Novella

Kő-Szabó Imre
Szilvalekváros kenyér

Szeptemberben, amikor a gimnázium második osztályában megkezdődött a tanítás, egy ismeretlen fiú állt a katedra mellett. Ismeretlennek tűnt a diákok számára, de mintha az arca valahonnan mégis ismerős lenne. Az alacsony, tömzsi srác, haja sötétbarna, csak mosolygott, kiegyensúlyozott nyugalommal. Hornyák Endrét az osztályfőnök üdvözölte és bemutatta. - Bizonyára ismeritek, ő most vigaszágon, ismétli a másodikat és velünk tart a követke... ző időszakban! ... (Novella)

Lukáts János
Iskolajacht az autóbuszon

Valami hitvány dara hullott, a járdán otromba csizmanyomok, az úttesten végtelen keréknyomok. A szél - akármerre fordultak – szembe fújt, a dara szembe hullt. Az autóbusz percekig várakozott az előző megállóban, aztán csigalassúsággal közeledett, a kátyúban oldalra döccent, a kátyú után mintha a levegőbe dobta volna magát. Az utasok már a felszálláshoz helyezkedtek, a gyengébbeket hátrább taszigálták, a nyelve... sebbek zsörtölődtek. Megrohanták a buszt, terjengett az „ázott kutyaszag”, ahogy nevezik. (Novella)

Lukáts János
A farkasember (1. rész)

- Bolond vagy te, Bárányos! – ezt a mondatot Bárányosné egyre többször mondogatta a férjének. Kezdetben a szeme mosolygott, amikor belesuttogta az ember arcába, aztán halkan mormolta saját magának, végül pedig Bárányos háta mögött sziszegte és közben egyáltalán nem mosolygott. A tavaszi belvíz kipusztította a vetemények nagy részét, a nyári aszály elsorvasztotta, ami hátul, a nagykertben termett, augusztus... ban villám csapott a körtefába, (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Reváns

Péter szülei nyaralni mentek.– Hanem az úrfi itthon marad – adta ki édesapja a könyörtelen ukázt. – Aki pótvizsgás, leg­alább nyáron tanuljon, különben összeakad a bajuszunk. Péter duzzogva kotorta elő a könyveket. De hamar kárpótolta magát. Alig robogtak el az ősei, megszervezett egy partit. Valamennyien osztálytársak voltak, kivéve Olgát, őt nem ismerte. – Helyes kégli – állapította meg később tánc közben a leány. – Te is az vagy. – Tetszem neked? Pé... ter elismerően mérte végig. Olgán divatos póló feszült. (Novella)

Bíró Ernő
Májális

Holdvilágos vagy sötét az éjszaka, április 30-án este titokban a legények bandába verődnek, gazdagok, vagy szegények és ezen az éjjelen messzire kerülik egymást, pedig mindenki tudja, hogy melyik kapu, kire számíthat úgy Felszegen, mint Forrószegen vagy akár Csipkeszegen. Igen, a kapuk számítnak és a kapuk mögött a házak, a házak befügönyözött ablaka mögött, pedig éjjeli hálóköntösben dideregnek a lányok és leselkednek kifelé, cifra kapujuk felé, hisz ma van a szerelmi vallomások titkos éjszakája. (Novella)

T.Ágoston László
A kutyasétáltató

Zsengellér, a költő, író, újságíró, keresztrejtvény-szerkesztő és esszéista ott állt a lépcső alján, és vállát söprő ősz haját lengetve motyogta: – Nem hiszem el. Nem hiszem el, doktor Kovács Alfréd, közös képviselő úr, hogy te, akit a mai napig a barátomnak hittelek, rongyos kétszázezer forintos közösköltség-tartozásért képes vagy rám uszítani a végrehajtókat. – No, de… – lépett lejjebb a lépcsőn a másik. – Tudod, hogy nem én… a lakótársak megszavazták, nekem muszáj… – Megsza... vazták? Leszarom a szavazatukat, (Novella)

Kő-Szabó Imre
Az évforduló

János már hat hónapja egy másik városban dolgozott, távol Iréntől, a feleségétől. Ott is lakott, pillanatnyilag albérletben, ez volt a legegyszerűbb megoldás, ha már úgy döntöttek, hogy külön költöznek egymástól. Ebből a több mint tizenkilenc évből, amit együtt töltöttek, úgy mond tizennyolc elment. Volt benne jó is, rossz is, mint általában lenni szokott. De az utolsó másfél év kegyetlen volt. Állandó veszekedés, az asszony többször kimaradt. Összeszedett valami fickót, innen száz kilométerre (Novella)

Kutasi
Táltosvérű nemzet

"... – Ismerem a történelmeteket, magyarok! Táltosért kiáltotok, holott saját bensőtöket sem ismeritek! Egyáltalán, felismernétek egy táltost, ha megállna előttetek, és mélyen szemetekbe pillantana? – nézett körbe kérdőre vonó tekintettel az emberseregletben, aztán legyintett egyet. – Persze, hogy nem! Ti, magatok teremtitek a táltost! A véretekben van! Véretek hullott erre a földre évszázadokon át! Ti öntöztétek vörösre, ti, magatok vagytok a termőföld! Ti vagytok a Szent... korona őrzői. Ő a tiétek, s ti az (Novella)

Fedák Anita
Vitold sámántánca

Krisztina már feszengett. Hogyan értesse meg ezzel az öregedő újságírónővel, hogy valami nagyon szuper dolgot képviselnek. A produkcióik lényege kortárs zsonglőr- és pirotechnikák ötvözete a keleti harcművészet elemeivel. A fő látványeleme a tűzlángok, amely koreográfiai elemekkel tarkítva a tüzes buzogányok dobálásával, lengetésével, a megfelelően kiválasztott háttérzene és fénytechnika installációjának a kíséretében adja ki az egész színes produk... ciót. Ekkor a firkásznő újabb kérdést intéz a lányhoz. (Novella)

Bíró Ernő
Vitézkötés

Több mint hússzor a fiam lehetnél. Magyari István vagyok a bánffyhunyadi tanító és hatvannégyet töltöttem a múlt hónapban, tizenhetedikén. A hatvannégyből, ha a harminchetet kivonod és évente egyszer a fiam lettél volna, ez több mint húsz. Kihúzza magát, mellén csak úgy feszül a vitézkötés, majd kissé alázatosabban ismét a sofőr felé fordul. – Szorítja a nyakamat az ing, gombold ki fiam a felső gombot. A sofőr odanyúl, csak úgy érzésből, mert közbe az utat figyeli és sikerült elsőből kigombolnia. Mégis odapil (Novella)

Lukáts János
A kapitális

- Nézze, Lőrinc, én magára nem bízok semmit, nem kérek semmit, és nem is adok semmit. Maga egy megbízhatatlan, kapitális marha. Soha nem azt csinálja, amit kell, és soha nem úgy, mint egy épeszű ember. De hiszen ismeri saját magát, tudja, hogy igazam van. Én most indítani akarok egy sorozatot a Lángcsóvában, minden számban megjelenik egy novella, értelemmel bíró, jó írások, évi tizenkettő. De ehhez magának semmi köze nem lesz. Maga (Novella)

Kutasi
Magyarok fája

– Azt mondják, csak egy fa vagyok! Nem! Nem csupán fa! A Magyarok fája! Tölgy! Hatalmas, és szívós, akár e nép! Velük együtt dacoltam évszázadok viharaival! Tépte testemet villám, szabdaltak szelek, mardostak pusztító tüzek lángjai! És roncsolta törzsemet ágyúból lőtt vasgolyó! Ahogy népemet is tizedelte minden féle jöttment sereg! De itt vagyok, és harcolok, és népem is itt van, és harcol! Rendületlenül szállunk szembe a tépázó erők ellen! Magomat Árpád fejedelem rejtette a magyar hant gondoskodó takarása alá, (Novella)

Kő-Szabó Imre
Kaland az írni tudó gépekkel

Már nagyobb volt Kasparek Kázmér, olyan húsz évhez közeli, amikor biztosan tudta, hogy ő író akar lenni. Írta is szorgalmasan kis epizód történeteit. Ezt mártogatós tollal, papírra vetette. A kézírása akkor még nem volt olyan kiírt, olvasható. Sokszor még ő maga sem tudta kibogozni, ha később, pár hét múlva vissza akarta olvasni. Tudta, hogy így nem küldheti el sehová, írógép kellene, azon lepötyögné és már is olvasható, (Novella)

Kő-Szabó Imre
Munkanap fényképezés

Az alacsony, kopasz negyvenöt éves Kramlák, aki a gazdasági ügyekért volt felelős, vagy vélte magát annak, felemelt fejjel nézett a többiek szemébe. Mindig arról beszélt, hogy megfontoltan, takarékosan kell élni. Nincs pocsékolás, pazarlás. Ebben biztosan igaza is lehet, meg így is kellene lennie, de valahogy a létszámra vonatkozó nadrágszíj szorítás nem fért az emberek fejébe. Szóval, amikor elhatározták, hogy ezt a Hivatalt létrehozzák, biztosan a... laposan kiszámították, hány ember kell... (Novella)

Bíró Ernő
Tizenhárom tarka géb

Ma nem homokozni mennek, hanem amióta a második estére az édesanyjuk megvette és megsüttette a nagy tányér tarka gébet, azóta azon törik a fejüket, hogyan lehetne azt megfogni. Már egy hete itt vannak és ma eltökélt szándékuk, hogy gébet vacsoráztatnak a családdal. Hát botot sem könnyű itt találni, ahol a bozót helyettesíti az erdőt és a vadolajfa cserje a fenyőt képviseli. De, a fiúk mégis ráadták a fejüket, hogy megpróbálják. Fáradozásukat siker koronázta... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Vizionált csontváz

Ez a péntek délután a munkahelyen egyenlő volt a semmivel. Senkinek nem volt kedve, semmihez, így ez az idő alkalmas volt arra, hogy Kovács Jocónak a szekrényében lapuló literes konyakját, megkóstolják. Hárman voltak az irodában, az első pohár kissé feldobta őket. Tóth Tamás meg Varga Feri egyáltalán nem tiltakoztak az invitálás ellen, sőt Tóth Tamás még poharakat is szerzett a szomszéd szobából. Ezek a poharak nem egy készlet részei vol... tak, ... (Novella)

Rozványi Dávid
Jókai Mór emlékére - Petőfi-bableves

Én csak jelkép vagyok, a jólét és prosperitás jelképe. Egy bálvány, akiben egykor volt önmagukat, a szabadságharcos múltat ünneplik – vetette ellen Jókai. – Tudja, Bella, sokszor elgondolkozom azon, hogy miként olvasnak most engem. A társasági pletykák és a hirdetések között vagyok csak egy fejezet. Vagy aranyos díszkötésbe kerülök a polcokra, hatvan kötetben, mert egy igaz hazafinak kellek a könyvtárába. De vajon, hatok-e rájuk? - Jókai nélkül nem képzelheti el senki sem a mának Magyarországát. (Novella)

Lukáts János
Iskolajacht az autóbuszon

Valami hitvány dara hullott, a járdán otromba csizmanyomok, az úttesten végtelen keréknyomok. A szél - akármerre fordultak – szembe fújt, a dara szembe hullt. Az autóbusz percekig várakozott az előző megállóban, aztán csigalassúsággal közeledett, a kátyúban oldalra döccent, a kátyú után mintha a levegőbe dobta volna magát. Az utasok már a felszálláshoz helyezkedtek, a gyengébbeket hátrább taszigálták, a nyelve... sebbek zsörtölődtek. Megrohanták a buszt, terjengett az „ázott kutyaszag”, ahogy nevezik. (Novella)

Kalász István
Ne feledd, mikor születtél...

De Margit, szólt halkan egy idős asszony, egy volt apáca a sarokból, Isten szereti, ha a vidámak az emberek. Ezen senki sem nevetett. Na, rendben van, enyhült meg a főnővér, itt a szobában, mondhattok egyet, nem bánom. Senki sem szólt. Végül a volt apáca törte meg a csendet, egy viccet én is ismerek, kezdte halkan. Elmondhatom, ha gondoljátok… Pincér, ez a szalvéta használt, méltatlankodik a vendég. Nem, rázza a fejét a pincér, csak rosszul hajtottam... (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Turisták

A fülkében hatan ültek: egy jól öltözött, középkorú úriember, két öreg, két fiatal és egy bőrdzsekis, fekete napszemüveges turista. Az öregek hallgattak, a bőrdzsekis olvasott, s míg az úriember kifejezéstelen arccal bámult ki az ablakon, a srácok jókedvűen csicseregtek romániai útjukról. – Te hány kilót fogytál? – kérdezte a szeplős gömbölyded útitársát. – Kettőt, te? – Ugyanannyit. – Jó kis fogyókúra, éppen nekem való, úgyhogy ha fogyni szeretnék, jövőre is Romániába rándulok. (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap