Novella

Orosz T Csaba
Betondzsungel vándorai

Olyan nap mint a többi! Szürke, nyálas és unalmas! Már a közérthez érkező tejeskocsi is az utcán talál. A pék már járt itt. A boltosok még sehol, mert nagyon korán van. Akkoriban még nem zárták az árut, csak lehajították az ABC elé. Kivettem két kiflit. Sósat. Egy fél lityi tej és megvan a reggeli. Gondosan az egyik tejes láda sarkára teszem a hét forintot. Nem lopok, még nem! Gazdag vagyok! Édesanyám tegnap este adott egy húszast, mert azt mondtam neki, hogy biciklitúrára megyünk (Novella)

Jókai Anna
Szeretteink, szerelmeink

Csöng a telefon. Vagy a húgom, vagy Szacsvay az egyetemről. Nem tudom, melyik rosszabb. Mindkettő minimum fél óra, teljesen hiábavalóan. Ez a legveszélyesebb időpont: az este fél tíz. Aki ilyenkor telefonál, sem dolgozni, sem aludni nem tud, kezében a kagyló, forgatja a telefonkönyv lapjait, válogat a számok között, a torkát köszörüli, hogy amikor aztán megszólal, a hangja természetesnek hasson és vidámnak: – Szervusz… te vagy az, Ádi? (Novella)

Bene Zoltán
Mohács felé

Jöttek sorban, egymás után. Rongyosabbnál rongyosabb köpönyegekbe burkolták nélkülözésektől légiesen könnyűvé, szinte átlátszóvá aszott tagjaikat és szembántó, mindamellett szánalmat keltő csonkjaikat. Fülsértően, kísértetiesen zörögtek törődött csontjaik lépéseik ütemére. Lábukat, ha volt, mocskos ruhacafatokba bugyolálták, hogy megvédjék az utak veszedelmeitől: a kövek sebző élétől, a gyökerek vért kívánó... (Novella)

Novák Valentin
Elégia

Huszárik Zoltán emlékére - A ló állt a rácsos ablaknál./ Az eget bámulta. / A lóbörtön fehér falain patanyomvirágok. Naprovátkák. Négyenként áthúzva az ötödikkel. Firkák.// »Itt ló-gtam át az életem! / / a-lótlanok a vádak! / Ló-gopédusból börtöntöltelék… / Nevem volt: a Szélhámos, / Éjed legyen rémálmos! /Pad-ló!!!« // A ló állt a rácsos ablaknál. Egy veréb csapott el az orra előtt. A magasba törés nehezétől fingva sóhajtásnyit. A ló mérgesen horkantott: „Mitugrász!” S a kavargó (Novella)

Jókai Anna
Ember tervez

Soha optimistábbat, mint ez a Lázár! És Lázár szülei, persze. Hiszen keresztelhették volna annak idején Elődnek: gyökeres magyar név! De sose lehet tudni, merre fordul az idő, és a hangsúlyos magyarság esetleg előnytelen. Hasonló okokból nem praktikus az Iván vagy a Richárd sem. A tucatnév viszont már eleve elszürkít, a Bódogokat pedig kinevetik. De egy Lázár! Az csak jól járhat. Ha marad a szegények szegénye, van vigasztalása: föltámad egyszer, bizonyos. Föltámadni... (Novella)

Zászlós György
Mese a mesebeli országról

Egyszer volt, hol nem volt... Az Operenciás tengeren is túl, kidőlt kemencének bedőlt oldalán is túl, ott, ahol a kurtafarkú malac túr, sőt még azon is túl, volt egyszer egy ország. Ezt az országot úgy hívták, hogy Meseország, mert olyan szép volt, hogy még a kis madár is azt dalolta a virágos ágon, hogy legszebb ország Meseország az egész világon. És ahogyan a mese mondja, ebben az országban laktak hercegek (Novella)

Murányi Róbert
Hétköznap, reggel

Rosszul aludt, rosszul ébredt. Nem szerette a reggeleket, az újrakezdés monotóniáját, a felesége által feltett teavíz fütyülését, ami mindig hajókürtre emlékeztette, noha életében nem hallott még hajót kürtölni, esetleg a tévében láthatott valamit, egy feledhető, kalandtalan filmben. A munkáját, a pontosságot mindig komolyan vette, felelősségérzete győzött a testmeleg paplan mágneserején. Lábával papucsát kereste, felállt, és megadta magát a reggelnek. A... (Novella)

Toót H. Zsolt
A létezés természetes ritmusa

„Azt gondoltam azokban a napokban, hogy valaki meg akart nekem kegyelmezni. Felszabadultan lélegeztem, hiszen testem visszatalált a forráshoz, még mielőtt végleg elszáradhatott volna. Valaki vagy valami felfüggesztette a jelen és a múlt osztatlanságát, mert amikor szerelmemmel ölelkeztem, átkozott időbetegségem már nem törte össze azt a sokszor megrendítőnek érzett szépséget, amelyet arcán felfedezhettem. Mintha sorsom az elmúlt (Novella)

Kalász István
Átmeneti korból

Másnap délelőtt levél jött, ajánlott levél, az a szegény embernek sose jó, mentem a bankba, ültek az unott kisasszonyok, a fiatal fickók ingujjban a pultok mögött, a bankfiókok olyan megalázóan sterilek lettek. Emberek mosolyognak gépiesen emberekre, számot kell húzni, vannak székek, ezen kell ülni/várni, prospektusok, plakátok a falon. Ott senki sem mer, a bank a gyávák világa. A bankos nő azt mondta, hogy: mert kirúgtak, nem adnak kölcsön. Hiába... (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Intelmek a nyelvtarisznya-töltögetőkhöz

Megadatott Neked a beszéd képessége, adomány ez, mellyel jól kell sáfárkodnod. Anyanyelvedet is folyton tanulnod kell! A nyelvhasználat cselekedet: felelősséggel jár. Használd hát a nyelvet erkölcsösen: amikor beszélsz vagy írsz, a szeretet vezéreljen. Gyűjtsd az erényeket, hogy jóra használd édes anyanyelvedet,... (Novella)

Jókai Anna
„Iskolajárás”

Két esztendeje, hogy nem tanítok már. Helyette „rendhagyó irodalomórák” keretében látogatom – szíves meghívásra – az iskolákat. Így enyhítem azt a letagadhatatlan nosztalgiát, amelyet tanári múltamra visszatekintve érzek. Mondják is gyakran az emberek: hiába, meglátszik rajtam, hogy pedagógus voltam… Elismerően mondják, nyilván a kontaktusteremtésre, a hallgatóság „szintfelmérésére” céloznak vele. De bizony azt is dicséretnek szánják, máskor, amikor... (Novella)

Szerkesztő B
Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán

A magyar képviselőházban a közönség fulladásra zsúfolta meg a karzatokat. Ott volt az arisztokrácia, a magas klérus, az előkelő polgári és katonai társadalom színe-java és a teljes külföldi képviselet. Az újságírók padjain minden helyen két újságíró ült és mindenik hat ceruzát tett a zsebébe. A levegőben a történelmi pillanatok nagy várakozása feszült. Mindenik párt interpellációt jelentett be a makucskai feltámadás ügyében, mely... (Novella)

Orosz T Csaba
A harangok másért szólnak

A legkisebb is számít. - Dénes bátyám, ha törököt fogunk ugye a görbe kardja lehet az enyém? – kérdezte Péterke izgatottan. - Te csak hordd a vizet szógám! – szólt az öreg morcosan – Ki hallott már olyat, hogy magyar vitéznek török kardja legyen? – dohogta az öreg és szúrósan nézett a toporgó gyermekre. Az nem foglalkozott az öreg rossz kedvével, boldog reménykedéssel várta a „ Csatát”. Árva fiú volt. Kálmi Dénes vitéz uram vette magához az... (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Szenzációs bejelentés

Történet a közelmúltból - Guszti bácsi vidáman lubickolt a tó vízében. Hogy ki az a Guszti bácsi? A b. Gyöngye téesz egyik dolgozója. Haja, szemöldöke fehér, bal orrcimpája mellett, különös ismertetőjelként, félgömb alakú szemölcs virult. Éjjel tizenegy óra. Fürdőzésre kissé szokatlan időpont, ezzel szemben csend volt, sem a táskarádiók, sem a fürdőzők nem visongtak. Guszti bácsi utálta a lármát, de szerette a vizet, ezért többnyire este ballagott a tóra, mely alig pár száz méterre fodrozott a házától. Azonban... (Novella)

Mila
Az iktatás

Zord, hideg téli nap volt, mire elkészültem minden adattal, amire szükség volt az iskola iktatásához. Erős északi szél fújt, vitte, sodorta a port, piszkot, a hideg vágott, mint a borotva. Nekem Bácstopolyára kellett menni, hitelesíteni az aláírásomat, onnan meg gyors tempóban Szabadkára, a bíróságra, véglegesíteni a középiskola létezését és működésének engedélyezését. Elmentem a lánykérőkhöz, elmondtam, hogy autóbusszal semmi esélyem sincsen eljutni Topolyán keresztül... (Novella)

Orosz T Csaba
Ernesto egy órája

Így múlik el a világ dicsősége... - Ernesto még orvosi tudásának sem vehette hasznát ebben a nyomorult állapotában. Sérült, meglőtt bokáját összekötözött kezeivel nem érhette el. Most is, mint mindig sikerült magában kiröhögnie, szánni való állapotát. •Hát így végzik a néptribunok – gondolta, és maga sem hitte el, de mosolyra húzódott kiszáradt, sebes szája. Utoljára az a kedves kis tanító lány hozott neki vizet. Ernestónak nem voltak illúziói.... (Novella)

Veress Miklós
Nem kártyavár

1. Volt egy idő, amikor mindent kisbetűvel írtam a verseimben, mert tizennégy évesen (csoda 1954–55-ben, vagy 56–57-ben) központozás, olykor folyamatosan és verzál nélkül írt – francia, angol – költemények kerültek kezembe. Próbálgattam a variációs lehetőségeket (miközben a meghatározó költőm Ady volt, bár Kosztolányi már odavetítette mellé árnyékát). A kérdésben a két nagybetűt mindenképpen túlzásnak tartom: vagy Én, a költő, vagy: én, a Költő!... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Az almabor

Gera Péter ezen az őszön, az erőtlen napsütésben mégis kiült a ház udvari teraszára. Friss levegőre vágyott, a hirtelen jött hideg bekényszeríttette a szobába, ahol naphosszat ült a számítógép előtt. A nem rég beindult vállalkozása ezt követelte tőle. Most arra gondolt, ahogy ott ült a vesszőből fonott fotelban, mennyire más volt a világ, amikor olyan huszonöt éves volt. Most hatvanöt, csak csodálkozni tud. Körülnézett, látta a kert örökzöld fáit. Rajtuk nem fogott... (Novella)

Balogh Bertalan
Az írás mechanizmusa

Az írás mechanizmusa közeli rokonságot mutat a hipnózis mechanizmusával: azt akarom, hogy összpontosíts a tárgyra, becsallak (jól kitanult fogásokkal) az odafigyelés állapotába, aztán játszom veled, vezetlek és hagyom, hogy élvezd amint eggyé válsz a hőssel, hagyom, hogy érezd amit a hős érez az események sodrában, gondold, amit ő gondol, együtt vegyél lélegzetet vele, küzdd az ő küzdelmét (Novella)

Orosz T Csaba
Az istentelen Rimóczy

Hogyan születnek a hősök?... - Rimózczy tizedes intézmény volt. Senki nem tudta pontosan, mikor és hol sorozták be a szálas jászkun rögöt.Talán már ő sem. Firmányosan mosolygott, ha erről kérdeztük. - Azt csak az isten tudja, hadapród úr, meg József Ágost őfensége aki ott volt, amikor mundérba dugtak - válaszolta hunyorogva, és nem lehetett tudni, hogy viccel-e vagy igazat beszél. Erős röge, támasza volt ő a magyar földnek, (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap