Novella

Jókai Anna
A király legrégibb ruhája 1/2

Egy kicsiny országnak is lehet neves uralkodója, még ha el is marad a ceremónia, s felséges király úr helyett így emlegetik: íme, a mi hős fejedelmünk! A törvényes királyság öröklődik – vér szerint. Ilyen alapon trónhoz jut néha a mégoly satnya vagy igencsak gonosz; esetleg ütődött. A „fejedelem” szónak más a zamata. Feltételez valami friss forrongást, amit ha ő is szított, ő is simít el, rendesebb rendet ígérve az avult helyébe. A fejedelmet (Novella)

Jókai Anna
Türelem

Ez idő tájt elszaporodtak a következtetés és magyarázat dilettánsai. Mert túl változatosak lettek és egyre kiszámíthatatlanabbul születtek újra a szenvedések; a nihilnél pedig még a hazug ok is nyugtatóbb – különösen, ha már oly kevesen hisznek a gyógyulás megfogyatkozott módozataiban, s a kuruzslók iránti bizalom ily erősen megcsappant. Az öntudat legalább a miért megfejtésével kacérkodik, s az olvashatatlan feleletből egy-egy összefüggéseitől... (Novella)

Jókai Anna
Rezsőke örök 2/2

A férfi gyakran szólongatta harmadik személyben önmagát. „Ferenc úr szomorú.” „Ferenc úr megint köhög.” „Ferenc úr költözködik.” Ezzel a trükkel szélesítette álló életét epikus hömpölygéssé, s ezzel a stiláris elkülönítéssel tette elviselhetővé, ha a sors olykor lódult egyet-egyet, persze vesztére, váratlanul. A gyerekek ravaszságát őrizte, akik ösztönösen próbálják így önmaguktól – a legrejtettebb ellenségtől – önmagukat távol tartani. „Ferenc úr ismét pórul járt” – a vallomás (Novella)

Jókai Anna
Rezsőke örök 1/2

A férfi gyakran szólongatta harmadik személyben önmagát. „Ferenc úr szomorú.” „Ferenc úr megint köhög.” „Ferenc úr költözködik.” Ezzel a trükkel szélesítette álló életét epikus hömpölygéssé, s ezzel a stiláris elkülönítéssel tette elviselhetővé, ha a sors olykor lódult egyet-egyet, persze vesztére, váratlanul. A gyerekek ravaszságát őrizte, akik ösztönösen próbálják így önmaguktól – a legrejtettebb ellenségtől – önmagukat távol tartani. „Ferenc úr ismét pórul járt” – a vallomás (Novella)

Lukáts János
Apja, lánya, erdeje…

Naplórészletek, erdőrészletek - „Megy a gőzös…” Krónikással és Melindával, vagyis apjával és lányával kanyarog, döcög Egeren át észak felé. A táj meghúzza magát az elegáns Mátra és a markáns Bükk között, ki-kitér az óriások arculatformáló akarata elől, hogy megőrizze önmagát. (Ügyes!) Hivatkozik történelmi érdemeire (Felnémet és Almagyar – de milyen jellemző a két előtag!), felmutatja ma már inkább csak fantáziamozdító romvárát... (Novella)

Jókai Anna
Ember tervez

Soha optimistábbat, mint ez a Lázár! És Lázár szülei, persze. Hiszen keresztelhették volna annak idején Elődnek: gyökeres magyar név! De sose lehet tudni, merre fordul az idő, és a hangsúlyos magyarság esetleg előnytelen. Hasonló okokból nem praktikus az Iván vagy a Richárd sem. A tucatnév viszont már eleve elszürkít, a Bódogokat pedig kinevetik. De egy Lázár! Az csak jól járhat. Ha marad a szegények szegénye, van vigasztalása: föltámad egyszer, bizonyos. (Novella)

Jókai Anna
Tárgynovella

Körülvesznek, segítenek, elfednek néha. Tárgyaim túlélnek engem. Végiggondolni létezésüket – a formálódás első moccanásától a bevégzett megsemmisülésig – inkább csak kísérlet, a kapkodó elme önhittsége. Nem ismerem őket; zárkózottak. S most joggal haragszanak, hogy lényegüket ismét a magam szűkös szubjektivitásához mérem. Már a választás is önkényesség. Leleplezi a gazdát. Sunt lacrimae rerum – drága Babits. Van a tárgyaknak könnyük. … (Novella)

Ircsik Vilmos
Augusztus hava

Úgy huszonöt-harminc esztendeje szülőfalum közelében egy szovjet katonai teherautó halálra gázolt egy vasutast, az 1956-os forradalom egyik helyi vezetőjét. A mélyen jelképes és ezért önmagán messze túlmutató esetet sokáig hordoztam magamban, sokat vajúdtam vele. Világrajöttét késleltette maga a kényes téma, de még inkább írói felkészületlenségem és a minden mulasztásért kárpótló műfordítás halogató önáltatása.... (Novella)

Lászlóffy Csaba
Fehér csontunk, hűlt porunk?… Egy frászt!

„Hajnalodott. Levelek kapaszkodtak a fákra, egérfüles rügyek bámulták a rácsos fényt, ahogy beszüremlett a sírok közé. Hűvös harmat csillogott a keresztfákon, köveken, márványokon, szürke fekete, barna fény, de fény, s a két ember a temető legszélesebb utcájára gurultak. Mint két embrió csavarodtak egymásba. Nem tudtak megszólalni. Tele földdel a szájuk. A nő befont hajából szobrot formázott a sár. A férfi sűrű (Novella)

Kalász István
Budapest, százszorszép

Még nem jött el a világvége, odébb van az még, csitította a tornatanár a fal tövében kuporgó lányokat, hiába recseg a parketta, az semmi, higgyetek nekem. Közben a világbank felemelte az alaptőkéjét, a villamosok zúgtak a körúton, egy budai gimnáziumban a tanárnő éppen angolul tanította a virágneveket, nefelejcs, forget me not, százszorszép, daisy, a lányok nevettek, forget me not daisy, ismételte a tanárnő. Mély, zavart csönd támadt az osztályteremben, egy (Novella)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 6/6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 5/6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Doma-Mikó István
Az ebéd

Az eperfa alatt töpörödött kis öregember falatozott. Kalapja illedelmesen a kecskelábú asztal sarkán nyugodott, előtte újságpapíron egy karéj kenyér és két szem főtt krumpli. Egy hatalmas bugylibicskával időnként leszelt egy karikát a krumpliból. Úgy vágta körbe a hüvelykujjával megtámasztva, mint mások a drága kolbászt: vékonyra, finomra, abban a titkos reményben, hogy úgy több lesz. Az asztal sarkán a pihekönnyű fuvallat meglibbentett egy papírcsomót (Novella)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 4 /6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 3/6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Doma-Mikó István
Az ebéd

Az eperfa alatt töpörödött kis öregember falatozott. Kalapja illedelmesen a kecskelábú asztal sarkán nyugodott, előtte újságpapíron egy karéj kenyér és két szem főtt krumpli. Egy hatalmas bugylibicskával időnként leszelt egy karikát a krumpliból. Úgy vágta körbe a hüvelykujjával megtámasztva, mint mások a drága kolbászt: vékonyra, finomra, abban a titkos reményben, hogy úgy több lesz. Az asztal sarkán a pihekönnyű fuvallat meglibbentett egy papírcsomót;... (Novella)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 2/6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Ugró Miklós
Képzelt riport egy valóságos versenynapról

Négyszáz forint nem nagy összeg, de nekem pont elég egy versenynapra. Érett megfontolás után úgy döntöttem, hogy csak két futamban fogok játszani. A kétszer hatvan forint annyi mint százhúsz, a maradékból megiszom egy-két sört vagy fröccsöt. Remek szombat délután vár rám. Alig lépek be a bejáraton, azonnal belebotlom Gyuriba. Gyuri kicsit hebeg, és sokat dohányzik. Látszik rajta, hogy szívből örül (Novella)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 1/6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Jókai Anna
Téli esték 5/5

– De igen – mondta Lelikné, és ült a lazacszínű hokedlin. – Én itt lakom – ismélelte halkan, posztóba burkolt lábát egymásra rakta. – Tessék várni – mondta Szappanos, és befutott a szobába. – Ki az? – kérdezte Leila fekvő helyzetben, a bolyhos anyaméh szőnyeg közepén. – Nem fogjátok elhinni. – Szappanos csak állt, kezét zsebére szorította, mint aki tárcáját félti a tömött villamoson. – Egy öregasszony. Azt állítja, itt lakik. És kancsalít. Leila feltápászkodott, ropogott a... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap