Novella

Molnár János
Mint a moziban

Még érezte a késszúrást a derekában. Tehát él. Élt és nem örült az életnek. Olyan döntés elé került, amiből csak a rosszat választhatta, vagy a még rosszabbat. Önmarcangolása legalább is azt láttatta: nincs kiút. És az idő is nagyon kevés a döntésre. Amikor mintegy a semmiből megjelent hívatlanul az idegen, és érdeklődni kezdett a dolgok állása felől, Jónás nem gyanakodott, bár voltak aggályai. Készségesen válaszolt, ahogy szívélyes vendéglátóhoz illik. Rég nem látott ... (Novella)

Köntös-Szabó Zoltán
Trianon gyermekei (A másodszülött unoka 1983-as, újpesti naplójából)

A Mozgó Világ se vállalja írásomat. A rovatvezető értesített főszerkesztője döntéséről, ami – kedvezőtlen. A főszerk. nem tud azonosulni az írás érzelmi hevületével. Hát akkor fújjon a plattenbe. Nyárnak teljében. Ledorongolós kritika. Szervátiusz Tibor „történelmi-nemzeti” szobrászatáról. Dózsa megégetése – közhely. Krisztus kínhalála – közhely. ... (Novella)

Bene Zoltán
A harang

Amikor a gerendákat aládúcolták, megelőzendő, hogy egy reggelre az egész tetőszerkezet megál-líthatatlanul a fejükre omoljék, az öreg Perey Agamemnón még napjában négyszer, talán ötször is a padláson görnyedő fiai, Perszeusz, Jázon és Leonidász gyászkeretes körmére nézett, nehogy csak úgy átabotában végezzék a dolgukat, de serényen és odaadóan dolgozzanak. Amikor három esztendő elteltével a fiúk a megroggyant kéményt rakták újra, már csak egyszer, ... (Novella)

Lukáts János
Apja, lánya, erdeje…

Naplórészletek, erdőrészletek - „Megy a gőzös…” Krónikással és Melindával, vagyis apjával és lányával kanyarog, döcög Egeren át észak felé. A táj meghúzza magát az elegáns Mátra és a markáns Bükk között, ki-kitér az óriások arculatformáló akarata elől, hogy megőrizze önmagát. (Ügyes!) Hivatkozik történelmi érdemeire (Felnémet és Almagyar – de milyen jellemző a két előtag!), felmutatja ma már inkább csak fantáziamozdító romvárát... (Novella)

Orosz T Csaba
Amikor a bohócok is sírnak

A cintányér csattanását hangos nevetés követte. Főleg a gyerekek kacagtak, de a komolyabb felnőttek száján is ott bujkált a félszeg mosoly. Róbert hatvanévesen is úgy esett a hátsójára, mint senki Európában. Mondta is mindig az artistaképző igazgatója: - Robikám te egyetemi szinten esel seggre. Ezt tanítanod kéne. - Sohasem vállalkozott rá. Negyven éve járta a kis társulattal az országot. A napokban... (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Barbárok

kis kutya, a puli, fülelt, szimatolt s a következő percben vicsorítva kezdett ugatni. – Mija? – szólt rá a juhász. A kutya csak még jobban ugatott. – Városifélék? – kérdezte a juhász. A kutya egy pillanatig hallgatott. – Pusztabéli? A kutya ugatni kezdett. – Akkor mi bajod? A juhász végigheveredett a subáján, a szamár árnyékában, és többet nem törődött az egésszel. Egy idő múlva a két komondor is észrevette, hogy idegenek... (Novella)

Kalász István
Bett, bed, lit, ágy...

Az otthon fala: elválaszt két lakást, az egyik oldalon fehér mész, a másikon virágos tapéta boríthatja. A falat nem szokás nézni, a falról megfeledkezik az ember, a mennyezetet azonban minden este megbámulja. A fal csak akkor tűnik fel újra, ha koszos, ha új kép kerül a szögre, ha lejön a tapéta, ha lepereg a festék, ha az ember tehetetlen dühében a falat üti, vagy fejjel megy a falnak, ha átengedi a szomszéd lakásból az üvöltést. Ha a falnak is füle van, az rossz... (Novella)

Szabó Jolán
Hátszél

Minden kezdet nehéz. A felnőtt életé is. A portás néni utánam üvölt a kollégium halljában, s egyszerre csak mindenki engem néz, enyhe kárörömmel: - Laczkó Laci… jöjjön csak vissza… fontos beszédem van magával… Mindenki tudja, jót ez már nem jelenthet. Piroska néni, becenevén Őrmester Asszony, egy személyben dirigálja a kollégium háromszáz diák lakóját és húszfőnyi személyzetét, beleértve az igazgatót és a tanerőket is. - Mit csinált, hogy a Pados professzor úr már harmadszor kereste telefonon? Miért kapcsolta ki a mobilját? (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben. (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Tyúkleves

A ház előtt egy falka gyerek játszadozott, nem lehetett átmenni köztük. Az öregember kis botjával tapogatózva ment előre, és csak annyit látott, hogy sok a gyerek. - Menjetek, menjetek félre! Ez a Gyovaiék háza? A kisgyerekek utat engedtek. Csendes gyerekek voltak, olyan jó gyerekek, mint a szegény emberek gyerekei szoktak lenni. Egész nap nem ettek még, ha csak egy kis kenyeret nem. Azért gyűltek ide a Gyovaiék (Novella)

Kő-Szabó Imre
Eszmei felüdülés a Zöld Hetesben

Csabai Csaba a napokban alaposan kiírta magát. Úgy érezte, kell egy kis szusszanás, erőgyűjtés. Amíg az asszony távol van, addig egy kis kiruccanást tesz, a két utcával arrébb üzemelő Zöld Hetesbe. Ide szokott időnként betérni. Van ott már jó pár ismerőse, meg ott találkozott azzal az íróféle fickóval is. A gipszes lábával, csak bicegve tudott menni, mondta is a kocsma ajtajában egy látásból ismert ipse neki: - A jó csődőr,... (Novella)

Jókai Anna
Ember tervez

Soha optimistábbat, mint ez a Lázár! És Lázár szülei, persze. Hiszen keresztelhették volna annak idején Elődnek: gyökeres magyar név! De sose lehet tudni, merre fordul az idő, és a hangsúlyos magyarság esetleg előnytelen. Hasonló okokból nem praktikus az Iván vagy a Richárd sem. A tucatnév viszont már eleve elszürkít, a Bódogokat pedig kinevetik. De egy Lázár! Az csak jól járhat. Ha marad a szegények szegénye, van vigasztalása: föltámad egyszer, bizonyos. Föltámadni... (Novella)

Szerkesztő B
Móricz: Rózsa Sándor (részlet)

Lovas betyár - A ló jó ló, az már messzirül meglátszik, de aki rajta ül, az se kutya. Fiatal a legény, de úgy megül azon a lovon, mintha belőle nőtt volna, mint ág a fából. Úttalan jön a pusztán keresztül s vágtában. Ugyan hová siet annyira? A kovácsmester a nagy nyüzsgésben is messziről meglátta a lovast, s odaszólt az inasnak, hogy: - Van-e készen patkó? - Készen? - Készen! Szénégetőnek tőkén a szeme, ... (Novella)

Szabó Jolán
A halál kacér mosolya

Előfordul, hogy minden másként történik, mint ahogyan tervezted. - Tudtam, hogy ez a nap is rosszul kezdődik, amikor reggelizés közben feleségem arról faggatott, vajon befizettem-e időben a törlesztő részleteket, mert az utolsó hat hónap csekkjeit nem találja. Persze, válaszoltam, benn vannak a feladóvevények a munkahelyemen, az íróasztalom fiókjában. Nem mertem levenni szemem a szendvicsemről, mert hazudtam. Már kilencszázötvenezerrel tartozunk, mert hat ... (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: A tűznek nem szabad kialudni

Öregapó felállott a vesszõk közül, kosarat kötött a hajlós, hántott fiatal vesszõkbõl. Olyan magas ember volt, hogy egész a padlást érte a feje, onnan felülrõl szólott le, miközben leverte magáról a vesszõforgácsokat: Lyányom, süssél egy kis kolbászt... / Ó... ­ dünnyögte a lánya, aki a kisgyerekét etette tejbe áztatott kenyérbéllel. / Öregapó nem törõdött vele, kicsit izgatott volt, fordult. (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigond: Árverés a nádason

Nem jössz ki, fõjegyzõ uram, reggel a Vihartóra? Holnap?... Estére disznótor van a mérnöknél.­ Estére hazajövünk. Árverés lesz. Próbaárverés a nádtermésre. A fõjegyzõ a csibukjának a borostyánszopókáját szívogatta. Az más. Akkor az a napidíjjal jár. Az ellen nem lehet tiltakozni. Estére bõven visszatérnek. Hányan jönnek? Csak ketten, te leszel a harmadik, fõjegyzõ uram. Nem bánom. Reggel álljon elõ a kocsi. Én mindenrõl ... (Novella)

Toót H. Zsolt
Kolozsvári kalifák körében

„Fogalmam sincs, ki volt a nagyapám, csevegett Holló… de mihelyt eszembe jutott, hogy lennie kellett, s a legfeltűnőbb az benne, hogy nyoma sem maradt, lassan összeraktam a mozaikképét. Nagyapám kalandor volt, alighanem keleti származék, görög, török, annyi bizonyos, hogy egy úr az Ezeregyéjszakából. Kalifa vagy dzsinn – így mondta, s higgyétek el, barátaim, komolyan gondolta” – cseveg a csevegő Holló úr, a... (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Az aktív pihenésről

Így is lehet pihenni. – Hurrá, holnaptól szabadságra megyek, doktor úr! Szinte el sem hiszem, hogy ennyi zűrös, reggeltől estig tartó robot után végre alaposan kipihenhetem magamat. – Robot? Hogy oda ne rohanjak! – Á, mit tudjátok ti, doktorok. Ti beballagtok a jó hűvös rendelőbe 8-ra, 9-re, mindenesetre minimum félórai késéssel, dolgoztok négy órát, azzal viszontlátásra, mialatt én… Van neked fogalmad, mit jelent odakinn, esőben, hóban vagy 40 fokos melegben ... (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben. (Novella)

Szakács István Péter
Az utolsó fénykép

Mintha homályosra csiszolt üveglapokat illesztettek volna az égboltra, a szeptember végi alkonyat bágyadt ragyogásában sorra feltünedeztek a már annyiszor látott, erdős domboldalak. – Álljunk itt meg – szólalt meg váratlanul a férfi, s figyelmeztetően felemelte a kezét, mintha még akart volna valamit mondani. – Valami baj van, drágám? – kérdezte az asszony, vigyázva, hogy a hangja az átlagos aggódás határán belül maradjon. – Tudod, még sötétedés előtt haza szeretnék .... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap