Novella

Jókai Anna
Variációk - Idő előtt

Azt a kettőt nem Máriának és Józsefnek hívták; név nem maradt utánuk. Csak a létezésük bizonyosság és a velük esett kudarc. Sem a helyet, sem az időt nem ismerjük, csak a feltételezést: ismeretlen terepen történhetett, s az igazinak még előtte. Ez az asszony még majdnem nem nélküli volt, ami a szüzességnél kezdetlegesebb állapot. A férfi simulásának sem volt még határozott iránya, külön-külön párolgott még testük göngyölege. Csak kérdő kiáltások a zöld növényzet alján (Novella)

Turcsány Péter
Csodaszarvas, magyar géniusz, merre jársz?

(Írás 1910-ből) Az elnemzetlenített, a magyar és humán értékek iránt közönyössé tett magyar kulturális élet irdatlanul szürke zsákutcájából kell visszatérnünk, a nemzet és humánum nyílt főútvonalára. Azon nemzetekkel kell egy sorba lépnünk, amelyek erről az útról szerencsés helyzetüknél fogva soha nem tértek le. Önazonosságukat évszázadok óta őrizték, és saját nemzeti értékeiket az elsők között tartják... (Novella)

Jókai Anna
Jöjjön Lilliputba! 2/2

2. Felejthetetlen ősz, tél, tavasz, nyár Lilliputban! Szezonális ajánlat. Nyugdíjasok és krónikus megbetegedésben szenvedők kivételével árkedvezmény. Lilliput nem szereti az öregeket. Sminkjük tökéletlen: a halálfej átütközik. És a halál: lilliputi főtabu. Egészen bekövetkeztéig. Akkor a hullát virággal és szalaggal eltakarják (esetleg csábosra kifestik), és a dísztánchoz hasonló hullámzás keretében ripsz-ropsz megszabadulnak tőle. A hozzátartozók... (Novella)

Jókai Anna
Jöjjön Lilliputba! 1/2

Prospektusunk nem a teljesség igényét, csak a teljességet nélkülözi. Kedvcsinálónak szántuk, minőségi utazóknak. Tisztázzuk a minőségi utazó fogalmát, a félreértések elkerülése végett. A minőségi utazó kétféle: pénzes vagy szegény. Az előbbi túlzott igénye a csömörből származik – az utóbbié a valósulatlan álmok reakciója. Aki túl sok „mást” lát, előbb-utóbb rájön: minden ugyanaz. Aki csak körbetaposhat, előbb-utóbb megérzi, a négyzet vagy téglalap szintén mértani idom; nem vonzza (Novella)

Jókai Anna
Doktorvilág

Haláp Jánosnak volt öníróniája – kivesző tulajdonság; óvta. Az önirónia karbantartja a gyepesedő személyiséget. Az új, nyomdaszagú névjegykupacot nézegette. Már nem sikk az érettségi vagy a szimpla egyetem. A névjegykártyán hasznosíthatatlan. A névjegykártya pedig fontos. Helyettesíti az embert. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy puszta névvel jelöljék: kicsodák. A foglalkozás – nem mindig hencegésből, néha indokolt tájékoztatásul – odakívánkozik. „Haláp János (Novella)

Jókai Anna
Üdülő a mélyben 2/2

Korszerű, praktikus építmény. Romantikus helyen: közepében a völgynek. Talán csak túl szűk a völgy, túl közeli és túl meredek a hegyek lába. Inkább zárnak a sziklák, semmint tárulkoznak. Nincsen a szem előtt hívó távlat: ezért hiányzik a késztetés, hogy az ember nekivágjon, föl az oromra. Még az édes bánat is hiányzik: hogy nincs erő, tehát úgyis hiába. A kárpótlás a komfort, a könnyű megközelítés és a valóság: itt a legforróbb nyárban is hűvösebb van, kellemes, fojtott illatú... (Novella)

Jókai Anna
Üdülő a mélyben 1/2

Korszerű, praktikus építmény. Romantikus helyen: közepében a völgynek. Talán csak túl szűk a völgy, túl közeli és túl meredek a hegyek lába. Inkább zárnak a sziklák, semmint tárulkoznak. Nincsen a szem előtt hívó távlat: ezért hiányzik a késztetés, hogy az ember nekivágjon, föl az oromra. Még az édes bánat is hiányzik: hogy nincs erő, tehát úgyis hiába. A kárpótlás a komfort, a könnyű megközelítés és a valóság: itt a legforróbb nyárban is hűvösebb van, kellemes, fojtott illatú... (Novella)

Jókai Anna
Egyetértés

A naplót a jövő naptári évtől kezdve én vezetem. Így döntött a kollektíva, s én bizakodva vállaltam. Indoklás: a tavalyi naplóban kiértékeléskor a bizottság sok helyesírási hibát talált, s az idén sem volt a javulás szembeszökő. Például így írta Szabolcsiné: „Minősítési munkája – dolgozóink szabája.” Sehogy se akarta megérteni, mi a különbség a két ja-ja között. Még rímel is! Munkája – szabája. Pedig elvégezte a nyolc osztályt, estin, verelytékesen. Helyesbítek: verejtékesen. (Novella)

Jókai Anna
Addig jár a korsó a kútra!…

Ebedly Ivánt annyira gyűlölték, hogy ez már közimádatnak látszott. Az általános gyűlöletnél ugyanis csak az egyetemes rettegés volt nagyobb: hogy ez az indulat ki ne derüljön valamiképp. A személye körül csiholt lelkesedés kötelezően terjedt, és lépcsőzetesen. A vállalat négyezer-hatszázhuszonhét dolgozójából talán ezerháromszáz – főként kisirodista és műhelymunkás – valóban beugrott a trükknek, s elhitte: Ebedly Iván vezérigazgatón van mit... (Novella)

Jókai Anna
Vasárnap

Nem volt okom rá. Ha százszor kérdezik, akkor is csak ezt felelhettem. Talán a meleg miatt történt. A nagy melegben felfőtt az agyam. Persze, ez a legszörnyűbb: ha így bukik ki az emberből gonoszság, látszólag csupa heccből. Elmesélem. Jegyzőkönyvön kívül. Nem is mentségül. Csak hogy ne nézzenek rám ilyen kirekesztő iszonyattal. Mia nem jött ki velem. El kellett volna mennem érte? Nem szeretek a folyosón ácsorogni, nyomogatni a csengőt, miközben a... (Novella)

Jókai Anna
Közkatonák

Madaras Márton elégedetten viselte gúnynevét. A szerkesztőségben ő a Kutya – tudomásul vette. Akit Kutyának hívnak, azt legalább nem gyűlölik. Ebben a jelölésben: „Kutya”, szeretet lakozik, úgy vélte; s épp csak oly parányi eleme a sajnálkozásnak, ami nélkül bárkit őszintén szeretni amúgy is lehetetlen. A felesége, persze – szokott precizitásával –, a név árnyoldalát is kimutatta: egy csepp irigységet sem tartalmaz, s akit senki sem irigyel, annak – jobb, ha tudja! – ... (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Kolbász

Életkép a jelenből. - Ott hevert egy parki padon félig becsomagolva, jó fűszeres, fokhagymás kolbász, ahogy a magyar ember szereti. Lehetett vagy húsz deka. Valaki ott felejtette, vagy szándékosan hagyta ott, ki tudja? A járókelők jöttek-mentek, ügyet se vetettek rá. Illetve mégis, egy öreg, olyan nyugdíjasforma, meglehetősen kopott, horgas orrú, kezében öblös kosár tele üres üvegekkel. Köhögve totyogott az illatos csomaghoz, leült, szinte ugyanabban a pillanatban... (Novella)

Jókai Anna
M. M.

Ezt sem szerette, hogy újabban álmodik. Kell az éji órák tömött nyugalma. Kiszámíthatatlan nappal után a kalkulálható bizonyosság. S most még ez is fölbolydult. Visszaúsztak a gyermekkori, zavaros álmok. Terebélyesedtek, szívós indáikkal befonták az egész éjszakát. Tarkóján lucskos hajjal, űzötten ébredt. Mi oka lehet? Éppen akkor, amikor annyira fárasztja magát. Amikor tíz órát is ugrál annak az incifinci embernek a kénye-kedvére. Csak, mert az a főmérnök, ő meg a beosztott, friss... (Novella)

Jókai Anna
A garnitúra

A járókelők a látványt megmosolyogták. Ki így, ki úgy. Arcukba húzódott a sorsuk, ahogy a teherkocsi mellett elhaladtak. Volt, aki fölényesen élvezte az elébe táruló helyzet iróniáját: mit meg nem enged magának a primitív népség! Az innen-oda rohanók épp csak rápillantottak a képre, ezeknek jó, gondolták keserűen, szedik össze a nagy pénzt, s közben még erre is van idejük… A sétálgatók – az általánosításokra hajlamosabbak – elégedetten levonták... (Novella)

Jókai Anna
Magyar Csaba a téren 2/2

A tér csak közepes. Mégsem látni egyik sarkától a másikat. Talán a fák miatt van ez így, pedig a fák is hitványak, de úgy nőttek, összevissza, s most ez a rendetlenség utólag renddé szervezi magát. Tulajdonképpen örültek ennek. Az élelmesebbek lehozták színes ugrókötelüket, körbefogtak néhány törzset, s azt játszották, az az övék. Három fa közt jutott Csabának, három, aránylag erős fa között, kicsiny, de előnyös játékterület: néhány kupac homok... (Novella)

Jókai Anna
Magyar Csaba a téren 1/2

A tér csak közepes. Mégsem látni egyik sarkától a másikat. Talán a fák miatt van ez így, pedig a fák is hitványak, de úgy nőttek, összevissza, s most ez a rendetlenség utólag renddé szervezi magát. Tulajdonképpen örültek ennek. Az élelmesebbek lehozták színes ugrókötelüket, körbefogtak néhány törzset, s azt játszották, az az övék. Három fa közt jutott Csabának, három, aránylag erős fa között, kicsiny, de előnyös játékterület: néhány kupac homok... (Novella)

Jókai Anna
Valami jó

– Bemondó? – kérdezte a nő tegnap a tüdőszűrő kisablakánál. Felemelte az asztalkáról szemüvegét, s mint a cvikkert, szeméhez emelte a bal üveget. Érdekelte a maszatos pecsét. – Rádió? – kérdezte még egyszer, nyájasan. – Nem – felelte Juló. – Vasút? – kérdezte a nő újra. – Nem – felelte megint. – Bemondó… – ismételte a nő tűnődve, és az adatot kartonra vezette. – De hol? – s hirtelen kihajolt a kisablakon. – A KÖZÉRT-nél – mondta a nő. – Fűszer és csemege. – Mit... (Novella)

Balogh Bertalan
A fegyvertartásról

Ha arra gondolunk, amit Dzsingisz kánról mondtak a kortársai, hogy birodalmában (pedig nem volt kicsi) egy szűz lány egy zacskó arannyal nyugodtan elmehetett a birodalom egyik határától a másikig anélkül, hogy bántódás érte volna ..., minden barbárságról szóló mesét nyugodtan kinevethetünk. A kereszténység-hullám, és egyáltalán a valláshullám, ami Európát, sőt az egész világot meg akarta "szelídíteni",... (Novella)

Jókai Anna
A határ

Kiszikkadt, fáradt volt. Tizenkét éjszakát töltött sátorban, nyolcat ifjúsági szállónak hirdetett hippitanyán. Huszonhat várost pipált ki a listán, s ötezer kilométert húzott át piros filctollal Franciaország harmonikává hajtogatott térképén. Amikor bélyeget vett, és érdeklődött, hány centime kell Magyarországra, négyszer kérdezték meg tőle (Arles-ban, Avignon-ban, Saintes-Maries-de-la-Mare-ban, és egy -esse-re végződő falucskában), hogy Magyarország Európában van-e. Három... (Novella)

Balogh Bertalan
Gyarló ember

A kor sunyi törekvése nem csupán az "utca emberének" a megteremtése. Az is. De az ideális utca emberének jámborsága és engedelmessége csak alapfok, a Szisztéma ennél sokkal többet akar. Orránál fogva akarja vezetni az embert, és alkalmatlanná tenni minden másra a jámborságon és kihasználhatóságon kívül. Észre se vesszük, hogy a hasznos hülyék társadalmát teremti meg. Karcsi jut eszembe (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap