Novella

Orosz T Csaba
A nádi farkas legendája

Nagyapám története. - „Falu kanja” így gúnyolódtak a gyerekek, de a rosszindulatú legények is néha, ha már nem tudták bántani Ferencet máshogy. Nem a lányok utáni járkálását irigyelték, sokkal inkább arról a régi esetről (történt már vagy két hónapja) beszéltek, amikor Ferenc egyedül kiverte a nádudvari kocsmából a razziázó csendőrszakaszt. Nem a részegség dolgozott benne, hanem az igazságérzete nem engedte, hogy szó nélkül hagyja a nagyszájú kakastollasok... (Novella)

Toót H. Zsolt
Zarándokút a szavakért

„Szétrohadt, amit az értelem és a kultúra annakelőtte egybentartott. Valami elmúlt. Senki nem értette, hogy mi lépett a helyére. A szavak nem azt fejezték ki, ami történt, röpködve a szélben egymásnak ütköztek… Nem az ismeretek lettek hasznavehetetlenek, a tudás vesztette el az értelmét. Mi ez – kérdezte Ruben –, valami elmúlt történet, vagy mi kerültünk előbbre az időben? Azt, amit hallott, mintha valaki megírta volna már régen” – olvashatunk Sándor Iván A szefforiszi (Novella)

Veress Miklós
Nem kártyavár

1. Volt egy idő, amikor mindent kisbetűvel írtam a verseimben, mert tizennégy évesen (csoda 1954–55-ben, vagy 56–57-ben) központozás, olykor folyamatosan és verzál nélkül írt – francia, angol – költemények kerültek kezembe. Próbálgattam a variációs lehetőségeket (miközben a meghatározó költőm Ady volt, bár Kosztolányi már odavetítette mellé árnyékát). A kérdésben a két nagybetűt mindenképpen túlzásnak tartom: vagy Én, a költő, vagy: én, a Költő!... (Novella)

Turcsány Péter
A lemondás - Hol van az ember

Már régen minket Isten/ orsóján pörgetnek,/ mint nagyanyáink, mikor/ szőtték a téli ruhát,// te is egy szál, mi is néhány,/ fájdalmas szőttes a nemzet,/ ki tudja, hogy melegíti-e,/ vacogtatja-e jövendőnket?// Mire szövik ezt a ruhát?/ fátyol lesz, hogy eltakarja/ bűneinket? Szemfedő lesz/ búcsúztatni véreinket?// Komor magyar karácsonyunk/ nem hoz nekünk ajándékot,/ árván didereg Jézuska,/ nincs aki rá ruhát tegyen (Novella)

Bojtor Iván
A vizakirály

Ónszürke délelőtt volt. A szemerkélő esőben, csak két horgász gubbasztott a rakparton. Az első, amelyiket megszólítottam, még csak rám se nézett, a második beszédesebb volt: ­– Viza? Itt? Egyetlenegyről tudok. Valamikor a nyolcvanas évek végén, az Árpád - híd mellett akasztották meg. Persze nem verték nagydobra, mert ide sereglettek volna a hiénák, az elektromos kütyüikkel, és kipusztítottak volna mindent. Azt hallottam, az utolsókat mind Paks környékén fogták ki... (Novella)

Balogh Bertalan
Agymosás

Amikor meghalt az öreg svéd király, a holttesttel végigrobogott az országon a gyászlimuzin, és meglepetésre, és minden szervezés nélkül, ott állt a nép úgyszólván az ország egyik végétől a másikig az autópálya mentén, száz és száz kilométereken keresztül, komoran, és fájdalommal a szívében, hogy lássa, legalább egy pillanatra, és legalább a kocsit, ami a holttesttel elszáguld előttük. Az a generáció állt ott (és ez benne a különös),... (Novella)

Szabó Jolán
Darazsak

Ha nem tápláljuk a tüzet, az bizony kialszik. - Lehet, hogy a teste már fárad, kevesebbet bír, ám a lelke, az bizony fiatal marad. Géza barátja a harmadik házasságát nyüvi, de nem biztos abban, hogy ez lesz az utolsó is. - Megfiatalít, öregem, egy új nő megfiatalít. Ismét lesznek céljaid és meglátod, hogy milyen szép a világ. A kiürült, seízű házasságot el kell dobni, mint egy üres flakont! Gedeon két évvel ezelőtt még nevet rajta, Géza már csak ilyen. Egyetemista korukban is... (Novella)

Czakó Gábor
Böff

A jól nevelt Kisszerkesztő némileg izgult a rigófüttyös délutánon: mit szól a tisztes urakból és hölgyekből álló társaság az ő vaskos történetéhez. Mit szólt volna? Próbáltak ők már elég malacságot, nem beszélve arról, hogy éppen mangalica szalonnát kóstolgattak, Édesszájú Lóorvos ajándékát. Természetesen hagymával, puha házikenyérrel, sőt némelyek zöld fokhagymát is harapdáltak hozzá, a tavaszi kert legfölségesebb ízét. S tudjuk, hogy (Novella)

Szabó Jolán
A kökényszemű

Esténként puha léptekkel kerülgeti az álom, hiába hívogatja lecsukott szemmel, csak flörtöl vele, kacérkodva elsiklik mellette, anélkül, hogy megérintené. Pirkad, mire elbódul, s álomtalan, fáradt álmából hatkor ébreszti a szomszéd kutyájának ugatása. Akkor indul munkába a gazdája. Felkel és fél órát a kádban áztatja magát, élvezve, hogy a habfürdőtől bőre sima lesz és illatos. Fogat mos, szellőztet, kávét főz és kinn, a teraszon, belekuporodik vackába, a szebb időket látott fotelágyba... (Novella)

Balogh Bertalan
Nem szabadkozom

Elméletek az összeesküvés-elméletek? Nem szabadkozom, sőt bevallom egyenesen, hogy szorgalmasan meghallgatok és elolvasok minden lehető összeesküvéselméletet. Nem azért, mert mindet mindjárt el is hiszem úgy, ahogy van, hanem mert többször elkottyantódik az igazság is az össze-esküvéselméletekben. És, szerencsés esetben, kikerekedhet az ember számára egy értelmes körkép, ami igazibb, mint a handabandák sora, amivel (Novella)

Mila
Csapongó gondolatok

Nagyon ritkán megyek ki a temetőbe. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert messze van, nehezen vonszolom fel magam a hegyre, meg mert ezek mind csak kifogások. Ott, abban a sírban, már nem az én anyám fekszik. Már réges-régen tudták az emberek: „Látjátok feleim szümtükhel, mik vogymunk: isa por és homu vogymunk” és mennyire igaza volt annak, aki ezeket a szavakat leírta a Halotti Beszéd és Könyörgésben. Anyám és nevelőapám sírjában (Novella)

Szabó Jolán
Kleptománia

A falu városi rangba kerül és ezzel egyidejűleg egyik napról a másikra, a lakói is megváltoznak. János bácsi öt éve özvegy, és végre úgy élhet, ahogyan akar. Pipázhat a hálószobában, bemehet a konyhába sáros bakanccsal, hajnalig bömböltetheti a televíziót, de piszokul unja már a dolgot. Hiányzik Juliska, nincs, aki zsörtölődjön vele. Egyébként is neki kell kiszellőztetni a pipafüstöt, kimosni a függönyt, ami nem csak büdös lesz, hanem szürke is a dohánytól, s a konyha kövét is tisztán kell... (Novella)

Szabó Jolán
Tűzpiros tanga

Értem én, csak ő nem érti, hogy kezdek belesavanyodni a mindennapi pelenkázásba, biliztetésbe, büfiztetésbe, és ha kimozdulok itthonról, beszélgetni többnyire a játszótéren gyereksétáltató sorstáraimmal tudok, olyan érdekes témákról, hogyan készítsük a spenótot, hogy megegye a gyerek, vagy melyik a legjobb popsi kenőcs. Diplomáinkon meg sem szárad a pecsét, amikor összeházasodunk, rá nyolc hónapra megszületik az első gyermekünk, azóta itthon vagyok. Már hét éve (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Az aktív pihenésről

Így is lehet pihenni. – Hurrá, holnaptól szabadságra megyek, doktor úr! Szinte el sem hiszem, hogy ennyi zűrös, reggeltől estig tartó robot után végre alaposan kipihenhetem magamat. – Robot? Hogy oda ne rohanjak! – Á, mit tudjátok ti, doktorok. Ti beballagtok a jó hűvös rendelőbe 8-ra, 9-re, mindenesetre minimum félórai késéssel, dolgoztok négy órát, azzal viszontlátásra, mialatt én… (Novella)

Szerkesztő A
Író-újságíró pályázat: Seres Gyula: Három pont felkiáltójellel

Az ihlet, mint mindig, ezúttal is váratlanul jött. Nem törő­dött a korai órával. Tudta jól, hogy Tibor, a magát tehetséges­nek érző írópalánta, odaül a számítógépe elé, bármily álmos is. Ujjai a billentyűket fogják nyomogatni kis idő múlva… Őfelségét, Legnagyobb Elsőt hidegen hagyta a sokadik rob­banás zaja. Tizennyolc szeméből kettőt ki sem nyitott. Tibor ajka mosolyra húzódik, ahogy ezt elképzeli. Kezdés­nek remek! Már maga (Novella)

Balogh Bertalan
Az írás mechanizmusa

Az írás mechanizmusa közeli rokonságot mutat a hipnózis mechanizmusával: azt akarom, hogy összpontosíts a tárgyra, becsallak (jól kitanult fogásokkal) az odafigyelés állapotába, aztán játszom veled, vezetlek és hagyom, hogy élvezd amint eggyé válsz a hőssel, hagyom, hogy érezd amit a hős érez az események sodrában, gondold, amit ő gondol, együtt vegyél lélegzetet vele, küzdd az ő küzdelmét (Novella)

Fehér József
A három hold

Az esti fejéshez készülődött, amikor a tanya udvarán egyszerre fölugattak a kutyák. A férfi hirtelen összerezzent: „Megint jönnek… Már harmadjára a héten”. Nyíltan megmondta nekik, hogy a földet nem adja. Azért osztották ki negyvenötben, hogy négy évre rá elvegyék? Halkan letette a fejőedényt és elfújta a lámpát. A sarokból ösztönösen fölkapta a vasvillát, amivel almozni szokott és kibámult az istálló nyitott ajtaján a leszálló alkonyatba. A közeledő alakok még... (Novella)

Szabó Jolán
Kitörések

Mindig eljön az igazság pillanata. Csak az a kérdés, hogy kinek mikor, és időben, vagy elkésve. - Szemem előtt színes gömbök sokasága, egymásnak ütköznek, miközben színt váltanak, én is ott lebegek közöttük, és amelyik véletlenül hozzám ér, azonnal elpukkan, abból valaki arca bukkan elő, akihez valaha közöm volt, vagy lesz, magam sem tudom. Nincs súlyom, pille vagyok. Forgok a levegőben, most hiába mondaná bárki nekem, hogy híztál kedvesem, nem számít, itt nem érdekes, hogy (Novella)

Szerkesztő A
Író-újságíró pályázat: Bokor-Fekete Beáta: Árnyak a selyemfalon

1. Ki van a tükörben? (Dazai Osamu) Csend. Csepp… Mély csend. Csepp, csepp… Kit látok a tükörben? Kié ez az arc? A helység félhomályában egy – már nem fiatal, de fásultságában is vonzó és finom vonású – férfi bámul révetegen tükörképére. Arca nedves, álláról víz csöpög. Ki ő? És ki vagyok én? Egy láthatatlan szellem, aki beosont a selyemfalon át meglesni egy nem ismert lélek magányos perceit? Ő nem lát. Ez biztos. A... (Novella)

Jókai Anna
Levél Szabó Magdának 60. születésnapjára

Drága Magda! Nem szoktunk mi egymásnak levelet írni. Kapcsolatunkból kikopott az ünnepélyesség, a protokolláris formákat legalább egymás közt felrobbantottuk. Beszélgetéseinkkor nyomot hagy fülünkön a telefonkagyló mintája, vagy üldögélünk együtt: Te az akrobatákat megszégyenítő ügyességgel kicsire összegömbölyödve, én támasztott karral, merev derékkal, fegyelmezetten. Természetünk ... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap