Novella

Tara Scott
A jóslat

A nagy luxusautó, himbálózva állt meg a hepehupás réten, sebtében kialakított parkolóban. Kiszállt, kinyitotta a hátsó ajtót s kisegítette az édesanyját a puha, süppedős ülésből. Bence is pillanatok alatt kilépett a szélesre tárt ajtón, miközben a másik oldalon is kinyílt az első, hátsó ajtó, s felesége, és az édesapja szintén kiszállva, egyszerre be is csukta mindkettőt. Pár másodpercig csak szemlélődtek, majd elindultak a színes forgatag felé. Nándi, ahogy (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt. A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
A motor

Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós – állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bőr, arányos formák... – Gyere a vízbe, apa! – Rögtön, fiam, rögtön! A férfi mosolyogva nyújtózkodott el a gyepen. Egész héten hajtott, a gépek még ott zakatoltak benne, ezért mindennek kétszeresen örült: a napnak, mely ugyanolyan gyengéden simogatta, mint ő a fiát, de elsősorban a napnak örült,... (Novella)

Csillag
Egy átlagos nap

Fáradtan ébredt, mint minden reggel. A sok gond, még éjjel sem hagyta pihenni elgyötört elméjét. Álmában is zakatolt az agya, hogyan tudná megoldani egyedül a rengeteg problémát, amivel napközben szembe kell majd néznie. Gyorsan kiugrott az ágyból, és mint minden reggel, most is a számítógépet kapcsolta be először. Aztán a kávéfőzőt, és várta, hogy csepegjen az edénybe a forró fekete ital. Mikor elégnek találta, poharába töltötte és letelepedett a gép... (Novella)

Fehér József
Akácok illata

Forgolódott még egy darabig a fiatalasszony az ágyban, majd fejére rántotta a paplan sarkát, és mérgesen a fal felé fordult. Bántotta a szemét a szoba félig-nyitott ajtaján a konyhából beszűrődő villanyfény. A férje mindig korán kel. Sötét van még, amikor munkába készülődik. Ilyenkor felkapcsolja kint a villanyt, hogy fel tudjon öltözni. Most azonban kapkodó neszek hallatszottak a férfi ágya felől. Nyilván elaludt a nyomorult, azért ilyen hangos, morgolódott... (Novella)

Schuller Emil
Királyfi

Királyfi a legnemesebb tacskó volt, akit csak ismertem a dakszli nemzetségben. Gyönyörű vöröses szőre, hosszú orra, bájosan görbe lábai tették a hozzá értők és az Őt megbámulók szemében a fajtársai elé. Öröm volt ránézni, - hisz a szépség látványa jóérzést kelt az emberekben. Nagy zsivány volt. Tudta, hogy az emberek többsége szereti, és Ő ezt bámulatos érzékkel a végsőkig kihasználta. Még most is, sok – sok év távlatából, mosolyra késztet, ha eszembe... (Novella)

Kaiser László
A kubai lányok

Álmodtál már kubai lányokról? Mert én igen. Napokig, hetekig tartó álom volt, álom éjjel, álom nappal. Úgy kezdődött, hogy újra Szegedre került Dani barátom fölkért engem esküvői tanúnak, s kubai lányokat ígért cserébe. Ahogyan ő fogalmazott: mindenre kapható, gyönyörű, kávébarna fenekű kubai lányokat. Dani barátomról annyit, hogy évekig koptatta a szegedi egyetem padjait és a szegedi kocsmák székeit. Nyelvtehetség volt, meg is tanult rendesen (Novella)

Koczeth László
A padon

A falurombolás témájához - Szél kavarja fel az ázott faleveleket, néhányukat a föld sara nem hagyja felszállni, oda tapasztja, odaragasztja önmagukhoz, visszahúzza a szaladni, elvágyódni merőket. Így vagyunk mi magyarok a szülőföldünkkel, ahova a mag lehullt ott ereszt gyökeret, ott cseperedik fel a növényke, ott hajt virágot, hoz termést, ott ernyed el és kerül vissza az élet örök körforgásába. Valahogy így gondolta a mi idős házaspárunk Imre bácsi (Novella)

Várfalvy Emőke
Idegen a városomban

Miért keserű olyan sok magyar ember szíve? Vajon a gyűlölködés előbbre visz? Vajon van még kiút a szomorú ködből? - Esős február reggel volt. A hideg szél minden járókelőnek a szemébe hányta a szúrós vízcseppeket. Mindenki igyekezett a nyakát még jobban behúzni a sálába és a lehető leggyorsabban fedél alá kerülni. Utálatos az ilyen idő mindenhol, de a leginkább a nagyvárosokban. Ahogy az esőfelhők mocska a magas házak között megáll, a városlakók úgy érezhetik, hogy szívük minden nyomorúsága az utcára ömlött. (Novella)

Tara Scott
Telihold

Mára már társadalmi jelenséggé vált. Társas magánynak hívják. - Az órára nézett. A mutatók majdnem felezték a számlapot. „Fél tizenkettő. Jó késő van. Nem baj, holnap csak délutánra megyek szolgálatba, nem kell korán kelnem.”- gondolta, míg beért a nappaliba. A gyerekek már régen aludtak. Deske tíz óra körül fáradtan esett be az ajtón. Az esti focizás, a barátokkal kimerítette. A minap ballagtak nyolcadikból, de a barátok együtt maradnak, páran ősszel a (Novella)

humattila83
Egy merénylő üzenete

„Ne fogadjatok el mindent, amit láttok, mert gyakran az nem több, mint amit bizonyos érdekek láttatni akarnak veletek! Nézzetek a dolgok mögé, és gondolkodjatok el azon, amit ott találtok, de ne csak ésszel, hanem szívvel is! Mert az ész csak a nyers, istentelen logikát ismeri el magában, a szív azonban hittel él. Higgyetek, mert a hit nem puszta mítosz, mely a Teremtőhöz köt, hanem isteni páncélzat a világ rideg céltudatossága ellen. Lencse, ha úgy tetszik..." (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: A titokzatos őzbak

(Novella az A titokzatos őzbak című kötetből) - Így indult el az életem, mely azóta sok céltalan, bolondos arabeszkkel cifrázta tele a vénülő időt. Bennem s körülöttem szélesre tágult a magány s messze, kívül a kerítésen jártak-keltek az emberek, kik életemet irányították. Abban az évben, hogy apám megházasodott, sokan jártak hozzánk. Többnyire olyanok, kiket nem ismertem eddig s kik bár... (Novella)

Turcsány Péter
Drámai hősnő, vagy a sebzett múlt kompenzálása

Előhang Wass Albert Napsugár c. drámájához. Mielőtt a színmű, Wass Albert műfaji meghatározása szerint „színpadi regény” olvasásába kezdenénk, képzeljük el az évnek - sőt az emberéletnek is - azt a pillanatát, mikor a kora tavaszi napsugár először töri át a tél hideg bástyafalait. Mintha a Napsugár a lelki tél visszavonulásának angyali harsonáját fújná meg. A létezés II. világháborús (Novella)

Jókai Anna
Vasárnap

Nem volt okom rá. Ha százszor kérdezik, akkor is csak ezt felelhettem. Talán a meleg miatt történt. A nagy melegben felfőtt az agyam. Persze, ez a legszörnyűbb: ha így bukik ki az emberből gonoszság, látszólag csupa heccből. Elmesélem. Jegyzőkönyvön kívül. Nem is mentségül. Csak hogy ne nézzenek rám ilyen kirekesztő iszonyattal. Mia nem jött ki velem. El kellett volna mennem érte? Nem szeretek a folyosón ácsorogni, nyomogatni a csengőt, miközben a... (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Edzésnapló 9. - Gyermekkori futóhelyszínek 4/4

A táj, ahol születtem, sík vidék volt, de hegy is emelkedett rajta, nekünk mindenesetre hegynek számított. Rajta szőlőskertek, gyümölcsfák, a túloldalon erdő és egy másik ország, de lelkünkben a miénk, közepét kiszolgált kőbánya szelte ketté. Fürgén, meg-megiramodva szaladtam fel a hegy tetejére, (Novella)

Szerkesztő A
Író-újságíró pályázat: Böjthe Pál: Finom metszet, diszkrét színekkel

Egy különös kapocs zárja a kört, amelyből ez az írás születik. Sok évvel ezelőtt jártam abban a faluban, ahová most utam visszavitt. Akkoriban bementem a vegyesboltba valamit vásárolni. Meglepetésemre könyvrészleg is volt, ott szerénykedett Dadzai Oszamu Hanyatló nap-ja. Megvásároltam, s egy leültömben elolvastam. Az eset különlegessége, hogy (Novella)

Turcsány Péter
Nemzet a kultúra sivatagában

Népi és urbánus kultúra. Világpolgári és individuális létezés. Két, egymással replikázó oázis kútjának utolsó cseppjeit szívja le a két egymástól is szomorúan messzire távolodott beduin sereg. A célról, a Kánaánba érkezésről, az angyali művészetek és kultúrák megvalósításáról, mindkét csoport lemondott: /„Megettük út-tudó tevénket./ Ettünk egy utolsó ebédet.”/ (Illyés Gyula: Megtalált karaván-napló)/ Az oázisok... (Novella)

Koczeth László
A Mennyország zárva

A város szélén, ahol az utak a hegyek felé futnak tovább, volt egy kocsma. Valójában talponálló, ahol a betévedő szomjas ember lehörpinti italát és megy tovább a dolgára. A környéken lakók csak Mennyországnak nevezik. Nyilvánvaló a célzatosság ebben az elnevezésben, hiszen az elfogyasztott ital mennyisége és a mennybemenetel érzése között egyenes összefüggés fedezhető fel. Ha az italok minőségét vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy bizony nem úriembernek... (Novella)

Schuller Emil
A bohócdoktor

Az óvodából hazafelé a legrövidebb út a játszótéren át vezet. Éppen ezért ez tart a legtovább! Mert muszáj megállni, kipróbálni, hogy még nem romlott e el a hinta, vagy megfelel e még a homok a homokozóban, hogy lehessen belőle várat építeni, - vagy éppen homoktortát sütni. Az én büszke, középső csoportos tündérem, szemem fénye, drága hercegnőm, Vica cicám kézen fogva sürget, egyre jobban húz, - ahogy közelítünk a játszótér felé. Bizony fontos dolog leellenőrizni (Novella)

Fehér József
Ajándék Jancsikának

Az asszony már a mosogatáshoz készülődött. Leemelte a tűzhelyről a sustorgó, vízzel teli fazekat és a tartalmát a kopott hokedlira helyezett vájdlingba öntötte. A férje még mindig a konyhaasztalnál ült, és maga elé meredve belekönyökölt az ebéd után szétszóródott kenyérmorzsákba. „ …Hát ezt mög mi lelte? – tűnődött az asszony. – Máskor ilyenkor mán a falnak fordulva hortyog a díványon.” De nem szólt, tette a dolgát. Öt percnél azonban nem bírta tovább... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap