Novella

Jókai Anna
Selyem Izabella

Patinás gimnázium. Ami különösen abban nyilvánul meg, hogy sötétek a folyosói, a lépcső töredezett, és a központi fűtés folyton csöpög-szörcsög. Az ablakok magasak, a felső részük évek óta piszkos, mert nincs olyan hosszú létra, amiről a takarító személyzet elérné. Egy-egy ügyes dobással fönnakad ott a narancshéj, cigarettacsikk, száraz kockasajt. Újabban egy piszkos zokni is lóg a keretből, Nikodémusz Karajitisz zoknija, az egyébként kedves, jámbor harmadik... (Novella)

Jókai Anna
Tavaszi hó

Váratlanul jött az áprilisi havazás – szürkésbarna, jellegéből kivetkezett tél után. Egészen estig úgy látszott, ez is csak olyan nap, mint ekkortájt a többi: felhővel, széllel és néhány gyorsan elnyelt fényvillanással. Vagyis szabályosan szeszélyes; szimplán idegesítő. A program is ehhez igazodott: a gimnázium vertikális ifjúsági szervezetei meghirdették szokásos délutáni összejöveteleiket, két csoportnak, a pinceklubban. A „Dinoszaurusz” és a „Galaktika” tagjai... (Novella)

Jókai Anna
Mimóza

A tizenkettedik fülklipszet vette ezen a napon. Narancssárga volt, kis arany gömb a közepén, dupla fürtben szaladt le a fűzött gyöngy, sem túl kicsi, sem túl nagy, és séta közben kellemesen zizegett. Már éjszaka álmodott róla, megálmodta, ahogy bemegy a boltba, és a tenyerébe teszik. Narancssárga táska és narancssárga cipő, a fűzöld ruhán narancssárga gombok, együtt az egész: tökéletes. – Tökéletesen hülye vagy – mondta az anyja. Valamennyi fülklipsz külön dobozban,... (Novella)

Nextepp Béla
Az elszalasztott táncosnő

Megesik enyémnél sokkal donjuanosabb házaknál is, miért szégyellném hát bevallani, hogy bizony voltak, hajaj, de még mennyire hogy voltak (s ejszebiza lesznek is) elszalasztott nők a létezésemben. Már rögtön itt az elején meg is állok tisztázni az elszalasztott nő fogalmát. Ugyanis fölöttébb nem összetévesztendő a meg nem kapott nő osztályával, bár az elszalasztott is, a végeredményt tekintve, meg nem kapott. A meg nem... (Novella)

Jókai Anna
Majd kialakul

– Hova mész, Edelényi? –így kérdezte, pedig már nem voltak osztálytársak, ő a második évben kimaradt. – Hová mész, Edelényi? – Éppen most dobtam egy állati krapekot – mondta Edelényi –, pedig ilyen a deltája! – Mutatta az utcáról a háromszöget a levegőben. – És te mit csinálsz, Surek? Hogy vagy mindig? – Edelényi szerette a választékos fordulatokat. (Novella)

Hetényi Zsuzsa
Ivan Csonkin katona élete és különleges kalandjai

Volt ez vagy sosem volt, ki tudná ma már megmondani, hisz az eset, amivel történetünk (amely mind a mai napig tart) elkezdődött, olyan régen esett meg Vörösfalván, hogy aligha akad már élő szemtanúja. De akik még élnek, azok sem egyformán mondják el, sőt van, aki nem is emlékszik rá. Igaz ami igaz, nem is olyan fontos esemény, hogy érdemes lenne oly sokáig fejben tartani. (Novella)

Sebeők János
Felemás csizmában

A tornatanárok lényegileg lusta emberek. Szeretik úgymond röppályára állítani az állományt. Ilyenkor előbújik belőlük a tulajdonképpeni portás. Árpi bá sem különb e tekintetben a Deákné vásznánál s a többi tornatanárnál. Ő is szereti mozgásba hozni, pályára állítani a gyermekállományt, majd hagyni, hadd járjon el ellenkező utasításig öntengelyén. – Zoroasztristák balra, gnoszticisták jobbra – így Árpi bá,... (Novella)

Jókai Anna
Az ember végül célhoz ér

Csak hinni kell, szilárdan! Mónika már gyermekkorában eljegyezte sorsát az állatokkal. Még cirkuszban sem látott oroszlánt, de a képeskönyvből kinézte: oroszlánszelídítő lesz, piros mellénykében feszít majd, magas sarkú csizmájába feszes nadrágot tűr, s kígyóvonaglású ostorával csípős csapásokat osztogat. Homoksárga és meggyvörös: a két színfoltot egymás fölé ragasztotta a fényes papírból – a meggyvörös volt ő maga, a homoksárga... (Novella)

Jókai Anna
Hepiend 3/3

– Későre jár. Holnap edzés – mondta Benedek, és gyorsan búcsúzott. Gyalogosan sétált hazafelé. Az utcai lámpák körökben világították meg a kertecskék almavirágait. A virágágyakban ott csillogtak már a pálcára szúrt üveggolyók. Jó levegő volt. Föld- és fűszag. – Nincs semmi értelme – mormolta maga elé. – Tisztán. Tisztán a cél felé. Utyulu, mutyulu. Az istenit. Hát mit képzeltek? A lovaknak is az oldalába vág a sarkantyú… még a ló se fut magától, kell, ami hajtsa… (Novella)

Jókai Anna
Hepiend 2/3

Muhai egészséges. Piros pofája majd kicsattan. Ott áll mellette zsáktestű felesége, és C-vitamin-tablettákkal eteti, tenyérből. Pannit sohasem érdekelte az ügy igazán. Az első sorban gubbaszt, ernyő alatt, unatkozó szépasszony-arccal. Talán még örülne is… talán kívánja is a rosszat. Mint a mama. „Hogy törnéd ki a nyakad egyszer. Így végezte az apád is. Rágyújtotta a műhelyt a borszeszégő meg a sok irkafirka. A saját füstjébe fulladt… (Novella)

Jókai Anna
Hepiend 1/3

Tegnap még ott lógtak a lapos, poloska alakú levelek a fán. Jól látta őket, ahogy ötször körülfutotta a pályát. Ma reggelre salakba verte az eső az egész mindenséget. Csak az edző piros tréningnadrágja világított, hanyagul az ágakra dobva. Az hiányzott, az a néhány ismerős, remegő folt. A vonzás, amibe kapaszkodhat a szem. Mert a láb másodrendű. A benzin löki az embert előre. És egy piros tréningnadrág ehhez kevés. Nevetséges. Mint a paprikajancsi lepedője, a ligeti... (Novella)

Jókai Anna
Szép, kerek egész

– Nem volt télikabátja, azért halt meg. – De ki a felelős? Mégis? – Nem volt télikabátja – ismételte a fiú makacsul. – Marha – szólt közbe Dederák –, neked sincs télikabátod. Mégse fordulsz fel csak úgy egyszerűen. – Csend – intett dr. Kaponyainé –, tartsuk meg a parlamentáris formákat. Röhögtek. – Parlamentáris forma. Nem tudjátok, mi az? – Kaponyainé egymásba kulcsolta ujjait, kis kosárkát formált a kezéből, kis fehér kosárkát, idegesen mozogtak benne az ujjvégek, mint... (Novella)

Jókai Anna
Nincsen rózsa tövis nélkül

Az úttörőket minden év végén kiviszik Ilonka nénihez. Ilonka néni azt hiszi, ez jutalom az úttörőknek, az úttörők azt hiszik, ez jutalom Ilonka néninek. Persze, mindkét fél megérdemli a jutalmat: a gyerekek kibírtak egy újabb évet az iskolában, Ilonka néni egy újabb évet a szociális otthonban. Különben is, remek dolog jót kapni úgy, hogy közben azt képzelhetjük, mi vagyunk az adakozók. (Novella)

Tóth Lívia
A sötétség sávja

A szokatlanul hideg júniusban végre kisütött a nap. Ennek is biztos az atony az oka – idézem kedves barátom szívesen hajtogatott mondását, emlékeim tárházából az egyiket. Ő ugyanis már két éve megtalálta a saját békéjét. A békét, amelyet mi továbbra is hiába keresünk. Az atonyos dolgot viszont nem ő találta ki, azt hiszem a szakállas rendezőtől hallotta, aki szintén hozta valahonnan, talán a szülőfalujából, az öregapjától. (Novella)

Jókai Anna
Magyaróra

Tegnap nyitott ablakok mellett tanítottam. A nap a katedráig sütött, átmelegítette a hátamat. Kellemes volt. Ma megint eleredt az eső. Esett reggel, délelőtt; esett ebédkor. A szokottnál is fáradtabban indultam az iskolába. Közönyösebb voltam, mint máskor. Anyám egész éjjel ordított. Három Dolort adtam neki. Nem használt. (Novella)

Brickner Balázs
A föld

Azokban a régi, régi időkben még nem tudtam, hogy az élet álom csupán, és aki hisz, igazán hisz a valóságos dolgokban, a dolgok valóságában, az öröm valóságában és a fájdalom valóságosságában, az egy másik civilizáció szülötte. Álmodtam csak, úsztam és kapálództam egyik álomtól a másik felé, nem tudván, hogy azt az álmot úgy nevezik: valóság. (Novella)

Brickner Balázs
A fürdő

– Az órám – mondta a fiatalasszony. – Elveszítettem az órámat. Körülnézett. Tőle jobbra vállmagasságban gőzfelhő zárta el az utat a tekintet előtt. A víz színe nyugtalanul remegett a gőztenger alatt, felszínén vibráló, sejtelmes vonalakká szédült a csempék rajzolata. Előre, s bal felé noha méterekre is ellátott a ködben, embereket mégsem pillantott meg. (Novella)

Balogh Bertalan
Fajmagyar

Lelke mélyén engemet például nem nagyon szívlelt soha. Folyton fajmagyarnak becézett, méghozzá "fekete szájpadlással", már ahogy a pulik fajtisztaságát szokás bizonyítani, ámbár tévesen. Az emigráció mindenféle emberrel összetalálkoztat, új barátságok szövődnek... És idegenben mindenki idegen: más szokások, más felfogás, és egyáltalán, minden más és minden furcsa az újonnan érkezettnek. Svédország meg igazán furcsabogár... (Novella)

Lukáts János
Almaország

Az almáskert végignyúlt az egész domboldalon. Szép rendben álltak az almafák, mint szürke köpenybe öltöztetett katonák. A csöndes nyári melegben szinte érezni lehetett, ahogy egyre érettebbek lesznek az almák, egyre nagyobbak és pirosabbak. Különösebb cél nélkül mentem végig az almáskerten, és nem tudtam, hogy a százezer alma közül miért éppen annál álltam meg. (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Újratöltve: Sprechen Sie Deutsch?

Ahány nyelv, annyi ember? -- Hunyady nagyon szerette az idegen nyelveket. Félreértés ne essék: nem Hunyady Jenő, a hírneves matematikus, sem Sándor, Bródy Sándor fia. A mi Hunyadynk egyszerű magyartanár volt egy Hunyad megyei kisvárosban. Magas, rendkívül mozgékony fiatalember, szemei nagyok hosszú szempillákkal, de hosszú volt az orra meg a karja is, úgyhogy akár Hosszúnak vagy Nagynak... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap