Novella

Lukáts János
A Hófehérke-dosszié

1. Mélyen tisztelt Bányatanácsos Úr, Nagyrabecsült Kolléga! Bár az évtizedek pora alaposan belepte emlékezetem zegzugos polcait, máig nem feledhetem ama kínosan fonák esetet, amely bányászkolóniánk szorgos mindennapjait oly sajnálatos módon feldúlta. Már akkor képtelenségnek tűnt számomra (s remélem, ebbéli felháborodásomban Tanácsosságod is osztozik!), hogy bányászgyakornoknak tagbaszakadt és izmos (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Enni, inni, aludni

Egy zimankós téli éjjelen halkan zörgettek a Jakab-ház utcára nyíló ablakán. A családfő nem ébredt fel, mire kissé erélyesebben kocogtatták meg az üveget. - Emil, hallod? - riadt fel álmából Emil felesége. - Hhhm! - horkant fel a testes, pufók arcú művezető. - Mit mondtál? - Mintha kocogtak volna az ablakon! – Mi? Éjfélkor? – fülelt kifelé. – Senki. Bizonyára álmodtál, mert én semmit sem hallok, pin­tyőkém. Újabb kopogás. – Hű, a zsaruk! Most mi legyen? ... (Novella)

Fehér József
Az exkluzív interjú

Szeretem a reggel pasztell fényeit, mondta affektálva Thörtető Tamás, a kissé kopaszodó, pocakos festő a szép arcú, fiatal újságírónőre, Édes Ildikóra mosolyogva. Tetszett neki a nő üde fiatalsága, bőrének hamvassága, és ahogy ott, a presszó asztalánál ülve törékeny ujjaival vörösesbarna kontyából kibomló hajtincseit babrálta. A festő most kicsit előrehajolt, hogy belásson az újságírónő dekoltázsába, erre Ildikó nevetve hátra dőlt, és védekezőn elmosolyodott. Úgy, ... (Novella)

Kalász István
Végzés

Kivégzés? A Harmat utcában? Egy napig arra gondolt, elmegy oda, megnézi, mi van a közeli Harmat utcában, aztán elvetette a tervet, nem vagyok én teljesen hülye, gondolta, majd mégis úgy gondolta, elmegy, megnézi a házat, de végül mégsem tette, félt, lefotózzák, az internetre kiteszik a fényképet, röhög mindenki, ahogyan áll bután, néz egy kaput. Kivégzés, gondolta, micsoda ostoba hülyék szórakoznak ezzel, hiszen a halálbüntetést eltörölték. Régen! Igaz, eszébe (Novella)

Kő-Szabó Imre
Kaland az írni tudó gépekkel

Már nagyobb volt Kasparek Kázmér, olyan húsz évhez közeli, amikor biztosan tudta, hogy ő író akar lenni. Írta is szorgalmasan kis epizód történeteit. Ezt mártogatós tollal, papírra vetette. A kézírása akkor még nem volt olyan kiírt, olvasható. Sokszor még ő maga sem tudta kibogozni, ha később, pár hét múlva vissza akarta olvasni. Tudta, hogy így nem küldheti el sehová, írógép kellene, azon lepötyögné és már is olvasható, (Novella)

Lukáts János
A porcelánüzlet és ügyfelei

A porcelánüzlet ott állt a városka főterén, kirakata, mint hatalmas szem csodálta a város vidám és nyüzsgő életét. Az üzlet tele volt fehér tányérokkal és vázákkal, de kecses szobrok és elmélázó lámpatestek is mutogatták magukat az üveg mögött. Ha valaki megnyitotta a porcelánüzlet ajtaját, egész harangjáték jelezte érkezését. Vékonyan és vastagon, fürgén és meggondoltan szóltak a csengettyűk, az apró (Novella)

Kalász István
Átmeneti korból

Másnap délelőtt levél jött, ajánlott levél, az a szegény embernek sose jó, mentem a bankba, ültek az unott kisasszonyok, a fiatal fickók ingujjban a pultok mögött, a bankfiókok olyan megalázóan sterilek lettek. Emberek mosolyognak gépiesen emberekre, számot kell húzni, vannak székek, ezen kell ülni/várni, prospektusok, plakátok a falon. Ott senki sem mer, a bank a gyávák világa. A bankos nő azt mondta, hogy: mert kirúgtak, nem adnak kölcsön. Hiába ... (Novella)

Szerkesztő A
Marlene Reed Wetzer (USA): Tripoli térképe, 1967 (novella)

Marlene Reed Wetzel (USA) - 1937-ben született, és egy montanai, Mile City közelében fekvő tanyán töltötte gyermekkorát. A Tulsai Egyetem angol szakán végzett. Hosszabb időn keresztül a Közel-Keleten élt és dolgozott. Jelenleg szabadúszó író Oklahomában. 2000-ben mintegy tizenkétezer induló közül A map of Tripoli, 1967 című művével megnyerte a PEN és az Amazon.com könyveket is áruló óriás inter... (Novella)

Kalász István
Ajándék

... Loki figyelmesen nézett. Ha jó ember lennék, haragudnál rám? Loki nézett rám közömbös pofával. Szerinted, amit szabad, az helyes? Loki nézett tovább közömbös pofával. Az akaratnak, szerinted, mi köze a vágyhoz? És az értelemhez? He? Te dög! Te szemét, rohadt dög, üvöltöttem, és Loki hörögve felnevetett hegyes fogaival. Mi a rossz? Mi a gonosz? Aminek nem szabad megtörténnie soha. Hajnalban ezt suttogtam magamnak a fürdőszobában. Hét... (Novella)

Lukáts János
Botlaki úr

Botlaki úr a Körtér környékén lakott. Mindig így mondta, ha a lakóhelye felől érdeklődtek. Ezzel érzékeltetni akarta, hogy hiszen ő a központban lakik, az élet sűrűjében, ahol mindent lát és hall. De „a Körtér környéke” azt is jelentette, hogy Buda hegyekre és a Dunára néző vidékén honos, csöndes és nyugodt környéken. Valójában a Körtértől egy saroknyira és még onnan is két háznyira lakott, ahová az autóbuszok, az újságárusok és az üzletek zsivaja nappal el... (Novella)

Jókai Anna
Helyzetjelentés, előzménnyel

Még peregtek testéről a cseppek; épp hogy kivetették a hirtelen támadt hullámok. A taszítás hátulról érte, s szembefordulni hiába próbált: vajon mi történt az eddig oly otthonos és áttetsző vizekben? Csak kapálózott, egyre kijjebb. Végül az utolsó hullám – már a part homokján – térdre lökte. Azután visszahúzódott, díszletté minősült a tenger, felülete kemény síküveg, recés mintával. A part lett a valóság: az izzó sárga a gyöngyház derengése (Novella)

Orosz T Csaba
A napba zuhant ország

A vöröslő hajnali napkorong egy széttagozódott Inka birodalmat ébresztett. Atahualpa az Inka szörnyű fejfájással ébredt. Cuczóban Huascar, délen Manco az unokatestvér trónkövetelő, a határon pedig az eleinte szentként tisztelt Cortez csatlósa Pizzaró dúlta a kecsua falvakat. Atahualpa trónját, csak a hatalmas titok az aranybányák titka védte időlegesen. Az Inka nem értette hogy miért fontosabb most a papságnak a most a trón kérdése, mint az országra táma... (Novella)

Fedák Anita
Holdviola

A háború szó soha nem hangzott el közöttük. Az, hogy a Nőnek menekülnie kellett Ukrajnából, mert az ottani helyzet egyre kritikusabbá vált, elég fájdalmas téma volt a Nőnek. Igyekeztek is elkerülni mindent, ami arra emlékeztette volna. A szerkesztőség nyomdája, ahol a nő dolgozott egyik délután egy Molotov-koktél bedobása után teljesen leégett. A másnapi kiadásra tervezett újság fóliája a Nő kezében volt. Ő volt az aznapi ügyeletes szer... (Novella)

Bodor Miklós László
Július

A kunyhó ajtaja szelíden nyikkant, amikor betettem magam mögött. A körtefáról elrúgta magát egy mátyás, és csak a vadföld felett tette hírré a felháborító tényt: -Ember. Emberr! Vigyázzatok! Megszokásból utána küldtem egy-két jókívánságot, inkább derűsen, mint.... Fő dolog, hogy magyarul susogjanak a lombok szenvedélyünket öröklő unokáink fülébe. Akkor már ez a föld takar majd, és mirólunk is szólnak majd a lombok. Megkérdezhetem: megtesztek érte mindent, ami tőletek telik? (Novella)

Kő-Szabó Imre
Díszsírhely

Már reggel korán, ott álltak a kiskocsma ajtajában. Várták Petit, hogy nyisson. Varga Dániel, akit mindenki csak Daninak becézett, jól megértette magát ivó cimborájával, Simon Sándorral, őt, pedig csak targoncás Sanyinak ismerték. Életútjuk az utóbbi pár évben már közös volt. Közös, mert egyikkőjüknek sem volt munkahelye, kikerültek az utcára, és elfoglaltság hiányában vetette a sors őket, ide-oda. Varga Dániel, a Dani a MÁV-nál dolgozott. Volt (Novella)

Lukáts János
Vadlibácska

Lőrinc nagyon szerette ezt a kisvárost, ahogy csak kisvárosokat lehet szeretni. Szerette a vasútállomásról a városközpontba vezető fasort, a főtér szökőkútját, a malomtavat a tündérrózsákkal és a kövérre hízott aranyhalakkal. Szerette a Királylány szobrát, aki csibészesen ül az utcakorláton, a bauxitbányászok kőből faragott, öntudatos csoportozatát, és szerette a patak parton a Nepomuki Szent Jánost, akit minden tava... (Novella)

Fehér József
Az öreg

Korom Jani azon a nyáron mindig ott látta üldögélni az öreget a vasútállomás peronján, az egyik padon. Lehetőleg mindig ugyanazon. Kopott barna öltönyt, fehér inget és aprópettyes nyakkendőt viselt. Sötétbarna kalapját kicsit a homlokába húzta vagy maga mellé tette a padra, élénk acélkék szemeivel hol a tájat, hol meg az érkező-távozó utasokat figyelte. Biztosan egy másik szerelvényre vár, gondolta, amikor észrevette az idős urat. Friss érettsé... (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Elégtétel

Az asszony főzött, Bódog újságot olvasott. Átböngészvén a faliórára meredt: fél tizenkettő. Tizenkettőkor ebéd, utána alvás, tévé, vacsora. Nagyjából ennyiből állt a napi program. Sétálni, szomszédolni nem szeretett. Pedig nyugdíjas létére ugyancsak ráért. Kedvére barkácsolhatott volna, esetleg kertészkedik, malacokat nevel. Ehelyett inkább a nappaliban csücsült, nézte a tévét, és nosztalgiázott. Régente bizony nem ért rá unatkozni. Előbb a (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Patkányok honfoglalása

Wass Albert alig ismert tanulságos novellája... "Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűj... (Novella)

Rozványi Dávid
Kávémesék: A fal elé ültetve

A házasság az az intézmény, melyben az utódok érdekében lemondunk az olyan apróságokról, mint a szerelem és a szabadság - gondolta az asszony, miközben mosogatott. De -, nézett ki az ablakon keresztül az udvarra, ahol az unokája játszogatott – megérte. Harmincöt évvel ezelőtt egy másik ház udvarán ő is ugyanígy játszott. És hiába jött a háború, a kommunizmus, forradalom és a forradalmat (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap