Novella

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Gerstenbrand Bence - "...S ott hagyjanak engemet összetiporva..."

Vérzek. Bal kezemmel oldalamat szorítom, de nem tudom útját állni a vörös folyamnak. Valaha fehér volt ingem, most sötétbarna rongyként lóg rajtam, és húz, húz lefelé a földre. Egyedül vagyok. Nem tudom, szemem homályosult el, vagy tényleg tejfehér köd borult a mezőre. Oldalamat fogva küzdöm magam előre, míg a szürkeségből sötét kérgű fák... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Zentai Eta - „Istennek ajánlott” gyermek

A Duna két karja között ringatta, táplálta a Nyulak szigetét. A természet meghálálta a gondoskodást, dús növényzet burjánzott minden talpalatnyi földön. A szigeten csend lakott és harangszó. Nem kötötték hidak a partokhoz, csak a halk csobbanással érkező csónakokkal lehetett megközelíteni. Az Isten is békés elmélkedésre, (Novella)

Kaiser László
Jól kezdődött a nap

Jól kezdődött a nap, egy nagy blöffel sikerült a vizsgája. Amúgy nem volt rossz tanuló, általában sikerrel vette az akadályokat, az utolsó pillanatokban összekapta magát, belehúzott, éjszakázott – s meglett az eredmény. Úgy került egyébként Szegedre, a tanárképzőre, hogy nem vették föl Pesten a bölcsészre, ami nem csoda, mert nem készült rendesen, ráadásul rengetegen jelentkeztek: Ratkó-gyerek volt. (Itt szólal meg először a krónikás: a Rákosi-korszak (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Lőrincz Anna - Égiriadó

Konyha, piszkos kő, kevéske liszt, egy tarka fejkendő, meggondolatlan röhögcsélés – ennyi maradt csupán a régi világból. Az ócska, recsegő rádió egyre csak szólt: ontotta magát a pocsék muzsikát és a politikai híreket. Testvérkéimmel, Marcsival és a kicsi, görbelábú Zsuzsival éjjel-nappal zsibongtunk. Szidott minket édesanya miatta; csak ránk nézett és máris sírtunk. Hárman voltunk... (Novella)

Balogh Bertalan
Fogakról meg egyebekről

Arról ír az orvos-tudós, hogy a jövő emberének nem nagyon lesz foga, álla se nagyon, mert nem rág, nem tép, nem marcangol, hanem pépesre főtt, aprított koszton élünk. Erős csontjai sem lesznek, mert alig végzünk már munkát, nem terheljük meg csontvázunkat, alig feszítjük meg testünket és izmainkat. Említi az űrhajósokat is. Mind életerős, amikor fölmegy, és egy-két hetes keringés után már hiányzik ... (Novella)

Fehér József
Öt üveg pezsgő

Rettentő fejfájásra ébredt Péter. Úgy érezte, majd szétmegy a koponyája. Mindig beteg volt, ha többet ivott a kelleténél. Hol kinyitotta, hol meg becsukta a szemét. Szoktatta a félhomályhoz. Aztán a csendet éles zirrenő hang hasította ketté – mintha az agyát fűrészelnék. Majd vakító fény ömlött be a szobába. Ösztönösen hasra fordult és belefúrta a fejét a párnába. Most jutott el a tudatáig, hogy az előbbi zaj nem lehetett más: valaki szétrántotta a sötétítő függöny... (Novella)

Adorján András
Vidám Világvége

Na tessék! Megint elmaradt a Világvége (habár holnapig kötbérmentes!). Aggodalomra nincs semmi ok, az emberiség képes arra bármikor, hogy megsemmisítse önmagát. Pierre Boulle "A majmok bolygója" című, filmen is látott regényében azt sugallja, hogy a globális öngyilkosság már meg is történt, aztán újrakezdődött az egész viszontagságos evolúció. Kemény viták zajlanak arról, hogy most hol tartunk... But anyway! Fő az egészség, meg a jókedv! A Föld népességének (Novella)

Jókai Anna
A színész öregedése

A karácsonyban a Születést ünnepli az ember. A fémes, zárt világba rést ütő, élek között is megfogant szeretetet. Az este csöndjében – mint az oktató céllal rögzített filmkocka – megáll egy eszmélésnyi pillanatra a világ rohanása. Fájdalmasabbak a hiányok, édesebb a soha nem fakuló jelenlét. Ezen az estén a színész is kivonja arcát a reflektorfényből, a sokszor roncsoló nyilvánosságból; fáradó vonásait szelíd gyertyafénnyel árnyékolja. Nincs magasított Pódium, nincs (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Markacz Mária Piroska - Várakozók

Szép évszak az ősz, számtalan költeményt megihletett. Ez az év viszont nem a festőiségéről szólt, főleg nem Magyarországon. A keddi zavaros események után özvegy Vass Károlyné csendben kézimunkázott az Eszék utcai bérszobájában. Aznap semmi sem történt a megszokott módon. Nem tudott kimenni a piacra és gyereket sem hoztak felügyelni. De legalább nyugalom volt. Már... (Novella)

Orosz T Csaba
Búbánat blues

Megtörtént esemény -" Mész má tejér" ? - ordította Galamb a szakadt ingű lánynak. A próbaterem padlóján rengeteg sörösüveg hevert. A lány letérdelt, és szuszogva kezdte összeszedni az üvegeket egy kopott reklámszatyorba. A széles mozdulattól kipattant a felső gombja és érett, súlyos melle láthatóan himbálózott a kockás anyag alatt. Matyi vigyorogva figyelte. Végre Galamb nem őt zargatta. A lányt a koncert vége felé vették észre. A mélynyomó mellett állt és Galambot figyelte. Rajongással. Egyedül neki... (Novella)

Orosz T Csaba
Csak egy dal

Ami nem évül el.... - Már megint az az átkozott dallam! Az a vészjósló egybefüggő orgonafutam! Bele lehet őrülni! Egész nap ezt a dalt harsogja a gramofon, onnan a harmadik emeleti ablakból. Szimirkin őrmester már majdnem feladta magát tegnap, annyira zavarja a zene. Ide hallatszik le a legjobban a kis fáskamra alá ásott titkos verembe. Eltávozáson volt éppen amikor a németek elfoglalták Sztálingrádot. Azon az augusztusi éjen, több ezer gyújtóbomba... (Novella)

Jókai Anna
A sorrend és az alkalom

A sekélyes, elsősorban a praktikumhoz szoktatott gondolkodás számára a krisztusi feddés ingerlő. Átsuhan a lelken a szentségtörés: Krisztus, aki maga az Igazság, ezúttal igazságtalan? „Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült a lábához, és hallgatta szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: – Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy... (Novella)

Balogh Bertalan
Fogakról meg egyebekről

Arról ír az orvos-tudós, hogy a jövő emberének nem nagyon lesz foga, álla se nagyon, mert nem rág, nem tép, nem marcangol, hanem pépesre főtt, aprított koszton élünk. Erős csontjai sem lesznek, mert alig végzünk már munkát, nem terheljük meg csontvázunkat, alig feszítjük meg testünket és izmainkat. Említi az űrhajósokat is. Mind életerős, amikor fölmegy, és egy-két hetes keringés után már hiányzik ... (Novella)

Szerkesztő B
Jókai Mór: A kis király beszélő babája

Az országa nagy volt és hatalmas, de ő maga azért nagyon kis király volt. Összevissza nem volt több háromesztendősnél. Mikor a trónusba ültették, alig látszott ki a feje a bíbor palástból , s a kis fejecskéje majd elveszett a gyémántoktól ragyogó koronában. Hanem azért királyhoz illő méltósággal fogadta a rendek hódolatát, fel tudta emelni a királyi pálcát, s helyeslő fejbólintással intett a miniszterelnöknek, mire (Novella)

Kaiser László
Én csak szerettem!

M. I. emlékének - A szokásos reggeli szöszöléssel kezdődött a nap. A kávé után telefonok, a telefonok után újságok, könyvek lapozgatása. Szerette ezeket a hosszú perceket, mindent a maga kedve és szájíze szerint csinálhatott. Meg hát húzta is az időt. Pedig a penzum, az penzum. Nemrég egy hosszabb fordítást vállalt, ha nem is rémisztően, de sürgetni kezdte a határidő. Nagy adagot tervezett mára, tudta jól, ez egész napos munka. Na, fogjunk hozzá, döntötte el. (Novella)

Jókai Anna
A műszeműek

– Ne mutasd, Vergil’; ne vigyél oda – – Megmutatom, amíg látsz s nem oda viszlek, csak odáig! – Bátorság! – mondja Vergil’, s mint a macskát, a nyakbőrömet becsippentve tart a szakadék fölött. Lebegünk. Kapálózom, a talpamnak szilárd támasztékot keresve. – Nyugalom! – mondja Vergil’ – még foglak. De ölben már nem vihetlek. A hátamra sem csimpaszkodhatsz. Mert nem vagy már gyerek. Andalogni pedig, kéz a kézben, kettőnk viszonyában s ily helyzetben nem természetes (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: A titokzatos őzbak

(Novella az A titokzatos őzbak című kötetből) - Így indult el az életem, mely azóta sok céltalan, bolondos arabeszkkel cifrázta tele a vénülő időt. Bennem s körülöttem szélesre tágult a magány s messze, kívül a kerítésen jártak-keltek az emberek, kik életemet irányították. Abban az évben, hogy apám megházasodott, sokan jártak hozzánk. Többnyire olyanok, kiket nem ismertem eddig s kik bár... (Novella)

Szerkesztő B
Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony, / Élünk dión, friss kalácson: / mennyi fínom csemege! / Kicsi szíved remeg-e? // Karácsonyfa minden ága / csillog-villog: csupa drága, / szép mennyei üzenet: / Kis Jézuska született. // Jó gyermekek mind örülnek, / kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhitat / minden szívet átitat. // Pásztorjátszók be-bejönnek / és kántálva ráköszönnek / a családra. Fura nép, / de énekük csudaszép. / Tiszta öröm tüze átég / a szeme (Novella)

Szerkesztő C
Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak, / Holnap harangoznak, / Holnapután az angyalok / Gyémánt-havat hoznak. // Szeretném az Istent / Nagyosan dicsérni, / De én még kisfiú vagyok, / Csak most kezdek élni. // Isten-dicséretére / Mégis csak kiállok, / De boldogok a pásztorok / S a három királyok. // Én is mennék, mennék, / Énekelni mennék, / Nagyok között kis Jézusért / Minden szépet tennék. // Új csizmám a sárban / Százszor bepiszkolnám, / Csak az Úr (Novella)

Szerkesztő B
Kányádi Sándor: Fenyőmese

Élt a Hargita oldalában egy magányos fenyő. Senki sem lakott a közelében. Az erdő, de még a legkisebb bokor is olyan messze volt tőle, hogy még a kiáltását sem hallották volna meg, nemhogy a sóhajtásait. Ezért aztán nem is kiáltozott, nem is sóhajtozott. Még a nyári viharok, villámok s a farkasordító telek idején sem. Pedig annyit sanyargatták, hogy az még embernek is sok volna. Elfásult (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap