Novella

Elmer István
Isten, ölelj meg engem!

Betértünk az egyik krisztinavárosi kisvendéglőbe, és letelepedtünk a hátsó helyiség félreeső asztala mellett. Az utóbbi években gyakran megfordult itt. Valamilyen irodalmi összejövetelről jöttünk, már nem emlékszem pontosan, honnan, csak azt tudom, zajos volt, nagy hangú, nyüzsgő és semmitmondó. Gyurkovics Tibor egy pohár sört kért. Kortyolt az aranygalléros hercegből, aztán rám nézett, talán mondani akart valamit, de mégis inkább hallgatott. Jólesett a csönd. És ebben... (Novella)

Tara Scott
Dallos tanár úr

Amikor két, magányos ember találkozik. - A gimnázium sárgára festett falát, beragyogta a kora őszi napsugár. Az ablakok még többnyire nyitva voltak, halk zajok szűrődtek ki folyt a tanítás. A szemben lévő parkban egy osztály töltötte a lyukas óráját. Lányok egy csoportban halkan beszélgettek, volt, aki a könyvébe mélyedve a következő órára készült. Akadt, aki szendvicset majszolt. A fiúk egy csapata két közeli padot foglalt el. Felültek a támlákra, ültek az... (Novella)

Mila
Plitvicei kirándulás

Tanárkori emlékeim. - Minden évben a hetedikes tanulók Plitvicére mentek kirándulni abban a számunkra jó világban, amikor még Jugoszlávia volt országunk neve. Mi három osztályt vezettünk. Mind a három osztályfőnök kísérte a gyerekeket. Éjjel utaztunk autóbusszal, ily módon több napot tölthettünk azon a természeti szépségektől dagadó helyen. A levegő tiszta, a tavak színe a világos zöldtől a sötét zöldig váltakozik. Keskeny ösvényen haladva lassan jutelőre az ember. Az (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Nagy Zoltán - Tündérmese a lövészárokból

- Rohadt egy világ ez… Ennyit tudott kimondani Kerepes, mielőtt az akna sípoló-süvítő hangja földet rázó robbanásba nem fulladt, elnyomva mindenféle zsibajt. Szerencséjük volt, valahol mögöttük csapódott be, viszonylag messze. Fáradhatatlanul ropogtak a fegyverek, immár harmadik napja. A kiépített lövészárokrendszer a folyamatos tüzérségi... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Erdélyi István - Az élet igenlése Szentlászló település halottas ruhájában

Szeretném, ha szó esne a halál valóságáról, de bennem az élet valósága dolgozik… Mert a háború, - a több esélyes kártyajáték - kitermelheti a győztest, aki mindenki lehet… Az igazságnak pedig? Semmi köze hozzá… Hát nem mindig az élet igazsága a vesztes? Nem mindig a győztesnek van igaza? Mert mi.. (Novella)

Doma-Mikó István
Újratöltve: Az idő ablaka

Erdélyi vízió, amely megjelent az amerikai Magyarság 1990. ápr. 17-i számában. "Kiderült, hogy amit első látásra dombhasadéknak véltem, az egy földkunyhó álcázott bejárata, aminek árnyékos félhomályában egy öreg pipás-puskás ember ül. A múltszázadbeli mordályt keresztben nyugtatta a térdén, de a keze a ravaszon pihent, és az arcában volt valami, ami nem sok jót ígért… Mondják, hogy az életösztön csodákra képes. Magam sem tudom,... (Novella)

Tara Scott
Fészek

Hogyan csalta a Férjem, a házunkhoz a fecskepárt? Minden tavasz, csalódást hozott, amikor láttam a szomszédaink, és a környék házainak eresze, erkélye alatt sorban szépen gyülekező fecskefészkeket. Csak a mi házunk maradt fecskecsivogástól mentes. Nagyon bántott minket, mert akadt egy két ház ahol az erkélye fölé, az eresze alá papírcsíkokat rögzítettek spárgán, hogy a lobogásuk elriassza az odaköltözni szándékozó kis tollasokat. Kelet-Nyugati fekvésű a házunk,... (Novella)

Fitó Ica
Régimódi történet

Életkép a múlt század elejéről - Tegnap még verőfényes napsugarak küldték aludni az éjjel őrségben lévő csillagokat, ma hajnalban azonban már fényük sem látszik át a ködön. Sötét, borús az ég, szitál valami, tán csak a sűrű köd, de mintha hó is keveredett volna bele. Nehéz csend ül a tájon, s ha lett volna még levél a fákon, mozdulatlanságba merevedve talált volna rá a hajnal, szellő sem rebben. „Maradós lesz ez a nyirkos, csontig hatoló”— vakarja meg fejét... (Novella)

Koczeth László
A padon

A falurombolás témájához - Szél kavarja fel az ázott faleveleket, néhányukat a föld sara nem hagyja felszállni, oda tapasztja, odaragasztja önmagukhoz, visszahúzza a szaladni, elvágyódni merőket. Így vagyunk mi magyarok a szülőföldünkkel, ahova a mag lehullt ott ereszt gyökeret, ott cseperedik fel a növényke, ott hajt virágot, hoz termést, ott ernyed el és kerül vissza az élet örök körforgásába. Valahogy így gondolta a mi idős házaspárunk Imre bácsi (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Bagó Brendon - A titokzatos vándor

Gyönyörű a napfelkelte, amint a sugarak arannyal ragyogják be a hegyeket, és ahogyan alázuhannak a lankás völgybe, mintha aranyeső hullana rájuk. Néhol meg-megtörik a fény egy nagyobb sziklán, kiugrón. Az erdő minden színben pompázik, a virágok és a levelek csodaszép színes kavalkádja szemet gyönyörködtető. Az állatok is előbújnak a vackaiból a napsugarak... (Novella)

Fitó Ica
Régimódi történet

Életkép a múlt század elejéről - Tegnap még verőfényes napsugarak küldték aludni az éjjel őrségben lévő csillagokat, ma hajnalban azonban már fényük sem látszik át a ködön. Sötét, borús az ég, szitál valami, tán csak a sűrű köd, de mintha hó is keveredett volna bele. Nehéz csend ül a tájon, s ha lett volna még levél a fákon, mozdulatlanságba merevedve talált volna rá a hajnal, szellő sem rebben. „Maradós lesz ez a nyirkos, csontig hatoló”— vakarja meg fejét... (Novella)

Szerkesztő B
Író-újságíró pályázat: Komán Zsombor - Haiku

Lécrácsból készült hagyományos japán ház. Közepén tűzhely. Jurta is lehetne, ha kicsit kerekebb, s papír helyett nemezből vannak a falai. Teázgatunk. A mondatok rövidek és ritkák: enyhén töredezett angol szókapcsolatok néha-néha. Kisétáltunk a kertbe… itt minden kert. Egy rózsa, egy fa, egy jellegzetes növény. Ez mind kert és mind építészet. És persze mind szent hely, melynek minden kis szögletét kamik... (Novella)

Tara Scott
A bolond

Könnyen ítélkezünk mások felett anélkül, hogy időt szánnánk a megismerésére... - A kis völgyben épült falu egyetlen boltja előtt, három asszony beszélgetett. Két, ötvenes éveiben járó és egy fiatalabb, aki távoli vidékről nemrég került új asszonyként a falu közösségébe. Az egyik idősebb miközben a kerékpárja csomagtartójába pakolta a vásárolt holmikat, visszapillantott az útra. Majd a két nőre nézve lehalkította hangját, s közelebb hajolt. - Gyön a bolond! – s fejét kissé oldalra biccentve... (Novella)

Koczeth László
A Mennyország zárva

A város szélén, ahol az utak a hegyek felé futnak tovább, volt egy kocsma. Valójában talponálló, ahol a betévedő szomjas ember lehörpinti italát és megy tovább a dolgára. A környéken lakók csak Mennyországnak nevezik. Nyilvánvaló a célzatosság ebben az elnevezésben, hiszen az elfogyasztott ital mennyisége és a mennybemenetel érzése között egyenes összefüggés fedezhető fel. Ha az italok minőségét vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy bizony nem úriembernek... (Novella)

Szerkesztő B
Arany Sas Díj pályázati mű: Frankó Petra - István, Koppány, avagy egy ország sorsa

Sebesen száguldott a toll a papíron, miközben gazdája igyekezett leírni mindent, ami a kis szobában elhangzott. Nem volt könnyű dolga, hiszen az idegesen fel-alá járkáló fiatalemberből csak úgy ömlöttek a szavak. Az írnok már izzadt, ám a fiatalember nem lassított: csak beszélt és beszélt, soha ki nem fogyva a mondanivalóból. Természetéből adódóan... (Novella)

Fehér József
Két zsák búza

Nyakunkba szakadt a nyár. A hőség valósággal megült a tanyák fölött, mintha örökös vendég lenne. Az égen hiába gyülekeztek a felhők, szétfoszlottak, mint az agyonhasznált ruha. Be is érett hamar a búza. Zizegve verődtek össze a kalászok, ha végighullámzott a táblán a forró szél. - Aratni kéne… - mondta gondterhelten apám, s a szomszédok rábólintottak. A letépett kalászokból anélkül szóródott ki a mag, hogy tenyerükben összedörzsölték volna. (Novella)

Tara Scott
Árvíz

Sajnos aktuális... - Az asszony megsimogatta a két tehenet, majd rájuk zárta az istálló ajtaját. Még elnézett, a kert vége felé, szeme elégedetten pásztázta a veteményt. Szépen sarjadt minden, a borsó már apró magokat növesztett. Aztán elindult a keskeny járdán a ház felé. A baromfi ketrec felől még egy-egy kotyogást hallott. „Lassan elnyugszanak”- gondolta. Tovább haladt a járdán, de két lépés után megállt. Felnézett az égre. Vastag felhő borította, és alatta lejjebb, nagy ritka felhők... (Novella)

Fehér József
Itthon a legjobb...

Hetente egyszer beállított hozzánk Metykó szomszéd a tanyába. Kis vékonydongájú, veres arcú, sunyi ember volt. Nagyapa magunk között egyszerűen csak Rókaképűnek nevezte. Amikor megszólalt, kiéreződött szavaiból az alakoskodás. Mindig híreket hozott magával, és azért jött, lemérje, hogyan reagálunk rá. Azzal kezdte, hogy mondott valami érdekeset, mint amikor bedob az ember egy kavicsot tóba, és utána azt figyeli, hogyan gyűrűznek... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: B. Haraszin Erzsébet: Telitalálat

- Jó estét, édesanyám! - Neked is, édes fiam! Ej, de fene jó kedved van, drága kisfiam! - O-hó, édesanyám! Gazdagok vagyunk! - Nocsak, nocsak! Hogy lehet? - Édesanyám, Hát telitalálatom van! Hozza a kosarat, ne törődjön semmivel, lesz pénz itt bőven! Semmire ne legyen gondja ezután! - Jaj, jaj, édes fiam, hagyd ezt abba! Ostobaság! - Nem, nem, nézze csak meg ezt a szelvényt,... (Novella)

Fehér József
Amikor elfog a sírhatnék

Még a legkeményebb embert is életében egyszer elfogja a sírhatnék, amikor a boros-vagy a pálinkáspoharat legszívesebben fél kézzel összeroppantaná, vagy földhöz vágná, hogy ezer darabra törjön. Muzsik András tanítót életének harmincadik évében, unokahúga lakodalmán kerítette hatalmába ez a furcsa állapot. De olyan hirtelen és alattomos módon, hogy nem tudott kitérni... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap