Novella

Balogh Bertalan
Az írás mechanizmusa

Az írás mechanizmusa közeli rokonságot mutat a hipnózis mechanizmusával: azt akarom, hogy összpontosíts a tárgyra, becsallak (jól kitanult fogásokkal) az odafigyelés állapotába, aztán játszom veled, vezetlek és hagyom, hogy élvezd amint eggyé válsz a hőssel, hagyom, hogy érezd amit a hős érez az események sodrában, gondold, amit ő gondol, együtt vegyél lélegzetet vele, küzdd az ő küzdelmét (Novella)

Jókai Anna
Ifjúság - A sóvárgó Én

Sokan forgolódnak körülöttem, de senki sem ért meg. Az anyám már nem szeret, s már én sem vagyok képes őt annyira szeretni. De kell, hogy valaki értem legyen – enélkül nem érzem magam biztonságban. R. ilyen. Maradéktalanul. Mégis: az élet üres, szürke. Akarom a gyereket… De az élet gyerekkel együtt is unalmas! Hétköznapi. Jöjjön a nagy szenvedély! De csak néhány hónap, a vége kényszerű elválás, tépő fájdalom. Lelkifurdalás. R. nem érdemelte ezt... (Novella)

Jókai Anna
Ifjúság - A látvány és a tények

Nőformám kialakul. Féloldalas frizura, erős festék. Egy kis „démon”. Egyre halványodó nagy tervek. Udvarlók. Hazugság. Sok-sok hazugság, hódításgyűjtemény és párhuzamosan sóvárgás a „nekem teremtett” emberre. A nincstelenség egyre keményebb. Anyám egyre kevésbé törődik a lakással, „rendes” fiút kockázatos meghívni. Apám egyre lerongyoltabb, fekélyek ütköznek ki rajta, majd szélütést kap, és 1955-ben meghal az elfekvőben. Nincs késztetésem (Novella)

Jókai Anna
Kamaszkor - A hódító Én

Élvezem a légiriadót. A légópincét is szeretem. Események. Nem unalom, végre, és emberek, emberek…! Híres író leszek vagy színésznő, csak egy kicsit sikerüljön meghízni. „Nagylány” akarok lenni! És minden férfi értem bolondul majd. Ha a hajamat levágatom, ha kapok új ruhát, és nem kell patentharisnyát hordanom, ha elengednek táncolni, és a rádió közli a verseimet… Én véletlenül születtem ebbe a szerencsétlen családba. Azért közösítenek ki,... (Novella)

Jókai Anna
Kamaszkor - A látvány és a tények

Ostrom és pinceélet. Az addig ismeretlen éhség meglepetése. Anyám a helyzetet nem fogta fel: csak rum és cukor van tartalékban. A spórolt pénz a bankban elvész. Beköszönt az igazi nincstelenség. Apám öreg; „egyéb elemnek” nyilvánítják. Udvart söpör, és portás, hordókat mos. Nincs divatos ruhám, a nővérem kabátjában járok, átalakított női kalapot nyomnak a fejembe, a hajamat nem szabad levágatnom: koszorúba fonva kell viselnem. A (Novella)

Jókai Anna
Gyermekkor - Az elzárt Én

Rémálmok. A falról rám mutatnak vádlóan a szentek. Élve eltemettek. Csöngetnek, és zsákba tesznek. Magas láz. Meg kell halni. Az anyám is meg fog halni. Miért? Nem akarok egyedül maradni. Félek. Szorongás. Nem akarok elaludni, mert nem tudom, alvás közben hol vagyok Én. Ülök a sámlin. Vagy a magam készítette „házioltár” előtt térdepelek. Sokat imádkozom. A külsőségek – szentkép, terítőcske, gyertya – fontosak. Az unalom is gyötör. A... (Novella)

Jókai Anna
Gyermekkor - A látvány és a tények

1932. november huszonnegyedikén hajnalban, Budapesten, nehéz szüléssel egy vörös hajú leánycsecsemő jön a világra. Az anya negyven éves, az apa ötven; a testvér tizennyolc. Az apa fiút várt. Az anyának a vörös haj nem tetszik: a magzat az apára hasonlít, akit nem szeret. Csalódott. Nem néz a gyerekre, amíg szoptatja. S akkor a csecsemő felsóhajt – az anya meséje szerint –, hosszan, többször. Az anya sírva fakad. „Hát... (Novella)

Lukáts János
A rendhagyó rangadó

Azok voltak a mérkőzések! Soha olyan parázs hangulat, soha olyan szigorú büntetések és vidám föloldozások. A FEPEKUK és a TISZAKUCS félelmetes összecsapásairól van szó természetesen. Hiába keressük azonban őket a Bajnokok Ligájának résztvevői, vagy még akár a megyei másodosztály szerény csetlő-botlói között, nem bukkanunk a nevükre. Két nagyhírű tudományos intézet volt-maradt mindkettő, egyetemi az egyik,... (Novella)

Jókai Anna
Who is Who?

Alapkérdés. Senki sem felelhet rá; mégis bátran felel mindenki. Magánviszonyokban. Szakmán belül, szakmák között. Országonként, világméretekben: ki – kicsoda? Amikor még arra sincsen pontos válaszunk, hogy mi–micsoda. Hiányzik számunkra a dolgok története; csak az eredmény, a pillanatnyi eredmény látszik. Ezt rögzítjük, gyorsan, hogy meg ne változzon, és határozottan, nehogy önmagunk is kételkedni kezdjünk. Az asztal asztal: akár le is írhatjuk egyediségében dúsan (Novella)

Adorján András
Iksz Ipszilon szorong

Iksz Ipszilon szorongott. Megint. Vagy még mindig? Gyakran szorongott, pedig nem is nagyon szeretett. De - lelkiismeretes ember lévén - ebbe is beleadott apait-anyait. Szégyellte volna csak úgy odakenni. Profi létére!? Bár úgy fogalmazott: a szorongásban egyedül az a jó, hogy egyedül is lehet csinálni. Ő pedig épp eleget volt egyedül. Sőt fölösen! Hogy mikor miért szorongott? Vagy épp történetünk idején miért törte a frász? Néha megfogható (Novella)

Lukáts János
A legkisebbek temploma

Jean-Pierre atya, a közép-franciaországi Levroux városka plébánosa, különös bejelentést tett az évszázad utolsó szeptemberi vasárnapján, a szentmise végén. - Testvéreim! – kezdte és végignézett az alig harmincfőnyi egybegyűlt levroux-in, akik már szedelődzködtek, hogy hazafelé induljanak. - A jövő vasárnap, Szent Ferenc atyánk névünnepén, olyképpen emlékezünk meg a teremtés egyetemességéről (Novella)

Jókai Anna
Bölcsek és pásztorok

Honnan tudták? Honnan a bölcsek, és honnan a pásztorok, hogy ki az, aki megszületett? S miért éppen ők, ők először, s nem valaki mások az annyiféle foglalatosságú és minősítésű, egyébként fürge és mohó sokaságból? Márk a Születés misztériumáról titokzatosan hallgat. Máté evangéliuma a bölcsekről beszél, a napkeletiekről, akik kiszámították, a csillagkonstellációból számították ki, hogy az idő beteljesedett. Lukács viszont a pásztorokról szól, akik megkapták a hírt, angyali... (Novella)

Balogh Bertalan
Agymosás

Amikor meghalt az öreg svéd király, a holttesttel végigrobogott az országon a gyászlimuzin, és meglepetésre, és minden szervezés nélkül, ott állt a nép úgyszólván az ország egyik végétől a másikig az autópálya mentén, száz és száz kilométereken keresztül, komoran, és fájdalommal a szívében, hogy lássa, legalább egy pillanatra, és legalább a kocsit, ami a holttesttel elszáguld előttük. Az a generáció állt ott (és ez benne a különös),... (Novella)

Lukáts János
Patmosz

Ott ment az úton, megelőzött néhány őgyelgő parasztot, őt meg egy szamár előzte meg, a szamár patája ütemesen kopogott a köveken, a gazda hitvány kis fekete ember volt, bottal ütötte az állatot gyorsabb ügetésre, Johanannak összerándult a gyomra, amikor azt látta, hogy ember ver állatot. Nehéz szőr átalvető húzta a vállát, sajt volt benne, egy óriási meg két kisebb, az óriási sajt kerek volt, hibátlan, a kisebbet az őrparancsnok félbetörte, Johanan (Novella)

Jókai Anna
A sorrend és az alkalom

A sekélyes, elsősorban a praktikumhoz szoktatott gondolkodás számára a krisztusi feddés ingerlő. Átsuhan a lelken a szentségtörés: Krisztus, aki maga az Igazság, ezúttal igazságtalan? „Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült a lábához, és hallgatta szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: – Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy... (Novella)

Bene Zoltán
A bennszakadt lélegzet

Történt, hogy Vilmos Elekben, a nagyszegi fotográfusban három végeláthatatlan percig bennsza-kadt a lélegzet, s úgy érezte, menten a föld alá süllyed, amikor kiderült, hogy voltaképpen senki más, mint éppen ő maga az egyik oka annak, hogy kitört az a háború, amit majd az utókor eleinte a nagy háborúként, aztán hosszú, keserves évtizedekkel később, amikor már lesz mihez igazítani a sorszámot, első világháborúként emleget. Amikor... (Novella)

Lukáts János
Szeptember újra lát

Aki sötétben él, előbb-utóbb sötét lesz a világa. A látók világa kifordul a kezei közül. Ők maguk nem voltak ugyan vakok, csak éppen nem láttak már. Mindössze árnyakat láttak, amelyek a világosságból a sok fénytörés után megmaradtak. Platonov elrabolta és bezárta őket a barlangba. A kis átkelő hajón utaztak valamennyien, amikor a kalózok rajtuk ütöttek. Békés utasnak nem kell sok, meglátták a fegyvereket, és máris a tarkójukra tették összefont tenyerüket,... (Novella)

Lukáts János
Egy illat emléke

Mindig bizalmatlan voltam az ilyen kérdésekkel szemben: „Milyenek is vagyunk valójában?” meg „Miért élünk a világon?”. Egyáltalán: a megválaszolhatatlan kérdések iránt, amelyekből csak a magam sutasága derült ki. Aligha épít sziklára kővárat, aki egy illat emlékére hivatkozik. Hiszen mindkettő megfoghatatlan és követhetetlen, rejtőzködő és tünékeny, s még inkább: ki hiszi el, hogy akár egy illat, akár egy emlék képes test nélkül, a maga... (Novella)

Jókai Anna
Az ember a harmadik évezredben - A művész felelőssége 3/3

Bármiről nyilvánít az ember véleményt, az a legfontosabb, hogy legyen mérték, amihez igazodik, és legyen egy olyan mérce, amivel a dolgokat méri. Ma mindenki úgy mondhatja a maga vélt igazságát, hogy voltaképpen nem is tudja, hogy mihez viszonyít. Én remélem, hogy ebben a körben mindannyian tudjuk, hogy van közös viszonyítási pontunk, amihez képest meg lehet ítélni a világ jelenlegi állapotát,... (Novella)

Jókai Anna
Az ember a harmadik évezredben - A művész felelőssége 2/3

Bármiről nyilvánít az ember véleményt, az a legfontosabb, hogy legyen mérték, amihez igazodik, és legyen egy olyan mérce, amivel a dolgokat méri. Ma mindenki úgy mondhatja a maga vélt igazságát, hogy voltaképpen nem is tudja, hogy mihez viszonyít. Én remélem, hogy ebben a körben mindannyian tudjuk, hogy van közös viszonyítási pontunk, amihez (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap