékezve)

Nézem a szemed, / és nézel vele, / fáradt az arcod, / és üres a lélek helye, // fáj a zilált haj, / fáj az elmúlás / fájdalmas tekintete, / fáj az egyszerű arc / sehova tekintő végtelene, // pedig még szűz ez a homlok, / s a száj gyönyörű ránca / egy élet szomorú tánca, / ó, egész életed egy csomag, // mit Isten ujja számunkra / kibontott: / s igen, ajándékaid ... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert zsidó története: Az összetört esernyő

Wass Albert fordításban kiadott novellája hűségesen mutatja be a két világháború közötti Mezőség életét. A zsidó malomtulajdonos és a zsidó fakereskedő megbecsült tagjai voltak a magyar és oláh kisközösségeknek. A történet csupán erkölcsi, és nem faji különbséget tesz alakjainak jellemvilágában. Wass Albert a személyes élményekből merített történettel írói tisztán... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Bányász Viktorné - Voloncs Erzsébet : Kálvária? Száműzetés?

A legelső gyermekkori emlékem a magyarok bevonulása Erdélybe, 1940 őszén. Én akkor csak négyéves voltam, de tisztán emlékszem arra a nagy örömünnepre, a boldog készülődésre, ahogy szedték elő az elrejtett magyar zászlókat. Akiknek nem volt, készítették a magyar zászlót. 1920-tól román világ volt Erdélyben. Trianon utáni időt úgy nevezték... (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc - A másik Csaló

A másik Csaló neve: Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi lesz a történeti hitellel? Pétör az ő neve, senki se hívja másnak, és ha valami TudatLAN ember Péternek szólítja, arra nem ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és Megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét gyerek közül egy se vállalta. Nem a hírességet, Hanem egy Péterséget. Ezt abból hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor azt mondtam: (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: A gyémántcserép

Mire kiértünk a télből, én már annyira előhaladtam a tudományokban, hogy úgy olvastam a kalendáriumot, mint a vízfolyás. Persze addig olvastam, hogy utoljára valami újat kívántam. Piacról, boltból ha újságpapírban hoztunk valamit, arra én mindjárt rávetettem magam. Ha az ablakon keresztül megláttam, hogy nyomtatott papirost visz a szél az utcán, az után én addig szaladtam, míg meg nem fogtam. Szülém nagyon örült a... (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: Hogyan tanultam meg olvasni?

A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az... (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: Miben lakik a magyar tündér?

Szó ki nem mondhatja, milyen büszkén ballagtam haza az alsó utcákon keresztül. Ahogy kiértem a városból a harmatos mezők közé, ott állt a keresztúton az öreg csősz, nagy tasla kalapban, kampós botjával vállán, mint valami furcsa madárijesztő. Nagyon megrökönyödve tátogott felém: - Minden jó lélek dicséri az Urat, te vagy-e az szűcsék Gergője, vagy csak a lelked? - Én hát, Gyurka bácsi, mit figurázik kend velem? Erre... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap