Novella

Lukáts János
„Kihúzta az ördög a dugót!”

Babonák a magyar közmondásokban - A közmondás „a jó érzés beszélt emlékműve”, tartotta Benedetto Croce, - a latin és a nagyrészt erre épülő itáliai közmondáskincs ismeretében bizonyára helyesen. A közmondások kutatása napjainkra elképesztő méretű iparággá fejlődött, egyre előkelőbb helyet követelve (és harcolva ki) magának a folklórban és a nyelvtudományban, a népi gyógyászat és a... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Elveszett remény

A negyvennyolc éves Tóth Sándor kálváriája pontosan egy éve kezdődött. Lehetne, ez mondjuk az évforduló, a számvetés ideje, ahogy azonban az ember belegondol, akkor ez egy kegyetlen vesszőfutás volt inkább. Ott kezdődött, hogy ez a szőke, jóképű, magas, még fiatalembernek számító szobafestő, az utcán találta magát. Egyik percről a másikra. Érettségi után tanulta ki a szakmáját. Állítólag a tapétázási munkában volt kiváló. Ezt értette a legjobban, (Novella)

Turcsány Péter
Nemzet a kultúra sivatagában

Népi és urbánus kultúra. Világpolgári és individuális létezés. Két, egymással replikázó oázis kútjának utolsó cseppjeit szívja le a két egymástól is szomorúan messzire távolodott beduin sereg. A célról, a Kánaánba érkezésről, az angyali művészetek és kultúrák megvalósításáról, mindkét csoport lemondott: /„Megettük út-tudó tevénket./ Ettünk egy utolsó ebédet.”/ (Illyés Gyula: Megtalált karaván-napló)/ Az oázisok... (Novella)

Balogh Bertalan
Agymosás

Amikor meghalt az öreg svéd király, a holttesttel végigrobogott az országon a gyászlimuzin, és meglepetésre, és minden szervezés nélkül, ott állt a nép úgyszólván az ország egyik végétől a másikig az autópálya mentén, száz és száz kilométereken keresztül, komoran, és fájdalommal a szívében, hogy lássa, legalább egy pillanatra, és legalább a kocsit, ami a holttesttel elszáguld előttük. Az a generáció állt ott (és ez benne a különös),... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Lőrincz Anna - Égiriadó

Konyha, piszkos kő, kevéske liszt, egy tarka fejkendő, meggondolatlan röhögcsélés – ennyi maradt csupán a régi világból. Az ócska, recsegő rádió egyre csak szólt: ontotta magát a pocsék muzsikát és a politikai híreket. Testvérkéimmel, Marcsival és a kicsi, görbelábú Zsuzsival éjjel-nappal zsibongtunk. Szidott minket édesanya miatta; csak ránk nézett és máris sírtunk. Hárman voltunk... (Novella)

Koczeth László
Az utolsó dallam

Befejeződött a második világháború - Felbúgott a sziréna. A bolt előtt állók hirtelen futni kezdtek. Amikor lélekszakadva beugrott az óvóhelyre, már süvítettek is a bombák. Félelemtől tágult, rettegő szemek néztek rá. A sarokban egy copfos kislány pityergett, magához szorítva kifordított lábú mackóját. Az emberek nem szóltak egymáshoz, csak vártak. Robbanások zaja hallatszott odakinn és a repülőgépek búgó, majd elhalkuló hangja. Hirtelen kiszaladt az utcára és futni kezdett. (Novella)

Kő-Szabó Imre
A jutalom

Vető József ezen az őszi szombati napon ott ült a külvárosi ház emeleti folyosóján és cigarettázott. Ötvenkét éves, napbarnított, szikár alakja férfiassá tette. Drótkeménységű hajára volt büszke, amely napjainkra elveszítette fényét és sötét színét. Egy kicsit úgy tűnt, mintha lisztet szórtak volna egy pillanatra, a fejére. Ő ezt egy tisztes, őszes halántéknak nyugtázta. Az asszony főzött a konyhában, az ablak nyitva, így szabadon áradt ki a babgulyás kellemes illata... (Novella)

Szondi György
Sztaniszlav Sztratiev: Szögletes esszé

Elgondolkodtak-e azon, hogy Bulgáriában a derékszög, a téglalap uralkodik? Nincsen ellipszis. Nincsen ovális. Nincs a kör érett formája sem. Nyers, durva derékszögek sorra. Élek. Metsző élek. A vonalasság. Egyikük északról jön, másikuk délről, egyik se tér ki, egymásnak ütköznek és kész. Vége. Egyenes szög. Nem folytatódik. Nem torkollik. Nem érik tovább. Késsel metszették ketté. Egyenes derékszögek. Derékszögű házak. Derékszögű szobák... (Novella)

Szerkesztő C
Író-újságíró pályázat: Habarics Szintia: Hitomi története

-Még mindig odakint ül?-kérdezte anyám. A fejemet a terasz felé fordítottam,ahol egy kislány ült.Egy apró,kicsit és törékeny lány.A csillagokat nézte.Hosszú derékig érő ébenfekete haját az esti szellő fujdogálta. -Igen még mindig kint van!-válaszoltam kissé unottan. Anyám nem szólt többet,túlságosan lefoglalták a saját dolgai.Némán néztem még pár pillanatig, majd a kezemben lévő forrócsokival felmentem az emeletre és... (Novella)

Koczeth László
A padon

A falurombolás témájához - Szél kavarja fel az ázott faleveleket, néhányukat a föld sara nem hagyja felszállni, oda tapasztja, odaragasztja önmagukhoz, visszahúzza a szaladni, elvágyódni merőket. Így vagyunk mi magyarok a szülőföldünkkel, ahova a mag lehullt ott ereszt gyökeret, ott cseperedik fel a növényke, ott hajt virágot, hoz termést, ott ernyed el és kerül vissza az élet örök körforgásába. Valahogy így gondolta a mi idős házaspárunk Imre bácsi (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Borcsa, a műköszörűs

A hírneves főszerkesztő elégedetten feszített a vadonatúj fotelben. Szemével újra meg újra végigcirógatta az elegáns íróasztalt, a süppedő szőnyeget és azt a két, ugyancsak új csendéletet, amit a lap fennállásának huszonötödik évfordulójára kapott. – Borcsa Aurel – jelentette be a csinos, platinaszőke titkárnő. – Bukarestből… –Engedje be! – Tiszteletem! Harsányi szórakozottan mutatott az öblös karosszékre. – Miben állhatok a szolgálatára? – Szeretnék a... (Novella)

Lakó Péterfi Tünde
Egy március 15. margójára

Álltam a márciusi napsütésben az alföldi kis falucska főterén, amelynek immár tizennyolc éve voltunk lakói. Láttam az újonnan felavatott emlékművet a falatnyi parkocskában, mely fából készült, de nem is ez volt a lényeg számomra benne. Hanem az, hogy kimondottan képviselve volt Erdély is a szoborcsoportban. Eszembe jutott a sok megaláztatás, melyben részünk volt a tizennyolc év alatt. Hogy mikor megérkeztünk (Novella)

Lukáts János
Óbudai emberpróba

A Terézvárosban éltünk, a Duna pesti oldalán, a Belváros közelében. Az emeletes házak sorát forgalmas és zajos utcák szegdelték. Óbuda olyan távol volt tőlünk, akár a csillagos ég. Vagy még annál is távolabb, a csillagos égre esténként fölnéz az ember, Óbuda neve, mint elsüllyedt Atlantisz élt a család tudatában. Ha hétvégeken néha kirándultunk Pomázra, vagy a Dunakanyarba, akkor zörömbölt keresztül a hév Óbudán. Riadtan, némi viszolygással néztük, (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Gerstenbrand Bence - "...S ott hagyjanak engemet összetiporva..."

Vérzek. Bal kezemmel oldalamat szorítom, de nem tudom útját állni a vörös folyamnak. Valaha fehér volt ingem, most sötétbarna rongyként lóg rajtam, és húz, húz lefelé a földre. Egyedül vagyok. Nem tudom, szemem homályosult el, vagy tényleg tejfehér köd borult a mezőre. Oldalamat fogva küzdöm magam előre, míg a szürkeségből sötét kérgű fák... (Novella)

Balogh Bertalan
A művészek

Baj van, amikor már formabontáshoz nyúl a művész. Az egész korral van baj, a kultúra általános állapotával, ha egyszer a HARMÓNIA, mint minden művészetek végső felismerése és vallomása vált elcsépeltté. Helyrehozhatatlan baj van, és nem bent, hanem "künn". Művészek sem és az Atyaisten sem bír megállítani egy hanyatló folyamatot, csak egy új Isten megjelenése és a természetes harmónia újrafelfedezése tudná. Arra meg... (Novella)

Szerkesztő A
Író-újságíró pályázat: Hum Attila - A túlélő bűntudata

Azt mondják, ha az embert megérinti a halál szele, sok mindent átértékel magában. Más dolgok válnak fontossá, és amiket addig fontosnak hitt jelentéktelenné fakulnak. A munkám során gyakran találkozom olyanokkal akik túléltek baleseteket, katasztrófákat, erőszakos bűncselekményeket, és ezáltal megváltozott az életük, az életszemléletük. A magam részéről sosem értettem meg igazán az efféle lelki és szellemi... (Novella)

Balogh Bertalan
Emberi sors

Tanulságos élet: egy irodában dolgoztak Pesten, és addig nézegették egymást epekedve, mígnem összeházasodtak. Lakás nem volt, mert ez így természetes mifelénk, tehát beköltözött a szerelmes ifjú férj az após-anyósékhoz, mert ez is így járja mifelénk, és mert nekik kétszobás bérlakásuk volt, ámbár igen kicsi volt mindkettő. A zsúfolt kis szobában mégis jól elfértek, sőt, az újszülött kisfiú gyerekágya is helyet kapott, meg a játékok és a (Novella)

Lukáts János
Együtt a Forrás-dosszié!

Egy írógépelt diákújságról, egy titkolt-megtűrt műhelyről és a szovjet-magyar janicsárokról „Érdekes tény, hogy Kárpátontúl majdnem ezer évig a magyar állam uralma alatt volt, ez idő alatt mégsem tűnt fel itt egy magyar író sem. Csak a Szovjethatalom körülményei közt van születőben a szovjet magyar irodalom…” 1969-ben ezzel a megállapítással örvendeztette meg olvasóit egy majd’ kétszáz oldalas kárpátaljai ukrán (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Lengyel János - A szeretet mestere

Mester – olyan személy, aki hivatását a legmagasabb fokon műveli. A mester tanít, tudását igyekszik átadni a fiatalabb generációnak – a tanítványnak. Mester és tanítvány összetartozik, egyik sem létezhet a másik nélkül. Amikor a mester átadja tudását, tovább él a tanítványban. Idővel majd a tanítvány is mesterré válik, és tanítványa lesz. Az ő tudása is ez által öröklődik tovább. Hosszú (Novella)

Lászlóffy Csaba
Fizess egy pohár keserűvizet!

Apám először látogatott meg azon a hétvégén, amióta egy ősz eleji vasárnap délután horgászfelszerelésével s a megtömött hátizsákkal, gumicsizmában és – torkát úgymond a légcsőhuruttól óvandó – nyakára tekerve az elmaradhatatlan selyemsálat, sietve lépett ki kétvízközi, régi lakásunk ajtaján; vagyis az életünkből. Ennek kereken kilenc esztendeje már. Csoda-e, hogy nem emlékeztem rá, milyen? Mindenekelőtt édeskés,... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap