Novella

Balogh Bertalan
Újra Pesten

„Nincs libatöpörtyű? Amerikában?!” álmélkodik, mintha azt hallaná, hogy ott nem lehet levegőt vagy vizet kapni. „Libát tömni állatkínzásnak számít ott, sovány libából meg nem lesz töpörtyű, tehát nincs olyan, hogy libatöpörtyű.” „Na, majd hozom én” mondja, és pár perc múlva máris ott a púpozott tál barnára sült csoda, karikára vágott piros hagymával, és szép kenyérrel... Egy kicsit a mennyekben érzem magamat. Meleg a töpörtyű, picit szőrös (Novella)

Lászlóffy Csaba
Az eltűnt idő látószögéből

Olykor mintha nem is csak szavakból, hanem a múlt elhullatott, elhasznált molekuláiból állítaná össze nyersanyagát – képes mégis extázist kiváltani. Az eltűnt idő látószögéből nézve nála a poros lombok is üde zöldek. A nehéz szagok, a búskomorságba hajszolt vagy groteszkkel kacérkodó pillanatok ellenére – könnyedén elhessentve a szavak körülrajongott bogárraját – a borzalmassal szembesülő világból kihallani a haiku hosszúságú... (Novella)

Szerkesztő C
Mikszáth: Tessék engem becsukatni!

1883 - Egyik újságíró kollégámmal történt, isten nyugossza meg az ő lustaságában, hogy nekem kell még az ő viselt dolgait is leírni, nemcsak a magaméit. Ővele történt, mondom, hogy egyszer a Borsszem Jankót szerkesztette, mikor Csicseri Bors nem volt odahaza .A Borsszem Jankó pedig ott csinálódik, ahol a Fővárosi Lapok - az Athenaeum melléképületében, melyek előrészét a belvárosi rendőrség üli... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Lengyel János - A szeretet mestere

Mester – olyan személy, aki hivatását a legmagasabb fokon műveli. A mester tanít, tudását igyekszik átadni a fiatalabb generációnak – a tanítványnak. Mester és tanítvány összetartozik, egyik sem létezhet a másik nélkül. Amikor a mester átadja tudását, tovább él a tanítványban. Idővel majd a tanítvány is mesterré válik, és tanítványa lesz. Az ő tudása is ez által öröklődik tovább. Hosszú... (Novella)

Arató János
Nyikolaj Gumiljov: Stradivari hegedűje

Paolo Belleccini mester éppen szólóját írta hegedűre. Ajka is mozgott, ahogy dudorászott, lába idegesen ütötte a taktust, hosszú, vékony és fehér keze pedig mintegy csínytevésképpen szórakozottan hajlítgatta a hegedű rugalmas fáját. A mester számos tanítványa félt e kezektől, melyeken az ujjak olyanok voltak, mint valami fehér indiai kígyó. Az agg mester hírnévnek örvendett, és valóban nem... (Novella)

Merényi Krisztián
A téri versenyző

A lakótelep őstörvénye – már amennyire ős lehet egy néhány éves lakótömb regulája – hasonló a vadnyugatéhoz, annyi különbséggel, hogy itt az igazság bajnokai helyett félig infantilis lurkók érnek hőssé. A telep fenegyerekeiből verbuválódó banda esténként a játszótér betonasztalát üli körbe, így ütve agyon a hétköznapok utolsó óráit. Főnökükből, Samuból, megállás nélkül árad az „ihlet”: – Apukám, Amerikában a rendőrök feltalálták asztat a gépet, ami előre megmongya, hogy hol és mikor... (Novella)

Szerkesztő C
Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán

A magyar képviselőházban a közönség fulladásra zsúfolta meg a karzatokat. Ott volt az arisztokrácia, a magas klérus, az előkelő polgári és katonai társadalom színe-java és a teljes külföldi képviselet. Az újságírók padjain minden helyen két újságíró ült és mindenik hat ceruzát tett a zsebébe. A levegőben a történelmi pillanatok nagy várakozása feszült. Mindenik párt interpellációt jelentett be a makucskai feltámadás ügyében, mely... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Olvadáspontig hevítve

Az utcán futott össze a kélt testér. Üdvözölték egymást. Ernő a CBA-ba indult valami vacsoráért. Tamás a bátyja, csak úgy dolga végeztével, minden cél nélkül őgyelgett a városban. Ez a kora tavaszi, esti szürkület, olyan furcsa vöröses fénnyel színezte meg a nyugati égboltot. A város főutcája lármás volt, az emberek jó kedvvel sétáltak. – Este otthon leszel? – kérdezte röviden Tamás az öccsét. – Nem! Hét után elmegyek! – Ágneshez? – Igen! – Komoly (Novella)

Szerkesztő C
Író-újságíró pályázat: Csányi Lajos - Egy világcsavargás margójára

(Avagy: Helyszíni tudósítás gróf Benyovszky kalandjairól) 1771 nyara, Csendes-óceán. A viharvert Szent Péter korvett fedélzetén állunk egykori politikai foglyok és a hozzájuk csapódott kalandorok társaságában, s épp Japán partjai mentén vitorlázunk. A Katalin orosz cárné birodalmától elcsent hajónk kapitánya magyar, neve gróf Benyovszky Móric. Mária Terézia egykori tisztjét az eddig megtett, kalandos fordulatokban és... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: A titokzatos őzbak

(Novella az A titokzatos őzbak című kötetből) - Így indult el az életem, mely azóta sok céltalan, bolondos arabeszkkel cifrázta tele a vénülő időt. Bennem s körülöttem szélesre tágult a magány s messze, kívül a kerítésen jártak-keltek az emberek, kik életemet irányították. Abban az évben, hogy apám megházasodott, sokan jártak hozzánk. Többnyire olyanok, kiket nem ismertem eddig s kik bár... (Novella)

Arató János
Jennifer Murray: A legjobb barátnők

Abba kellett hagynom, és fel kellett vennem az ollót, mert leejtettem a fa tetejéről, de gyerekjáték volt elkapnom. Fejét ide-oda forgatta, hosszú copfjai pedig úgy lengedeztek a nyaka körül, mint valami rongybabának. Na, most aztán ajánlhatnak neked bármit, akkor sem szöksz meg! Magamban nevettem, de haragudtam is rá. Az ágak recsegtek-ropogtak a lábam alatt. Olyan közel voltam, hogy hallottam, amint pityereg. Megfogtam, és ő leguggolt s kifújta az orrát... (Novella)

Szerkesztő C
Wass Albert: A szellemi ember hivatása

A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni, és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsődleges hivatása... A szellemi ember köteles kimondani az igazat. (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Kelemen Balázs - Bezerédi dicsérete, avagy egy nemes ifjú levele édes szülőjéhez

Nemes, és nemzetes Ostffy Kálmánnénak, fia Ostffy János, Bezerédi Imre brigadéros dandárjából, valahol a Rába partján 1707 /a hónap elmosódott./ Szerelmetes édesanyám! Remélem, jó egészségbe találja kegyelmedet levelem. Én tőlem legyen nyugodt, egészséges vagyok, mint a makk. Pinty... (Novella)

Csomós Róbert
A szerencse fia

Levelet kaptam Izabellától! A kékesfehér, illatos boríték távol fiatalságom szerelmes leveleit idézte vissza. Nem volt türelmem ollóhoz, késhez nyúlni. Egy kamaszdiák vágyódó hevességével, izgatottan, csak úgy kézzel téptem fel. Iskolás szépírással, megható helyesírási hibákkal, bocsánatos fogalmazással volt megírva a levél, hanem a tartalma kifogástalan volt. Magasröptű, szentimentális, már-már megható. Várt rám Izabella. Azt írta megértő, jólelkű embert keres, magának... (Novella)

Balogh Bertalan
Az individuális mongolokról

Gondoljunk csak Dzsingisz kán mongoljaira. A világ sohasem hordott a hátán individualistább lényt, mint a mongol. Minden egyes mongol egy személyben is teljes katonai szervezet volt: öltözék, ló, fegyver, élelem, tisztálkodási eszközök, tű, cérna... És az eltökélt szándék: csak kerülj a szemem elé, majd adok én neked! Bárhová került a mongol, mintha a sors jelent volna meg: teljhatalom volt és elpusztíthatatlan (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Átoksori kísértetek

(részlet a regényből) - Nekünk is van Átoksorunk ebben a városban. Azt hiszem, a világ minden városának van. A mienket itt Harcsa-sornak nevezik, valószínűleg azért, mert egy iszapos patak mellett nyúlik el, a város és a kikötő között s mert lakói szívesebben ülnek a patak partján horgászva, semhogy munka után néznének. De nem ez a lényeg. Minden embernek jogában van úgy élni, ahogy az neki megfelel. A lényeg az, hogy (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Fekete László - Tatárjárás

A sápadt hold fénye megcsillant a vágtató paripák patái nyomán támadt gödrökben összegyűlő víz felszínén. A fáradt állatok fújtattak a didergő csillagfényben, nehezen bírták a sár és a fagy elegyét legyőzni. Minduntalan beleragadtak a süppedős talajba, lábaikat megfeszítve tudtak csak esés nélkül tovább lépni. Az útszéli fák holt gallyai himbálózva nyújtózkodtak az ég felé. Recsegő ágaik... (Novella)

Szerkesztő C
Író-újságíró pályázat: M. Lamos Krisztina - Katsumi

Több mint öt éve, hogy itt járt. Lépései lelassulnak, mintha csak nem ismerné az utat. Nem ismeri, így igaz. A cseresznyefák akkor virágoztak, elmúlt a tél, ezerszámra bontották rózsaszín szirmaikat, bíbor bibéik közt méhek hadserege döngött, dünnyögött, illatpalástjuk az ösvényre borult. A fény az útra áradt, közvetlenül a lábai elé, erős és friss volt, a fák lombjai még nem szűrték át, tavaszi ébredés volt, és nem lázas... (Novella)

Bene Zoltán
Profán legenda

Azon az éjszakán végleg eldőlt, hogy Lelkes Jánosnak többé nem kell cipőt vásárolnia. – Nem tudták megmenteni a lábát – vigasztalta néhány nap elteltével, egy csendes estén a szomorú szemű, kerek arcú apáca, a kezeit nyirkos tenyerei közt tartva. – Súlyosan roncsolódtak a csontok mindkét lábfejében és a sípcsont szinte szétrobbant. Így mondják a doktorok. – Imádkozott értem? – kérdezte Lelkes János. – Egész éjszaka imádkoztam magáért... (Novella)

Koczeth László
Magyar szívekben élsz...

A Doni áttörés hős magyar áldozatainak emlékére - Egy honvéd monológja a Don vidékéről 1943-ból. // Dermesztő hideg van./ A távolban egyvégtében ágyúznak a muszkák./ Sűrű, jeges hó szitál./ Futás közben körözve gomolyog forró lélegzetem./ A bajszomról egy darabig számba csurran a leheletemtől megolvadt hólé, mint tavaszelőn a csatornánk szapora cseppjei, majd megdermed a végén./ A szakasz már szétoszlott./ Sokat lőttek... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap