Novella

Jókai Anna
Harmónia

…Valamiféle összehangoltság, egyberezgés. Lenyugovás; bizonyos fokú csönd. Semmi széthúzás, semmi tépése a közös takarónak. Nincs kedv a különbözésre. Közös a csúcsa a szeretetté gyúrt két akaratnak. Négyszárnyú lepke a lélek. A test is csonka, ha el kell válnia. A lépteket egymáshoz mérik. Többé nem sietnek. Sátrat bontani egyik sem vágyik. Külmezőkre nem tekinget. A megérkezés elnyújtott élvezet, a ritmus állandó, lüktetése a közömbös órát is átdobogja. (Novella)

Jókai Anna
Emlékirat

„Négy dolgot nem szeretek – írta Margó a naplójába –, a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mert ilyenkor új cipőt kell vásárolni. Különben minden stimmel.” A lakásban három tükör van: egy ovális, egy fekvő téglalap és egy négyzet alakú. Épp hogy az arca belefér. – Hogy ebből problémát csinálsz, nem mutat emelkedett gondolkodásra – mondta valamelyik tanárnő, még a szakközépben. – Sőt, primitív, hogy így fejezzem ki magam. – Az élet sokrétű – mondta a főnöke, (Novella)

Sebeők János
A Nagylábú

Többnyire nem tűnik föl, hogy járva-kelve nem hagyunk magunk mögött nyomot. Egymillió lépés Magyarországon. Naponta kétmillió ember kopog ide-oda Budapesten. Az hány milliárd lépés? Hány milliárd nyom nélküli lépés? Eltűntnek nyilvánítva? Hiába a megtett kilométerek, ha nincs utánuk nyom. Mennyire más átgázolni a hómezőn. A hó: Isten palatáblája, mely őrzi utad. Álmod és utad – maradandóság. Visszatekintesz, és... (Novella)


Sztaniszlav Sztratiev: Szögletes esszé

Elgondolkodtak-e azon, hogy Bulgáriában a derékszög, a téglalap uralkodik? Nincsen ellipszis. Nincsen ovális. Nincs a kör érett formája sem. Nyers, durva derékszögek sorra. Élek. Metsző élek. A vonalasság. Egyikük északról jön, másikuk délről, egyik se tér ki, egymásnak ütköznek és kész. Vége. Egyenes szög. Nem folytatódik. Nem torkollik. Nem érik tovább. Késsel metszették ketté. Egyenes derékszögek. Derékszögű házak. (Novella)

Jókai Anna
A bölcs bíró esete

A valóság már régen túlszárnyalta a meséket. Éppen csak a hirtelen átváltozás történik fordítva. A sorrend: szépből lesz a rút. Működik a negatív csoda. Tündérrel fekszel, varanggyal ébredsz. Hőst sejtesz a sisakrostély mögött, aztán élsz-éldegélsz a fekete disznóval. Virágos rétre heversz – feneketlen tó nyel el. Gyémánthegyre kapaszkodsz, üveghegyre érsz fel. Táltoson indulsz csatába, súlyod alatt gebe roskad össze. Kardot rántasz, és csenevész vesszővel védekezel. Zengő aranyerdő, ... (Novella)

Jókai Anna
Hol a bárány, hol a farkas?

– Csak az élők számítanak – mondta Pipi határozottan. Zsani még bizonygatta: – …ha meg is haltak: voltak. – Aki volt, az nincs már. Nem ülhet asztalhoz. – Jó – Zsani megint visszahajlított egyet számolásra tartott ujjaiból. Már csak árva hüvelykujja maradt a levegőben. – Én vezetek… beee… Hat-egy. Óriási fölény! – Persze. Ha a nem hivatalosakat is bevetted… – Az együtt lakás már számít. De minden más kapcsolat: érvénytelen. Még egyszer... (Novella)

Jókai Anna
Családi kör

– Ma kétszer is voltak négerek a televízióban – üvöltötte örömmel Pista. – Ma kétszer is voltak… Egyszer táncoltak, egyszer meg ütötték őket… – Hallgass már! – kiáltotta az anyja. A kisebbiket bevonszolta a fürdőszobába. Kovács Áron nyitotta a száját. Mégsem szólt. Néha – ha nagyon elfáradt, belátta, hogy a szavak semmit sem érnek. Legalábbis túl keveset. Később, amikor ibolyaszín fénnyel sugárzik az éjjelilámpa, úgyis megbánja, amit kimondott. Nehéz nap volt a... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Patkányok honfoglalása

Wass Albert alig ismert tanulságos novellája... "Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire... (Novella)

Jókai Anna
Mimóza

A tizenkettedik fülklipszet vette ezen a napon. Narancssárga volt, kis arany gömb a közepén, dupla fürtben szaladt le a fűzött gyöngy, sem túl kicsi, sem túl nagy, és séta közben kellemesen zizegett. Már éjszaka álmodott róla, megálmodta, ahogy bemegy a boltba, és a tenyerébe teszik. Narancssárga táska és narancssárga cipő, a fűzöld ruhán narancssárga gombok, együtt az egész: tökéletes. – Tökéletesen hülye vagy – mondta az anyja. Valamennyi fülklipsz külön dobozban, a ... (Novella)

Turcsány Péter
Az angyal rejtélye

Legsúlyosabb önzés a határtalan szétesettség. A részegség szakadékában öntudatlan zuhanás. Kiszakadt idő, emlékezet- és figyelem-kiesés. Ezután váratlanul, mint egy magamtól eldobott lényt, megtaláltam magamat az esti műút szélén, közel egy sorompóhoz, kifelé a lakott helyektől. Lépések önkívületben, meddig? hová? nem tudható, s hirtelen föleszmélés az elveszettségben. Esti fények, autók, fénypászmák közeledése és távolodása. (Novella)

Murányi Róbert
Hétköznap, reggel

Rosszul aludt, rosszul ébredt. Nem szerette a reggeleket, az újrakezdés monotóniáját, a felesége által feltett teavíz fütyülését, ami mindig hajókürtre emlékeztette, noha életében nem hallott még hajót kürtölni, esetleg a tévében láthatott valamit, egy feledhető, kalandtalan filmben. A munkáját, a pontosságot mindig komolyan vette, felelősségérzete győzött a testmeleg paplan mágneserején. Lábával papucsát kereste, felállt, és megadta magát a reggelnek. (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: A titokzatos őzbak

(Novella az A titokzatos őzbak című kötetből) - Így indult el az életem, mely azóta sok céltalan, bolondos arabeszkkel cifrázta tele a vénülő időt. Bennem s körülöttem szélesre tágult a magány s messze, kívül a kerítésen jártak-keltek az emberek, kik életemet irányították. Abban az évben, hogy apám megházasodott, sokan jártak hozzánk. Többnyire olyanok, kiket nem ismertem eddig s kik bár... (Novella)

Bene Zoltán
Ellenforradalom

A kakas sután kalimpál a lábaival, amikor a nagymama elkapja, s a hadonászni készülő szárnyakat összefogva, hozza kifelé a tyúkudvarból. Nagy, vörös kakas, a kisfiú áhítattal vegyes félelemmel nézi. Hányszor hajigálta meg kővel, mogyoróval, csak úgy koppant a hátán! De a kakas fel sem vette. Legfeljebb, ha megrázta magát, fél lábra állt, nyújtogatta a nyakát a kisfiú felé, csőrét kitátotta és különös hangot adott ki, mintha nyikorogna... (Novella)

Bene Zoltán
Mohács felé

Jöttek sorban, egymás után. Rongyosabbnál rongyosabb köpönyegekbe burkolták nélkülözésektől légiesen könnyűvé, szinte átlátszóvá aszott tagjaikat és szembántó, mindamellett szánalmat keltő csonkjaikat. Fülsértően, kísértetiesen zörögtek törődött csontjaik lépéseik ütemére. Lábukat, ha volt, mocskos ruhacafatokba bugyolálták, hogy megvédjék az utak veszedelmeitől: a kövek sebző élétől, a gyökerek vért kívánó... (Novella)

Jókai Anna
Közös út 3/4

Márta tükröt vett elő, a homlokába fésült egy hajtincset. Péter a saját életére gondolt. A garzonra, a lágymányosi lakótelepen. A könyveire. Mennyezetig érnek a polcok. Baloldalt a nagy olajfestmény. Épp most vette részletre. Senki sem kéri számon. Legföljebb vajas kenyeret vacsorázik, teával, ha úgy alakul. Kati néni mos, vasal, takarít, mindent elvégez. Ebéd a gyárban. Vasárnap a Borostyánban. A házmesterné megveszi a vacsorát. Ruhára nemigen telik. De ezzel sohasem... (Novella)

Jókai Anna
Közös út 2/4

– Én is beosztom – sziszegte Péter –, de szeretném ezt a két hetet jól kihasználni, úgy istenigazában… – Ebben egyetértünk! Ezért készítettem tervet. Majd felolvasom magának, ha megérkeztünk. Felírtam az alsó és felső árhatárt, tájékozódásul… A kocsi zökkent. – Südbahnhof… – szólt hátra énekelve a sofőr. – Achtunddreissig… – Merre lehet az óra? – tűnődött Márta. – Mennyit akar? Tizenhármat? – Kicsit több. Acht und dreissig… Harmincnyolc.... (Novella)

Jókai Anna
Közös út 1/4

A férfi turistaútlevéllel utazott, Budapestről Bécsen át, Itáliába. Úgy is mondhatta volna: Olaszország. De ő Itáliát mondott. A többiek menjenek csak Olaszországba. Neki ez a föld Itália. Mindent beleképzelt ebbe a dallamos szóba, az i és az a közé. Mindent. A vonat délután érkezik Bécsbe. A Westbahnhofról csomagostul a Südbahnhofra. Onnan indul az expressz Itáliába. Kényelmesen hátradőlt a bőrülésen. Bár késne kicsit a vonat. Bécsben nagy rohanás. Ki beszél... (Novella)

Feledy Balázs
Varázslat, irónia, bravúr

Gondolom, Önök is úgy vannak a dologgal, hogy ha belépnek egy kiállításra, főleg ha az „egytermes” bemutató, akkor körbepásztázzák tekintetükkel a látottakat, és rögtön van egy első benyomásuk. Én magam legalábbis így vagyok ezzel. Aztán természetesen a művek alaposabb végigtekintése folyamán alakulhat ez az első benyomás, belső képünk is természetesen változhat, sőt kell is változnia, hiszen így lesz teljesebb a befogadás, a... (Novella)

Lukáts János
Szeptember újra lát

Aki sötétben él, előbb-utóbb sötét lesz a világa. A látók világa kifordul a kezei közül. Ők maguk nem voltak ugyan vakok, csak éppen nem láttak már. Mindössze árnyakat láttak, amelyek a világosságból a sok fénytörés után megmaradtak. Platonov elrabolta és bezárta őket a barlangba. A kis átkelő hajón utaztak valamennyien, amikor a kalózok rajtuk ütöttek. Békés utasnak nem kell sok, meglátták a fegyvereket és máris a tarkójukra tették... (Novella)


Josep Vallverdú: Legyen egy sziget

– Mi bántja, Uram? – Mi bántja, Uram? A kérdést meg lehetett hallani a fehér utakon át, pedig e a szavakat általában nem lehet hallani a fehér utakon át. De olykor némelyik szerencsés megállt, szemügyre vette az Úr arcát, és nem tudta megállni, hogy ne kérdezze meg: – Milyen gondolata támadt, Uram? Az Úr folytatta sétáját, és nem válaszolt. Hallgatott, miként a kérdéseknél, amiket idestova kétezer esztendeje tesznek fel neki a ... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap