Novella

Szerkesztő A
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt. A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely (Novella)

Doma-Mikó István
Az ebéd

Az eperfa alatt töpörödött kis öregember falatozott. Kalapja illedelmesen a kecskelábú asztal sarkán nyugodott, előtte újságpapíron egy karéj kenyér és két szem főtt krumpli. Egy hatalmas bugylibicskával időnként leszelt egy karikát a krumpliból. Úgy vágta körbe a hüvelykujjával megtámasztva, mint mások a drága kolbászt: vékonyra, finomra, abban a titkos reményben, hogy úgy több lesz. (Novella)

Csernák Árpád
Újratöltve: A szabadság naparca

Tudtam, hogy közel járok végső célomhoz: Illyefalvához, de sehol egy érthető eligazító tábla, sehol a hamuszín utakra festett fehér csík vagy vonal, lámpa is alig... és az is mind tompán csordogáló fénnyel, mintha az lenne egyetlen feladatuk, hogy az elcsigázott, gyulladt szemű utazókat elálmosítsák... (Novella)

Balogh Bertalan
Maffia és egyebek...

Maffia... Talán mi is így csináltuk, mielőtt a kamaszkorba léptünk volna: banda, teljhatalmú vezér, aki kemény öklével egyből orrvérzést tudott előidézni. És az a szigorú hierarchia!... A belső fegyelem! A rivalitás, a becsület, és a banda hasonlíthatatlan összetartozása!... Némelyik nép lelki színvonala eddig fejlődik csak ki. (Novella)

Csernák Árpád
Újratöltve: Ha a só ízét veszti

Becsukta és letette a Bibliát. Zsebben elférő, elnyűtt Újszövetség volt. Észre sem vette, hogy arra a két bakra fektetett transzparensre teszi, amire az van rámázolva öles, vörös betűkkel: TOVÁBB A LENINI ÚTON! Nem vette észre, így nem is zavarta. Megszokta. Számára ez volt a munkaasztal. A tanintézet alagsorában, ahol többnyire tanyázott, és ahová tanár létére - épp azért száműzték vagy húsz éve, mert úgymond - „a tanórákon klerikális..."... (Novella)

Balogh Bertalan
Gyarló ember

A kor sunyi törekvése nem csupán az "utca emberének" a megteremtése. Az is. De az ideális utca emberének jámborsága és engedelmessége csak alapfok, a Szisztéma ennél sokkal többet akar. Orránál fogva akarja vezetni az embert, és alkalmatlanná tenni minden másra a jámborságon és kihasználhatóságon kívül. Észre se vesszük, hogy a hasznos hülyék társadalmát teremti meg. (Novella)

Csernák Árpád
Az orgonista

A karzaton motoszkálás, csoszogó léptek, nyílik valami, megigazítanak egy széket, köhécselés... Z. úr készülődik. Aztán megszólal az orgona. Először csak néhány tétova hang, néhány akkord, megismétlődő futamok. Aztán tökéletes csend. Majd hirtelen teljes erővel, a templomhajó egész terét betöltve fölzeng Bach zenéje. Éles kontrasztok: tömbszerű tutti akkordok és virtuóz menetek váltakozása... echó-hatások... (Novella)


Terítéken

Sok mindent megpróbált. Amióta egyedül él, az egész élete próbálkozások, kísérletek sorozata, de orvoshoz, pszichológushoz nem volt hajlandó elmenni… Nem, nem, ő nem beteg…, és mit tudna neki mondani, javasolni bármilyen orvos olyat, amit ő ne tudna? Úgyis átlátna rajtuk, kiismerné, ismeri okoskodó, ócska kis praktikáikat, trükkjeiket… persze, úgy tesznek mintha tudnák a megoldást, mintha náluk lenne a bölcsek köve, de valójában semmit sem tudnak, sötétben botorkálnak… (Novella)

Turcsány Péter
Arcok a Panaszfal mellől - Új rendszer - új társadalmi rétegződés

Új rendszer – új társadalmi rétegeződés. Rácz Ferencné cigányasszony:„Uram, hogy 20 évet dolgozott, 7 gyerekkel, egyik nyomorék, a legkisebb 7 éves. Uram tavaly halt meg, aztán azt felelték, hogy házat nem csinálnak, csak ha dolgozom. 71. febr. 10.-én halt meg, kubikos volt. Mennék én, de hogy menjek. Van egy 16 éves seggen-csúszó nyomorék. Meg nem halt volna, aztán már ott laknék. Pedig ugyanúgy meg tudnánk fizetni. (Novella)

Turcsány Péter
Arcok a Panaszfal mellől - Tanácsi kiutalás

Különös ez a zsúfoltság, ahogy a Tanács 73-ban lakáshoz juttatott itt 30-40 cigányembert, időset, középkorút, fiatalt és gyerekeket. Ahogy szobáról-szobára, azaz családról-családra jártam, a nyomor színpadának hat részre osztott rivaldája tárulkozott fel. Hat külön tér-idő, hat külön színpad a színpadon belül. A szereplők hol itt, hol ott tűnnek föl. (Novella)

Csernák Árpád
Újratöltve:Más egyéb akkor nincsen, jó?

. Béla minden nap pontosan 5-kor ébredt. Nem kellett neki ehhez vekker. Derűsen, lendületesen pattant ki az ágyból, sietett a fürdőszobába, közben egy pillantást vetett a szobainason rá várakozó, frissen vasalt egyenruhájára… „Különleges zöld”, így nevezte. (Novella)

Doma-Mikó István
Újratöltve: Az idő ablaka

Erdélyi vízió, amely megjelent az amerikai Magyarság 1990. ápr. 17-i számában. "Kiderült, hogy amit első látásra dombhasadéknak véltem, az egy földkunyhó álcázott bejárata, aminek árnyékos félhomályában egy öreg pipás-puskás ember ül. A múltszázadbeli mordályt keresztben nyugtatta a térdén, de a keze a ravaszon pihent, és az arcában volt valami, ami nem sok jót ígért…" (Novella)

Cserényi Zsuzsa
A munkanélküli

Az illusztráció Van Gogh festménye. "István a saját fülében hallotta dübörögni a lépteit, amint lefelé haladt a csarnok vaslépcsőjén. A nagy műhely mindennapos agyhasító zaja most el sem jutott a tudatáig. Csak az járt a fejében monoton visszatéréssel, hogy pár nap, és nem lesz többé munkahelye. Sem neki, sem a ma még itt dolgozó több mint száz embernek." (Novella)

Turcsány Péter
Arcok a Panaszfal mellől - Szabolcs, Bököny, 1972

Még nem tudok beszélni róluk. Az öregek, mint sarokban a káposztáshordó, itt maradnak; a csikót szeretik, áldott jószág. A tyúkok elhaltak őszi betegségben, akik a tojások árából akartak áttelelni: rokontól-szomszédtól kölcsönöznek. Egyesek gyűjtik a gyógyszereket – – –, hosszan harangoznak a halottaknak. (Novella)

Csernák Árpád
Varjúvér

Régi barátomat keresem az ódon házban, ahol lakott (pontosabban: akkor még úgy tudtam: lakik). Kötényes, papucsos, elhanyagolt külsejű hölgy fogad. (Hölgyet mondok; részben a nők iránt érzett megváltoztathatatlan tiszteletem, részben az asszony fáradt, de nemes arcvonásai miatt.) T. L. úr?!, kérdezi csodálkozva, és elmosolyodik. Láthatóvá válnak ezüstfogai az alapvetően foghíjas szájban. Ó, ő már régen elköltözött. Megmondja a telep címét. (Novella)

Turcsány Péter
Arcok a Panaszfal mellől -A háború vége – az elnyomás kezdete

Boldogult Horváth János menye:„Horváth József; 45 elején a pártban vezető is volt. Elmentek sóért Ábrányba. Ittak bort. Beértek Nyíradonyba. Őket megállították. Mondta, hogy sóért volt. A rendőrök előre fogták, aztán behajtották a rendőrségre. Mutatta a pártkönyvet is. Amire beértek a rendőrségre, ottan meghalt. A rendőrök kihívatták az uramat a hullaházhoz. (Novella)

Turcsány Péter
Arcok a Panaszfal mellől - A teherbe ejtett kismama

Az anya /a lányáról/: 11 hónapos, még mindig szoptatja! Úgy fáj a háta! Legalább havonta 300 Ft-ot, hogy segítenék, hogy tejre legyen. Legalább 3 évig, hogy be tudja vinni az óvodába. A barátnő /a kisgyereknek mondja/: Egy jó embert hozzon onnan messziről, egy apukát, azt hozzon, mondjad ennek az embernek. Majd hoz a jószerencse egyet, igaz-e? (Novella)

Turcsány Péter
Arcok a Panaszfal mellől - Könyvek a börtönből

„Szüleim nagyiparosok voltak! Kendőt, edényt cseréltek toluért. Apukám muzsikás volt, zenész. Nekem olyan életem soha nem volt, mint otthon. Tizenhárman voltunk testvérek, de nyolcan élünk. Én voltam az élők közül a negyedik. Öt meghalt, ezek után jöttünk mi..." (Novella)

Kalász István
Az idő elve

Csak látni akartam, azt az embert. Bántani nem akartam, csak látni. Ütni nem, csak mélyen a szemébe nézni szeretettem volna úgy, hogy nem kell félnem tőle. Még megsérteni sem akartam, csak megkérdezni, hogyan telnek a napjai? Hogyan él a bűnnel? Hogyan alszik öregségére? Élvezi-e a pénzét? (Novella)

Turcsány Péter
Arcok a Panaszfal mellől - Szennyes pusztán (2)

Külön kunyhójuk van. Sógorával készítették. Kihordták a fát az erdőből, megásták a gödröt, hat ágasfát cölöpöltek le a négy sarokra meg oldalra, középre emelték az un. Folyó-gerendát, a tetejére pedig vékonyabb ágakat helyeztek. Ezt szalmával beborították, leföldelték. Belül kitapasztották, bemeszelték. Csak a patkány jár rajta ki-be… (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap