Novella

Jókai Anna
Szép délután

A kórházat okkersárgára festették. Természetesen csak kívülről. A teremfalak fehérek maradtak. Kissé elhúzódott a munka. Tavasztól ősz elejéig álltak az állványok az amúgy is kicsi ablakok előtt. A betegek mégsem zúgolódtak. Hallgatták a beszűrődő utasításokat és a munkások hetyke válaszait. Nyikorgott a vödör és a lánc. Meg-megroppant a deszkapalló a kőművesek gumicsizmája alatt. Hol itt, hol ott kopogott a kalapács. A zajok biztonságot és reményt adtak. Aludni... (Novella)

Jókai Anna
Tévedések

A deszkapadnál találkoztak össze; az egyik már ült, az író a karfát fogta tétován, álldogált, nem tudta elszánni magát. A harmadik csak most közeledett, egyenletesen szuszogva a meredek kaptatón. A pad a csúcsig még a fele utat sem jelezte, jócskán távol volt a tető, hiába látszott közelinek. – Tessék – mondta az üldögélő férfi jóságosan, s fölösleges udvariassággal arrébb húzódott, majdnem lebillent a földre. – Hála Istennek, van még hely a nap alatt… Az író... (Novella)

Jókai Anna
A bosszú

Apró csontú, kicsi nő volt, szemöldöke dús, összeért középen. Egyéniségét ez a szemöldök s a szokatlanul fejlett, kiugró vállszélesség határozta meg: senki se vélte törékenynek, s bár valóban gyenge fizikumot hordozott, védelmi ösztönt mégsem ébresztett senkiben. Lassan bele is szokott a szerepbe; kiterjedését szögletes mozdulatokkal szélesítette, szemének keskenyre húzott résén át sugárerős pillantásokat lövellt. Sötét köpenyén... (Novella)

Jókai Anna
Elfekvő 5/5

A kórházat okkersárgára festették. Természetesen csak kívülről. A teremfalak fehérek maradtak. Kissé elhúzódott a munka. Tavasztól ősz elejéig álltak az állványok az amúgy is kicsi ablakok előtt. A betegek mégsem zúgolódtak. Hallgatták a beszűrődő utasításokat és a munkások hetyke válaszait. Nyikorgott a vödör és a lánc. Meg-megroppant a deszkapalló a kőművesek gumicsizmája alatt. Hol itt, hol ott kopogott a kalapács. A zajok biztonságot és reményt adtak. Aludni... (Novella)

Jókai Anna
Elfekvő 4/5

A kórházat okkersárgára festették. Természetesen csak kívülről. A teremfalak fehérek maradtak. Kissé elhúzódott a munka. Tavasztól ősz elejéig álltak az állványok az amúgy is kicsi ablakok előtt. A betegek mégsem zúgolódtak. Hallgatták a beszűrődő utasításokat és a munkások hetyke válaszait. Nyikorgott a vödör és a lánc. Meg-megroppant a deszkapalló a kőművesek gumicsizmája alatt. Hol itt, hol ott kopogott a kalapács. A zajok biztonságot és reményt adtak. Aludni... (Novella)

Jókai Anna
Elfekvő 3/5

A kórházat okkersárgára festették. Természetesen csak kívülről. A teremfalak fehérek maradtak. Kissé elhúzódott a munka. Tavasztól ősz elejéig álltak az állványok az amúgy is kicsi ablakok előtt. A betegek mégsem zúgolódtak. Hallgatták a beszűrődő utasításokat és a munkások hetyke válaszait. Nyikorgott a vödör és a lánc. Meg-megroppant a deszkapalló a kőművesek gumicsizmája alatt. Hol itt, hol ott kopogott a kalapács. A zajok biztonságot és reményt adtak. Aludni... (Novella)

Jókai Anna
Elfekvő 2/5

A kórházat okkersárgára festették. Természetesen csak kívülről. A teremfalak fehérek maradtak. Kissé elhúzódott a munka. Tavasztól ősz elejéig álltak az állványok az amúgy is kicsi ablakok előtt. A betegek mégsem zúgolódtak. Hallgatták a beszűrődő utasításokat és a munkások hetyke válaszait. Nyikorgott a vödör és a lánc. Meg-megroppant a deszkapalló a kőművesek gumicsizmája alatt. Hol itt, hol ott kopogott a kalapács. A zajok biztonságot és reményt adtak. Aludni... (Novella)

Jókai Anna
Elfekvő 1/5

A kórházat okkersárgára festették. Természetesen csak kívülről. A teremfalak fehérek maradtak. Kissé elhúzódott a munka. Tavasztól ősz elejéig álltak az állványok az amúgy is kicsi ablakok előtt. A betegek mégsem zúgolódtak. Hallgatták a beszűrődő utasításokat és a munkások hetyke válaszait. Nyikorgott a vödör és a lánc. Meg-megroppant a deszkapalló a kőművesek gumicsizmája alatt. Hol itt, hol ott kopogott a kalapács. A zajok biztonságot és reményt adtak. Aludni... (Novella)

Steinné Gruber Katalin
Találkozás a kukánál

Az öregember a semmibe révedt. A kukában matató keze a sonkás-zsömlére tévedt. S hogy mi volt a bűne? A múlt rezsim miért verte, űzte? Mert 56-ban a lyukas trikolort, az ablakába tűzte! Öreg volt, rokkant és éhes. Felnyitotta a kuka tetejét, éppen bele akart nézni, amikor egy durva hang ráripakodott. "Húzz el innen, öreg, mert a falra kenlek!" Ez a másik sem volt már fiatal. Az öregember összerezzent. Agya, mint egy komputer, dolgozni kezdett. Összehúzott... (Novella)

Jókai Anna
Az utolsó mű

Az író nagy gondban volt. Megunta az egészet: betűket írni fehér papírra, történeteket kiagyalni, neveket keresni, begyömöszölni a hömpölygő anyagot holmi feszes szerkezetbe. Tulajdonképpen már csak a tőmondatot szerette, vagy már azt se. Egzakt közlések után áhítozott; egzakt közlések után, melyek erőszakos személyiségétől függetlenek. De tudta: az egzakt közlés az irodalom fő ellensége, a halál maga. Hiszen éppen az egyéni világkép e működés lényege – noha (Novella)

Doma-Mikó István
Az ebéd

Az eperfa alatt töpörödött kis öregember falatozott. Kalapja illedelmesen a kecskelábú asztal sarkán nyugodott, előtte újságpapíron egy karéj kenyér és két szem főtt krumpli. Egy hatalmas bugylibicskával időnként leszelt egy karikát a krumpliból. Úgy vágta körbe a hüvelykujjával megtámasztva, mint mások a drága kolbászt: vékonyra, finomra, abban a titkos reményben, hogy úgy több lesz. Az asztal sarkán a pihekönnyű fuvallat meglibbentett egy papírcsomót;... (Novella)

Jókai Anna
Mindenkinek!

Tóth Antal a Lakberendezési Pavilont kereste. Öt lépéssel mögötte jött a család. Véletlenül látta meg a színes köröket. Felszaladt a lépcsőn. Hátha egy újfajta textilanyag, igazán csinos, így messziről. Elolvasta a plakátfeliratot, alatta a kis fehér cédulát: Ma a belépés díjtalan. – Hé – kiáltott hátra, terelő mozdulattal –, ingyen van. Gyertek, ha már ingyenes… A Tóth család meglódult. – Ingyenes, hallod? – Horváth Feri lekattantotta táskarádióját, kicsit... (Novella)

Jókai Anna
A Koldusasszony meghódítása

Már olyan szép volt a lakás, az üres négyszögre alig emlékeztetett. A holmikat darabonként vette, szerezte, cserélte – darabonként az érdes, hosszú évek alatt. Voltak már szőnyegei. Ha rájuk lépett, elhitte, csak a szőnyeg süpped, s nem alatta a föld. Megvédték már a csontszínű, súlyos függönyök. Nagy, puffatag párnái befogadták este a fejét. Szeme – a nyúlós csókok között – kapaszkodhatott a képek híg holdsugarában. Keze alatt... (Novella)

Lukáts János
A trójai Szálkás

Képzelhetitek, milyen büszkék voltunk, hogy minket választottak! A kívül rekedtek szörnyen irigykedtek, amiért mi kerültünk be a Szálkásba. Másztunk is fel aztán nagy hetykén, a létrán át a ló hasába, visszaintegettünk a hátramaradóknak, a dárdáinkat ráztuk. Mindeközben persze csöndben kellett maradni, nehogy a gaz trójaiak meghallják. Mielőtt becsuktuk volna az ajtót, Burrus még kinyúlt, megmarkolta a ló szépen faragott, méretes... (Novella)

Jókai Anna
Kötél nélkül 4/4

Augusztus a vegetáció hónapja. Szeptemberben aztán feltápászkodik az ember a homokból, és megpróbálja újra és újra feltalálni a spanyolviaszt. Az ősz cselekvésre ingerel. Gyorsulnak a centrifugális erők. Néhányan nem bírják tovább, ezeket kidobja a masina. De a többség élvezi a forgást. Igen, a szeptember lehetőség. De mit lehet ebből a lehetőségből nyakon csípni, és mi csupán a vibráló illúzió…? – Helyben vagyunk! Hiába kalapálom össze a... (Novella)

Jókai Anna
Kötél nélkül 3/4

Augusztus a vegetáció hónapja. Szeptemberben aztán feltápászkodik az ember a homokból, és megpróbálja újra és újra feltalálni a spanyolviaszt. Az ősz cselekvésre ingerel. Gyorsulnak a centrifugális erők. Néhányan nem bírják tovább, ezeket kidobja a masina. De a többség élvezi a forgást. Igen, a szeptember lehetőség. De mit lehet ebből a lehetőségből nyakon csípni, és mi csupán a vibráló illúzió…? – Helyben vagyunk! Hiába kalapálom össze a... (Novella)

Jókai Anna
Kötél nélkül 2/4

Augusztus a vegetáció hónapja. Szeptemberben aztán feltápászkodik az ember a homokból, és megpróbálja újra és újra feltalálni a spanyolviaszt. Az ősz cselekvésre ingerel. Gyorsulnak a centrifugális erők. Néhányan nem bírják tovább, ezeket kidobja a masina. De a többség élvezi a forgást. Igen, a szeptember lehetőség. De mit lehet ebből a lehetőségből nyakon csípni, és mi csupán a vibráló illúzió…? – Helyben vagyunk! Hiába kalapálom össze a... (Novella)

Cserényi Zsuzsa
A bükkszéki szilvalekvár

Sűrű, nehéz köd ül a gyógyvizéről elhíresült, dombok közé szorult bükki falucskára. Bár a nyár utolsó napjait számláljuk, birkózik a hűvös reggellel a felkelni készülő nap. A párában nehezen bontja magáról a szürkeséget a dombra épült fehérre meszelt, piros cseréptetős katolikus templom, melyben hirtelen megszólal a harang (Novella)

Balogh Bertalan
A gyilkos

A szegény norvégnak is valószínűleg elege lett az egészből, kilépett a munkahelyéről és elment az őserdőbe, a fjordokba, az égig érő illatos fenyőfák közé. Pecázott, vadászgatott, és azt ette, amit a természet adott: halat, bogyókat, fenyőmagot, nyúlsültet gombamártással. Boldogan élt. Ám az adminisztráció kereke hamar fennakadt, ugyanis nem jelentkezett munkanélküli segélyért, egyetlen... (Novella)

Jókai Anna
Kötél nélkül 1/4

Augusztus a vegetáció hónapja. Szeptemberben aztán feltápászkodik az ember a homokból, és megpróbálja újra és újra feltalálni a spanyolviaszt. Az ősz cselekvésre ingerel. Gyorsulnak a centrifugális erők. Néhányan nem bírják tovább, ezeket kidobja a masina. De a többség élvezi a forgást. Igen, a szeptember lehetőség. De mit lehet ebből a lehetőségből nyakon csípni, és mi csupán a vibráló illúzió…? – Helyben vagyunk! Hiába kalapálom össze a... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap