Novella

Balogh Bertalan
Eltűnt a társadalmak öntisztító rendszere

Szinte mintha tegnap történt volna: apám vívni tanult, mert a katonatiszt párbajképes kellett legyen. Mulatságos volt a nagy hasával atlétatrikóban és fekete klottgatyában. A párbaj már az ő idejében is ritkaság volt, de ő még olyan szellemben nőtt fel, amelyben az embernek becsületbeli kötelessége volt a szemétembert kettéhasítani, vagy lelőni, mint egy rühes kutyát. A társadalom öntisztító rendszere volt ez az... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Elveszett remény

A negyvennyolc éves Tóth Sándor kálváriája pontosan egy éve kezdődött. Lehetne, ez mondjuk az évforduló, a számvetés ideje, ahogy azonban az ember belegondol, akkor ez egy kegyetlen vesszőfutás volt inkább. Ott kezdődött, hogy ez a szőke, jóképű, magas, még fiatalembernek számító szobafestő, az utcán találta magát. Egyik percről a másikra. Érettségi után tanulta ki a szakmáját. Állítólag a tapétázási munkában volt kiváló. Ezt értette a legjobban, (Novella)

Lukáts János
Hajnali vaskakasok

- Emeld el innen a fejed! Vidd odébb azt a lobonc hajadat! Hé, mi az én fülem, hogy te vakargasd! Jól van, na, a magamét nem találom! – ezek és hasonló mondatok, inkább dünnyögés formán és laza következetlenséggel szakadtak ki a két szunyókáló hol egyikéből, hol másikából. Miközben tapogattak, simogattak és csapkodtak körbe, a tolakodó hidegséget növekvő egymáshoz bújással akarták kirekeszteni maguk közül. Aztán – mintha összebeszéltek (Novella)

Lukáts János
Füstfigurák

Fölszáll a füst, meg oldalra elkanyarog, dugóhúzót formáz magából, azon át kapaszkodik a felhők közé, de időnként a szél a földre szorítja. A füst ilyenkor betelepszik a fűcsomók vagy a harmatcseppek közé és szépen elenyészik. Csak ritkán bújik vissza a kéménybe, a kályhába, a tűzhelyre. Van azért ilyen is néha, de ennek mindig oka van. Amikor valamire emlékezni akar a füst. Például emberarcokra, a hozzájuk tartozó alakkal,... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Átoksori kísértetek

(részlet a regényből) - Nekünk is van Átoksorunk ebben a városban. Azt hiszem, a világ minden városának van. A mienket itt Harcsa-sornak nevezik, valószínűleg azért, mert egy iszapos patak mellett nyúlik el, a város és a kikötő között s mert lakói szívesebben ülnek a patak partján horgászva, semhogy munka után néznének. De nem ez a lényeg. Minden embernek jogában van úgy élni, ahogy az neki megfelel. A lényeg az, hogy (Novella)

Lukáts János
Emberfa

Az ember soha nem tudja, mikor lépi át a valóság határát. Látszólag két lábbal áll a földön, pedig már régen az illúziók világában szárnyal. Nem, nem is ő tévedt valami gyanús ingoványba, a valóság lopta ki magát a talpa alól. Az a fiú is úgy jött, mintha egy lett volna a százból. - A barátod küldött! – mondta. A barátom, aki ugyan nem volt a barátom, mert az kevés a barátsághoz, hogy hét évvel ezelőtt a tengerparton összeakadtunk, és három napig együtt ittunk... (Novella)

Bojtor Iván
A TÖRVÉNY

Tudom! Tudom. Az első percben csak évszámok zavaros halmazának tűnik, de talán több annál. - Valamikor régen én voltam „A Törvény”. Egyetlen villanásom népek, országok születéséről és haláláról döntött. Vártak megjelenésemre, készültek rá, és figyeltek jelemre. Én mondtam meg, mikor vonuljanak tovább a végtelennek tűnő síkságokon. Én mondtam meg, hogy mikor és hol irtsák ki az erdőket. Én mondtam meg, hol építsenek városokat, és azt is, hogy... (Novella)

Lukáts János
Dodó bohóc karácsonya

Dodó bohócot már régen nem hívták Dodónak, és bohócnak is már csak az öreg cirkuszi emberek tartották. Mostanában úgy hívták újra, ahogy hatvan és egynéhány évvel ezelőtt megkeresztelte a külső-rákosmezei pap: Csuri Jóskának. Pedig a Dodó név végigkísérte az életét. Dodó volt, amikor a kötélen táncolt és a kalapja után kapdosott, Dodó volt, amikor harmonikázott a kupolában, és Dodó volt, amikor csókot kapott Lucától, a (Novella)

Szerkesztő B
Mikszáth Kálmán: A pénzügyminiszter reggelije

(Ellenzéki vázlat) 1883 A büfében csak két asztal van megterítve fehér abrosszal. A többi asztal terítetlen: az a demokratáknak való. E célra paprikásszalonna is van az üvegedényben. Szalonna üveg alatt! Borzasztó idea! Az egyik asztal terítője sokkal fehérebb, mint a másik. Az asztalon egy pohár áll sherryvel, egy üres tányér, melybe a sonkás szeletek jönnek, s végre egy kis tányér tele finom hosszúkás cukorkákkal. A szék is oda... (Novella)

Lukáts János
Búcsú a tengerektől

Könnyű a szárazföldi népeknek, nem búsítja őket az apály-dagály szüntelen változása, nem rémíti a szökőár, nem riasztja föl álmukból a hajókürt. Az iskolában a gyermeknép beadhatja üresen a dolgozatfüzetet, ha azt a feladatot kapja, hogy írja le tengeri élményeit, mert hihető a kifogás: - Sose láttam tengert! Pedig hát a földgolyó nagyobbik részét mégiscsak tenger mossa, az országok is úgy igyekeznek elhelyezkedni a világatlaszon, hogy legalább... (Novella)

Balogh Bertalan
Eltűnt a társadalmak öntisztító rendszere

Szinte mintha tegnap történt volna: apám vívni tanult, mert a katonatiszt párbajképes kellett legyen. Mulatságos volt a nagy hasával atlétatrikóban és fekete klottgatyában. A párbaj már az ő idejében is ritkaság volt, de ő még olyan szellemben nőtt fel, amelyben az embernek becsületbeli kötelessége volt a szemétembert kettéhasítani, vagy lelőni, mint egy rühes kutyát. (Novella)

Steinné Gruber Katalin
Ártatlan bűnösök

A búzában megbújva kémlelték az őrségváltást. Megállapították, hogy nappal itt ugyan át nem mennek, nem létezik. Óvatosan visszakúsztak és begyalogoltak Sopronba. Ráérősen bámészkodtak, hisz rengeteg idejük volt még estig. Egyszer csak észrevették, hogy - Te, ez az ember ott ült a vonaton is. - Azt hiszem, lebuktunk- mondta a másik fiú. - A kalandunknak vége- suttogta félve a harmadik. A Soproni ÁHV-n, hat napig faggatták őket, majd... (Novella)

Lukáts János
Betonbálvány, fecskefészek

"Akkor volt a földön jó világ, amikor az ember a saját házát építette. Vagyis: a saját házát maga építhette. A szegény ember szegényet, a gazdag meg gazdagot. De a magáét. Amikor úgy építette, hogy majd magának kell beleköltöznie és benne is maradnia. És amikor azon sóhajtozott az ember, bárcsak élete végéig benne maradhatna a maga építette házban.” Mindezt a jámbor bölcsességet akkor fogalmazta meg magában (Novella)

Jókai Anna
Az öregség küszöbén - Az elsimuló Én

…Folyamatban. Nehéz odaadni magunkat. Nehéz a magnak önmaga árán csírává lennie. Kíváncsi vagyok: mi lehet még? Bennem, körülöttem. Milyen lesz és mikor a halálom? Milyen országot, milyen Földet hagyok itt; bármily soká, nem oly soká? Ha az utolsó percig le tudnám jegyezni „életem folyását” – ez az utolsó percben akkor is megszakadna. A leglényegesebb történés és felismerés – meglehet – így sosem lesz leírható. Minden önéletrajz... (Novella)

Jókai Anna
Az öregség küszöbén - A látvány és a tények

„Harmonikus, derűt sugárzó egyéniség” – ezt írják. Egy kissé meghízom. 1983-ban újra férjhez megyek. S. a lánykoromból, a „kalandos”éveimből bukkan fel, harmincnégy éven át lappangó ifjúkori érzelmekkel. Áldozatos szerelmű társ. A gyakorlati gondokat átveszi. Élete központjába helyez, s mint eledelt, önmagát önzetlenül nekem odakínálja. De én „nem falom fel”, hálás vagyok, ezt megtanultam. Az anyám... (Novella)

Jókai Anna
Érettkor - A táguló Én

Mindent, ami engem ért – s amit bizonyára megérdemeltem –, mások javára kell fordítanom. Az írás nem eszköz – de a legmagasabb rendű eszközként is használható. Ki kell törnöm önmagam bűvöletéből. Egy jottányit sem szabad engednem abból a meggyőződésből, hogy – az esztétika törvényei szerint ugyan – az irodalom hír-adás; az érvényes lét lehetőségének hívása, a látszatéletek ébresztése. Ha nem fogadják be, hát nem. Ha (Novella)

Lukáts János
„Az utcaseprő sepreget…”

A lapátról állandóan lehullottak a falevelek, a seprű alól meg állandóan kibújtak, Gerendásnak kétszer-háromszor is utánuk kellett nyúlnia, amíg valamennyit egybeterelte. A lapát hosszú szárát a közepén markolta meg, a seprűvel leszorította a leveleket és úgy csoszogott el a kocsiig. Belekotorta a leveleket a lapátról, de ha éppen fújt a szél, újra szétszórta a levél nagy részét. Gerendás csak sóhajtott ilyenkor,... (Novella)

Jókai Anna
Felnőttkor - A látvány és a tények

Az irodalomba „berobbant”, sikeres író. Az általános iskolában, majd a Vörösmarty Gimnáziumban. 1974-től „szabadon”. Szinte évente egy könyv. Külföldi kiadások. Szőkére festett haj, barnára sült bőr. Ellentét a külső megjelenés és a megjelenített életanyag között. Országjárás; megismerem a hazámat. Rendkívüli népszerűség. Hívnak, olvasnak. Beszélek, és hallgatnak rám. Sajátos küzdelem a sötétségbe süllyedt tudat ellen. Megnyílik a külföldi utazás... (Novella)

Jókai Anna
Felnőttkor - A megkínzott Én

Tévedtem. Az írás sem „megoldás”. Ha éppen nem írok, és nem vagyok „hirdetőúton” – gyötör a fájdalom. A gyerekeim megnőttek. Nincs igazi otthonom, nincs hova, nincs mibe visszavonulni, töltekezni. „Ki vagyok csukva”, „senkinek sem vagyok igazán fontos”, József Attila tudta, „a semmi ágán ül szívem”, és nem felel az Isten, hamarosan meghalok, anélkül, hogy megtaláltam volna, a mélységből kiáltok Hozzád…. Köszönöm... (Novella)

Jókai Anna
Érettkor - A látvány és a tények

Egy kellemes, nyugodt, barna hajú, szomorú szemű asszony. Már nem fiatal – de nem is öreg még. Tevékeny. Úgy mondják, „új dimenziókkal bővült írásművészete”. Magamban éldegélek. Keresem, kinek miben lehetek a hasznára. A magánmúltamból sok mindent, őszintén megbántam. De a magam írói útját „csak azért is” követem. A közhangulat minél jobban igényli a „szórakoztatást”, a fordulatos cselekményt, a napi aktualitást, a szakma pedig a „teljes... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap