Novella

Petrozsényi Nagy Pál
Tavaszi napfürdő (À la Örkény István)

Első nap Május. Verőfényes délután. Bent hideg, kint meleg. Nosza, gyerünk napozni! Kiviszem a napozóágyat a teraszra. Levetkőzöm, napozom. Hű, de meleg van! Felöltözöm, bemegyek. Hű, de hideg van! Újból kimegyek, levetkőzöm, napozom, utána megint be, és megint ki. Végül már le sem vetkőzöm. Második nap Micsoda pazar verőfényes délután! Irány az erkélyünk! Hű, de meleg van! Felöltözöm, bemegyek... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Átoksori kísértetek

(részlet a regényből) - Nekünk is van Átoksorunk ebben a városban. Azt hiszem, a világ minden városának van. A mienket itt Harcsa-sornak nevezik, valószínűleg azért, mert egy iszapos patak mellett nyúlik el, a város és a kikötő között s mert lakói szívesebben ülnek a patak partján horgászva, semhogy munka után néznének. De nem ez a lényeg. Minden embernek jogában van úgy élni, ahogy az neki megfelel. A lényeg az, hogy (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Bólyi Tünde - Turáni átok

- Mit tudtatok meg? – kérdezte Balajtár tanoncait, Mufurcot, és Cobort. - Jöttek mindenféle emberek, onnan a nyugati vidékről. Azt mondták, ők hozzák az igazi vallást. Nagy jó urunkat elhalmozták tömérdek drága kinccsel, fényes ruhákkal, kedves arcú, illedelmes szolgákkal, idegen, eddig még nem látott állatokkal. Nem győzték behordani a sok ládát, ketrecet. Urunk szívesen fogadta őket, bár igen (Novella)

Veress Miklós
Nem kártyavár

1. Volt egy idő, amikor mindent kisbetűvel írtam a verseimben, mert tizennégy évesen (csoda 1954–55-ben, vagy 56–57-ben) központozás, olykor folyamatosan és verzál nélkül írt – francia, angol – költemények kerültek kezembe. Próbálgattam a variációs lehetőségeket (miközben a meghatározó költőm Ady volt, bár Kosztolányi már odavetítette mellé árnyékát). A kérdésben a két nagybetűt mindenképpen túlzásnak tartom: vagy Én, a költő, vagy: én, a Költő!... (Novella)

Szerkesztő C
Író-újságíró pályázat III. díj: Kiss Balázs: Kojiro

Naplóbejegyzés, 1973. szeptember Az őszi nap aranyos fénnyel ragyogott a Balaton felett. Éppen levest főztem a nyárikonyhában, a rádió duruzsolt, Bence, az öreg vizsla pedig a küszöbön szunyókált. Ekkor akadt meg a szemem az asztalon fekvő Landwirtschaftliches Wochenblatt című mezőgazdasági folyóirat hírén, mely szűkszavúan csak ennyit közölt: „Szívinfarktus következtében, az amerikai Utah állambeli... (Novella)

Merényi Krisztián
Megvilágosodás

A fiúnak kamaszkorában haltak meg a szülei. A lány messze lakik övéitől, a kollégiumi esztendők során ritkán tud hazalátogatni. Összeköltöztek az eljegyzés után. A szomszéd öregúr olykor átjár hozzájuk. Egy este a fiatalok színházba mennek. A félhomályos teremben váratlanul félbeszakad az előadás. Megmeredve mutatnak a színészek a kupola formájú mennyezetre. A publikum alig hisz a szemének, a teátristák magasba nyúló kezüket mozdulatlanul tartják az... (Novella)

Bene Zoltán
A bennszakadt lélegzet

Történt, hogy Vilmos Elekben, a nagyszegi fotográfusban három végeláthatatlan percig bennsza-kadt a lélegzet, s úgy érezte, menten a föld alá süllyed, amikor kiderült, hogy voltaképpen senki más, mint éppen ő maga az egyik oka annak, hogy kitört az a háború, amit majd az utókor eleinte a nagy háborúként, aztán hosszú, keserves évtizedekkel később, amikor már lesz mihez igazítani a sorszámot, első világháborúként emleget. Amikor Vilmos (Novella)

Fehér József
Öt üveg pezsgő

Rettentő fejfájásra ébredt Péter. Úgy érezte, majd szétmegy a koponyája. Mindig beteg volt, ha többet ivott a kelleténél. Hol kinyitotta, hol meg becsukta a szemét. Szoktatta a félhomályhoz. Aztán a csendet éles zirrenő hang hasította ketté – mintha az agyát fűrészelnék. Majd vakító fény ömlött be a szobába. Ösztönösen hasra fordult és belefúrta a fejét a párnába. Most jutott el a tudatáig, hogy az előbbi zaj nem lehetett más: valaki szétrántotta a sötétítő függöny... (Novella)

Szerkesztő A
Író-újságíró pályázat II. díj: Fazekas István: Benyovszky Móric Japán partjainál

Benyovszky Móric élete az egészséges becsvágy története. Regénye egy fiatalemberé, akit a szabadság és a szerelem eszméje éltet, aki igen korán rájön arra, hogy a machiavellizmus drámája tönkreteheti a világot. Nem hisz az erőszak hatalmában, de feltétlenül hisz abban, hogy erőszakot szabad csak erőszakkal visszaverni. Talán ezért bélyegzik sokszor... (Novella)

Lukáts János
Dodó bohóc karácsonya

Dodó bohócot már régen nem hívták Dodónak, és bohócnak is már csak az öreg cirkuszi emberek tartották. Mostanában úgy hívták újra, ahogy hatvan és egynéhány évvel ezelőtt megkeresztelte a külső-rákosmezei pap: Csuri Jóskának. Pedig a Dodó név végigkísérte az életét. Dodó volt, amikor a kötélen táncolt és a kalapja után kapdosott, Dodó volt, amikor harmonikázott a kupolában, és Dodó volt, amikor csókot kapott Lucától, a (Novella)

Kalász István
Két ünnep

Soha nem gondolta volna, hogy negyven évvel később megismétlődik a helyzet, ugyanaz a szánalmas-szomorú helyzet, ami miatt gyerekként sírni szeretett volna, és ez negyven évvel később újra sírásra kényszerítette, de akkor már nem tudott. Tízéves volt. Közeledett a karácsony, apja valahol külföldön volt, megint üzleti úton, kint nyugaton, és pontosan emlékszik, ahogy éjjel felébredt a telefon furcsa, szaggatott csöngetésére, mezítláb szaladt (Novella)

Turcsány Péter
Komor magyar karácsonyunk II.

Már régen minket Isten/ orsóján pörgetnek,/ mint nagyanyáink, mikor/ szőtték a téli ruhát,// te is egy szál, mi is néhány,/ fájdalmas szőttes a nemzet,/ ki tudja, hogy melegíti-e,/ vacogtatja-e jövendőnket?// Mire szövik ezt a ruhát?/ fátyol lesz, hogy eltakarja/ bűneinket? Szemfedő lesz/ búcsúztatni véreinket?// Komor magyar karácsonyunk/ nem hoz nekünk ajándékot,/ árván didereg Jézuska,/ nincs aki rá ruhát tegyen (Novella)

Koczeth László
Mese a kecskéről, aki egy napra jóvá tudta tenni az embereket

Mikszáth Kálmán emlékére. - Hol volt, hol nem volt a kies nógrádi dombok tövében egy falucska. Jó természetű tótok laktak ezen a tájon békésen együtt a magyarokkal. Ebben az alig hatszáz lelkes faluban élt az egykori bábaasszony lánya, Maris néni régóta özvegyen, egymagában. Maris mamicskát, ahogy a tótok mondták, ismerték és szerették a környéken. Tisztelték is errefelé nemcsak hivatalból, mivel a bába lánya, hanem (Novella)

Adorján András
Iksz Ipszilon karácsonya

(A reménység örök) Iksz Ipszilon rosszul ébredt. És nem is egyszer. De amíg a korábbi fölriadásokra negyed-fél fehér pirulákkal prolongálni tudta az esti, kék bogyó szerezte kába álmot, az ébresztőórájából fölkukorékoló kakas ellentmondást nem tűrően kiáltotta: nincs több haladék! Iksz Ipszilon morogva tápászkodott – „Karácsony újra / A magányban fuldokolva / Egy szép karácsony ismét / Tán rosszabb is lesz még” dúdolta egy régi-régi dalát - és szédelegve kiaraszolt a... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Döbröntei Károly Imre - A platánfák ágai

A platán fák ágain már megjelentek az első rügyek, amikor Péter 35 év emigráció után 1991-ben visszatért szülővárosába, melyet el nem hagyott volna soha, ha a körülmények kényszerítő ereje rá nem bírja. Azonban a kommunista világban uralkodó szellem, mely üldözte a tehetséget, az egyéniséget, nem hagyott számára más választást, mint hogy l956 késő őszén rajzmappájával a hóna (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt. A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Fehér József - Könyörtelen játék

Gyere már, gyere, nyújtsd a kezedet, hallott egy sürgető férfihangot a ponyvás teherautó platójáról Anna; mindjárt indulunk nyugatra, de ő csak állt ott dermedten, és várt. Végül aztán csak felnyújtotta karjait; de addigra már megtelt a ponyva alatti plató emigrálni akaró emberekkel, és neki nem maradt hely. Felberregett a motor és az esős, hideg novemberi éjszakában kifordult a többiekkel a Bosnyák... (Novella)

Bene Zoltán
Forgácsok

.…azóta, hogy nyolcévesen egymásba kapaszkodva belefulladtunk a folyóba, valami különös kötelék fűz össze minket. Azt mondják, egypetéjű ikreknél szokott előfordulni hasonló. Nyolcévesen kimentettek bennünket a sodrásból, s az iszapra fektetve kipumpálták belőlünk a sárga, zavaros vizet. Először a tüdőnket kényszerítették újra lélegzésre, utána felfeszítették a szemhéjainkat. Látták, hogy tompa tekintetünkbe beleköltözött (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Zentai Eta - „Istennek ajánlott” gyermek

A Duna két karja között ringatta, táplálta a Nyulak szigetét. A természet meghálálta a gondoskodást, dús növényzet burjánzott minden talpalatnyi földön. A szigeten csend lakott és harangszó. Nem kötötték hidak a partokhoz, csak a halk csobbanással érkező csónakokkal lehetett megközelíteni. Az Isten is békés ... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Olvadáspontig hevítve

Az utcán futott össze a kélt testér. Üdvözölték egymást. Ernő a CBA-ba indult valami vacsoráért. Tamás a bátyja, csak úgy dolga végeztével, minden cél nélkül őgyelgett a városban. Ez a kora tavaszi, esti szürkület, olyan furcsa vöröses fénnyel színezte meg a nyugati égboltot. A város főutcája lármás volt, az emberek jó kedvvel sétáltak. – Este otthon leszel? – kérdezte röviden Tamás az öccsét. – Nem! Hét után elmegyek! – Ágneshez? – Igen! – Komoly (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap