Novella

Lukáts János
A boróka fohásza

Domboldalon boróka térdepel, / már állni nem bír, s szégyell még elesni, / kedvét a tél, hitét szél vitte el, / szép-szent lázából csak egy tüskehegynyi // maradt. Kitárja, vagy tán összezárja / fagyos fohászra torz töviskezét? / A fenyőkért zokog szelíd imája, / akik közül végképp kitiltaték? // Vagy hogy zuhanjon szélben hemperegve / s megváltja majd egy odvas szakadék? / Vagy jönnek görcskezű, öreg szülék, // falvak szegénye, fejkendős anyókák (Novella)

Orosz T Csaba
Genezis

IEHVA az uralkodó bosszúsan csettintett nyolcadik karjával az előtte elsötétülő holo- képernyő felé, és egy villanásnyival később már lecsapott a titkárt hívó fekete gombra. GBRIEL szinte a jelzést követő sürgető fényjellel egyidőben a teremben termett. Tudta, hogy az uralkodóval nem lehet játszani, ha a gombon keresztül hívja. - Miben lehetek szolgálatodra ó nagyuram? - kérdezte, két szárnyával takargatva fényes láva kardját, amit a hívás előtt éppen tisztogatott. - Hagyd (Novella)

Jókai Anna
A Koldusasszony meghódítása

Már olyan szép volt a lakás, az üres négyszögre alig emlékeztetett. A holmikat darabonként vette, szerezte, cserélte – darabonként az érdes, hosszú évek alatt. Voltak már szőnyegei. Ha rájuk lépett, elhitte, csak a szőnyeg süpped, s nem alatta a föld. Megvédték már a csontszínű, súlyos függönyök. Nagy, puffatag párnái befogadták este a fejét. Szeme – a nyúlós csókok között – kapaszkodhatott a képek híg holdsugarában. Keze alatt billentyű lett a síkos (Novella)

T.Ágoston László
Pótnászút (novella)

Hárman álltak a megállóban autóbuszra várva. Pista, a kefefrizurás, kigyúrt izmú, jóképű, harmincas fiatalember, Feri, a dérütötte ötvenes meg Zsiga, az ülepig érő homlokú, nyugdíjba készülő veterán. – Könnyű már nektek – folytatta a telepen kezdett disputát Pista.– Zsiga bátyám, te jövőre veszed a kalapodat, és ki se ejted többé a szádon a Klim Kft. nevét. A postás minden hónapban a kezecskédbe számolja a dohányt, és süttetheted a hasadat a napon. – Ami a Klim (Novella)

Kühne Katalin
Magányosan

Három magányos életet mutatok be, mindegyikben van elesettség, szegénység, kettőben viszont megtalálják ebből a kilátástalan helyzetből a kiutat és társakra találnak. A családtagok, közösségek, barátok segítsége nagyon fontos, oda kellene figyelnünk minden magányosan élő emberre. Nem biztos, hogy rajtuk múlik csak, hogy egyedül kell élniük, közeledni kell hozzájuk és ezt ők örömmel fogadják. - Varjak lepik el a mezőt, a domb... (Novella)

Balogh Bertalan
Az író is csak ember

A magam részéről sohasem nyomtatnám a névjegyemre az író szót, mint foglalkozást, hogy tudja, akinek odaadom, hogy miféle emberrel van dolga, mert az egyetlen, amivel pontosan fejezném ki magamat, az inkább az ember szó volna, azt meg minek kiírni?! Ember, aki él és hal. Az, hogy valaki közben írásban is ad magáról hangot, semmiképpen sem jelenthet foglalkozást, és főleg rangot nem. Lehet, hogy furcsa vagyok, de az anyanyelvhez kötöttség (Novella)

Orosz T Csaba
Egy az Isten

Esküdj Henrik,Krisztus hét sebére, hogy csak ezt a pár embert veszejti el féktelen haragod! – nézett a király mélán, elgondolkozva az öccse felemás szemeibe. Háttérben, anyjuk Medici Katalin, az anyakirálynő gúnyosan elmosolyodott. Ő is unta már nagyobbik fia lágyságát. - Esküszöm, mindenre ami szent Neked feséges Bátyám, hogy Coligny tengernagy és csürhéje pusztulása után békén hagyom Párizs hugenottáit, hiszen nincs nekem bajom velük. (Novella)

Mezey László Miklós
Az emlék valósággá válik – avagy egy éj Velencében

Egyik es­te – in­kább már ké­sô es­te – csöng a te­le­fon. Vi­dé­ki köl­tô­ba­rá­tom hang­ját hal­lom. Ér­dek­lô­dik, hogy s mint va­gyok, és mit dol­go­zom mos­ta­ná­ban. Ter­mé­sze­te­sen nem val­lom be, hogy sem­mi ko­mo­lyat nem csi­ná­lok; a hi­va­ta­li kö­te­le­zett­sé­gek mel­lett csak lus­tál­ko­dom, amit én szem­lé­lô­dés­nek ne­ve­zek. Kér­dé­sé­re za­va­rom­ban olyas­mit fe­le­lek, hogy egy nagy ta­nul­má­nyon gon­dol­ko­dom. – És mi­rôl szól­na a nagy ta­nul­mány? – ... (Novella)

Lukáts János
Emberfa

Az ember soha nem tudja, mikor lépi át a valóság határát. Látszólag két lábbal áll a földön, pedig már régen az illúziók világában szárnyal. Nem, nem is ő tévedt valami gyanús ingoványba, a valóság lopta ki magát a talpa alól. Az a fiú is úgy jött, mintha egy lett volna a százból. - A barátod küldött! – mondta. A barátom, aki ugyan nem volt a barátom, mert az kevés a barátsághoz, hogy hét évvel ezelőtt a tengerparton összeakadtunk, és három napig együtt ittunk... (Novella)

Czakó Gábor
Új Ember (Riport Czakó Gáborral)

1. Ön az utóbbi években egyre inkább a társadalmi közgondolkodás felé fordul műveiben. Ez lenne ma az irodalom küldetése? Nem gondolnám, hogy fordultam volna különösebben akármerre. Remélem, hogy talán értem, csiszolódtam, tanultam egy kicsit. Írói pályám elején, közel ötven éve is foglalkoztam mindennel, ami elgondolkodtatott, ám mindig szellemi síkon tettem föl a kérdéseket (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: Hogyan tanultam meg olvasni?

A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az... (Novella)

Lukáts János
Füstfigurák

Fölszáll a füst, meg oldalra elkanyarog, dugóhúzót formáz magából, azon át kapaszkodik a felhők közé, de időnként a szél a földre szorítja. A füst ilyenkor betelepszik a fűcsomók vagy a harmatcseppek közé és szépen elenyészik. Csak ritkán bújik vissza a kéménybe, a kályhába, a tűzhelyre. Van azért ilyen is néha, de ennek mindig oka van. Amikor valamire emlékezni akar a füst. Például emberarcokra, a hozzájuk tartozó alakkal,... (Novella)

Szabó Jolán
A Mikulás kétszer rázza a szakállát

A Mikulás teljesíti egy kisfiú kérését. - December ötödikén este, Bogács Lőrinc, második b. osztályos tanuló, a vacsoraasztalnál ül és lóbázza a lábát. Szemben vele Márta néni, a nagymamapótló, éppen szedi a tányérjába a sóskát, mellé egy nagy kanál tört krumplit és tetejére biggyeszt egy szelet sült csirkemellet. - Tessék, kisfiam, jó étvágyat! - Köszönöm, Márta néni! Az öregasszony magának is pontosan annyit szed az ételből, (Novella)

Szerkesztő B
Mikulás bácsi csizmája (Zelk Zoltán meséje)

A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte: - Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot! Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és ... (Novella)

Szerkesztő B
Adamik Tamás: Gyermekéveim (memoár)

A mi­nap elő­vet­tem nép­is­ko­lai ér­te­sí­tő­köny­ve­met, vé­gig­la­poz­tam, és sok min­den eszem­be ju­tott. Ezek­ből az em­lé­kek­ből ve­tek pa­pír­ra né­há­nyat, hogy fel­idéz­zem azt a kort, amely gyer­mek­éve­i­met ala­kí­tot­ta, csi­szol­ta. Nem csi­ná­lok mást, csak meg­ma­gya­rá­zom ér­te­sí­tő­köny­vem fur­csa­sá­ga­it, azt pél­dá­ul, hogy mi­ért csak a má­so­dik osz­tál­­lyal kez­dő­dik, mi­ért vol­tam egy­szer tisz­ta ki­tű­nő, mi­ért jár­tam há­rom kü­lön­bö­ző ta­nya­si is­ko­lá­ba: a (Novella)

Jókai Anna
Hol a bárány, hol a farkas?

– Csak az élők számítanak – mondta Pipi határozottan. Zsani még bizonygatta: – …ha meg is haltak: voltak. – Aki volt, az nincs már. Nem ülhet asztalhoz. – Jó – Zsani megint visszahajlított egyet számolásra tartott ujjaiból. Már csak árva hüvelykujja maradt a levegőben. – Én vezetek… beee… Hat-egy. Óriási fölény! – Persze. Ha a nem hivatalosakat is bevetted… – Az együtt lakás már számít. De minden más kapcsolat: érvénytelen. Még egyszer... (Novella)

Jókai Anna
Miről beszéltünk?

Mindkettőjüknek szakálla volt. A professzoré fehér, az álla alatt elkeskenyedő, a fiatalemberé barna, s még a fülét is körülnőtte. A fiatalember az imént jelest kapott; mindent tudott, a mondatokat eredetien fűzte össze, a hosszú, tapogatózó kérdésekre könnyedén adta tömör feleleteit. Mindketten hátradőltek székükben, szemlélték egymáson a rendetlenséget. A professzor a sprőd vászonnadrágot, a magas talpú vászoncipőt, a laza inget a bársonyzekével. A fiatalember pedig (Novella)

Kelemen Lajos
Két kis történet

Nincs főbb a történetnél; még az Ige is, mely kezdetben vala, történődik. És, Istenem: a polimer makromolekulák híveinek is tudomásul kell venniük, hogy az anyag ősidei nászát úgyszintén történet keretezi, habár alakra nézve, Éva anyánk, akármilyen szemszögből tekintjük is, sokkal szebben mutat, mint a nukleinsavak. Ha minden előtt a történet áll, magára a történet nemzőjére, az íróra bizonnyal a saját eseményei vetik a legélesebb fényt. Gyurkovics Tiborról (Novella)

Jókai Anna
Mindenkinek!

Tóth Antal a Lakberendezési Pavilont kereste. Öt lépéssel mögötte jött a család. Véletlenül látta meg a színes köröket. Felszaladt a lépcsőn. Hátha egy újfajta textilanyag, igazán csinos, így messziről. Elolvasta a plakátfeliratot, alatta a kis fehér cédulát: Ma a belépés díjtalan. – Hé – kiáltott hátra, terelő mozdulattal –, ingyen van. Gyertek, ha már ingyenes… A Tóth család meglódult. – Ingyenes, hallod? – Horváth Feri lekattantotta táskarádióját, kicsit... (Novella)

Orosz T Csaba
Farkaskönnyek

Tiszteletteljes főhajtással Kipling mester emléke előtt...... - Akela a ridegfarkas egyedül feküdt a Tanács Szikláján. Már csak a fejét tudta felemelni. Eljött az utolsó órája, amelynek végén az égi sakálok felrepítik őt a csillagok mögé. Oda ahol mindig van friss őzsuta nyom és ahol bársonyos fűben, lapulhat a megfáradt vadász. Akela utolsó erejével felnézett a furcsán mosolygó holdra és rákezdet halotti dalára: •Úúú, az égre, a földre Úúú, testvéreinkre Kiket... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap