Novella

Jókai Anna
Közkatonák

Madaras Márton elégedetten viselte gúnynevét. A szerkesztőségben ő a Kutya – tudomásul vette. Akit Kutyának hívnak, azt legalább nem gyűlölik. Ebben a jelölésben: „Kutya”, szeretet lakozik, úgy vélte; s épp csak oly parányi eleme a sajnálkozásnak, ami nélkül bárkit őszintén szeretni amúgy is lehetetlen. A felesége, persze – szokott precizitásával –, a név árnyoldalát is kimutatta: egy csepp irigységet sem tartalmaz, s akit senki sem irigyel, annak – jobb, ha tudja! – ... (Novella)

Jókai Anna
Érettkor - A látvány és a tények

Egy kellemes, nyugodt, barna hajú, szomorú szemű asszony. Már nem fiatal – de nem is öreg még. Tevékeny. Úgy mondják, „új dimenziókkal bővült írásművészete”. Magamban éldegélek. Keresem, kinek miben lehetek a hasznára. A magánmúltamból sok mindent, őszintén megbántam. De a magam írói útját „csak azért is” követem. A közhangulat minél jobban igényli a „szórakoztatást”, a fordulatos cselekményt, a napi aktualitást, a szakma pedig a „teljes... (Novella)

Szerkesztő B
Fekete István: Betlehem

A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni (egy krajcárért!), és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk ablaka abban az időben. Egyszóval: Betlehem volt. A Szent ... (Novella)

Kő-Szabó Imre
A fiú és a két lány

Az esti fények nyugodtan ugrándoztak a Duna víztükrén. Ádám kihajolt az ablakon, körbenézett az utcán. Az úttesten egy lány jött keresztbe. Csettintett a nyelvével, még fütyült is egyet. A lány felnézett, ügyet sem vetett rá, tovább ment. - Ez is a másé! Más borzolja neki az afrikot! – gondolta Ádám, aki huszonöt évével a nők terén szakértőnek képzelte magát. – Most mit tegyek? - töprengett magányosan. A szekrényből üveget vett elő, meghúzta. Ösz... (Novella)

Kalász István
Ének a parton - A Don hősei

Felnyitották az egyik gödröt, azt, amit én is ástam, rátettek a többi halottra, meszet dobtak rám. Feküdtem a nedves földben, lent is, fent is csönd volt, béke. Mindig szerettem, amikor este az állatok neszeztek, az emberek hallgattak, ilyenkor szél támadt nyugatról, aztán mentünk aludni, ilyen volt nálunk az élet. Szent Anna napja volt, holdvilágos éjszakán tiszta ruhába öltözve, harci felszereléssel indultunk. Egyenesen az első ... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Huszonévesek…

Enni kell! – határozta el, most ez volt a legfontosabb számára. Megebédelt egy közeli McDonald’s-ban. Kért egy hamburgert, nagy adag sült krumplival, meg kecsapot. Aztán hazament és lefeküdt, mert fáradt volt. Az éjszakai műszak a csomagok miatt a postán, eléggé elhúzódott. Mikor felébredt nem tudta meddig alhatott, teljesen elvesztette időérzékét. A szobában sötét volt, latolgatta délután van-e, vagy már este. Ahhoz nem érzett erőt, hogy felkeljen (Novella)

Kiss Dénes
Vadászat

A nyulak vadászatra készülődtek. Az erdőrengeteg kis tisztásának szélén gyűltek össze. A nagy/ Öreg Szürke körbe nézett. A bokrok alján suttyók, sihederek hancúroztak és/középkorúak, öregecskék ültek. Az utóbbiak voltak a legkevesebben. Az Öreg Szürke szólni/készült. – Figyelmet kérek. – Erre kissé nyugalmasabb lett a kép. Miután úgy látta, hogy/mindenki lekuporodott, s a csönd káposztafejek formájában guggolt közöttük, megszólalt újra... (Novella)

Lukáts János
Gesztenyét tessék!

Délután nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. Az első az idén. Vékony, csillogó szőnyeggel vonta be az utcákat. Róza néni indult a kamrába, darabonként szedegette elő a berendezést. Mire az esti fények kigyulladtak a városban, ő már ott ült gesztenyesütő kályhácskája mellett a forgalmas utcasarkon. - Gesztenyét tessék! – és jöttek a felnőttek, topogtak a hidegben, és egy marék gesztenyével felmelegítették a zsebüket. Aztán jöttek a gye... (Novella)

Czakó Gábor
Ki dugta el az anyanyelvi kódot?

„Ha nem tanuljuk meg jól anyanyelvünket, gondolkodni sem tanulunk meg”, nagyjából így összegezhető a tanárok tapasztalata a magyartanításról. „Az anyanyelv alakítja agyunkat”, ez pedig agykutatói megfigyelések összefoglalása. Goór Judit fontos cikke – Ha hiányzik az anyanyelvi kód (M. N. 2013. jan. 28.) – rámutat az anyanyelvoktatás súlyos állapotára és a belőle eredő bajokra: az iskolások közül sokan (Novella)

Fehér József
A Szivárványhíd legendája

Régóta készülődött már az áradó folyó, s egy hallgatag, nyári éjszakán elhagyta medrét. Feketén hömpölygött az ár a partjára telepített, magas törzsű fák között, leszaggatva halászhálót, magával sodorva varsákat, csónakot. Sírva-nyűszkölve menekültek előle a vidrák, riadtan vágtattak a közeli halászfalu felé az őzek, és fújtatva csörtettek – malacaikat sürgetve -a zöld kukoricások irányába a vaddisznók. Olykor ... (Novella)

Jókai Anna
Sütő András: Csillag a máglyán

…Múltkoriban beszélgettünk arról, hogy a tilos szó veszélyes. Távol tart a tiltás tárgyától, de ingerel is egyszerre. Különös baj van, ha a tiltás mellé monoton ismétléssel odakerül egy másik, a kötelessége. A mérlegen ellensúlyként ott kell állnia a szabad és a joga szópárnak is; persze, nem a puszta szó nyom a serpenyőben, hanem a kinyilatkozás minél tökéletesebb valóságfedezete. A Kálvin János uralta Genfben nincs kiegyenlítés – a jobb oldali serpenyő üresen... (Novella)

Szerkesztő A
Sütő András: A csendháborító

Igen, itt csend volt mostanáig. A Hargita tudvalevőleg hallgat, tövében a Sikaszó még annál is csöndesebb. Közelemben a Bakó-pataka mondikál, de gügyögő hangját sűrű lombok isszák föl; partja mentén, kart karba öltve, zöld nagyestélyiben sorakoznak a fenyők, mintegy védelemképpen; táncra kérik föl, aki a patakon átlépne – megzavarni valamiképpen a kicsi ház lakóját. Aki most – kötelességei és hajlamai között ingadozva – ... (Novella)

Lukáts János
Lukáts János: Anyám, 1956… (megemlékezés)

Kedd volt, sugaras, szép őszi délután. A rádióban déltől kezdve félóránként mondták be, hogy engedélyezik vagy megtiltják a tüntetést. A műegyetemi ifjúság hívta rokonszenv-tüntetésre a budapesti egyetemeket. (Lengyelországban a nyár óta zavargások folytak. Az új lengyel pártvezér, Gomulka – jóarcú, magas, kopasz lengyel – szembefordult a sztálinizmussal is, meg Hruscsovval is. Vonzó példa volt ez, (Novella)

Kő-Szabó Imre
Pár perc, késés

Zsolt későn ébredt fel. Arca szőrős volt. - Így nem mehetek oda! – mondta hirtelen. - Borotválkoznom is kell! – állapítottam meg röviden, ahogy arcán végig húzta tenyerét. Ekkor már fél kilenc volt. Kilencre volt a találka megbeszélve Irénnel, helye Forgács utcai metró megálló. A felszínen, az újságárus bódéja előtt. – Tízperc borotválkozás, öt perc, öltözés és marad még negyedóra. Ha szerencsém van, akkor a jelzett utcánál leszek, időben! Neki kezdett. (Novella)

Jókai Anna
Doktorvilág

Haláp Jánosnak volt öníróniája – kivesző tulajdonság; óvta. Az önirónia karbantartja a gyepesedő személyiséget. Az új, nyomdaszagú névjegykupacot nézegette. Már nem sikk az érettségi vagy a szimpla egyetem. A névjegykártyán hasznosíthatatlan. A névjegykártya pedig fontos. Helyettesíti az embert. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy puszta névvel jelöljék: kicsodák. A foglalkozás – nem mindig hencegésből, néha indokolt tájékoztatásul – odakívánkozik. „Haláp János (Novella)

Jókai Anna
Egyetértés

A naplót a jövő naptári évtől kezdve én vezetem. Így döntött a kollektíva, s én bizakodva vállaltam. Indoklás: a tavalyi naplóban kiértékeléskor a bizottság sok helyesírási hibát talált, s az idén sem volt a javulás szembeszökő. Például így írta Szabolcsiné: „Minősítési munkája – dolgozóink szabája.” Sehogy se akarta megérteni, mi a különbség a két ja-ja között. Még rímel is! Munkája – szabája. Pedig elvégezte a nyolc osztályt, estin, verelytékesen. Helyesbítek: verejtékesen. Nálam ilyesminek (Novella)

Lukáts János
Műremek

Ronda egy história volt. Ronda, mert érthetetlen. Logikátlan. Ha meg mégis volt logika benne, akkor pedig egyenesen félelmetes. Hogy mik történnek manapság! Már az első nap is furcsán indult. Marci megérkezett, - és mégsem érkezett meg. Vagyis, hát, megérkezett, de a másik oldalon szállt ki a vonatból, nem az állomás oldalán, ahol nagymama várta. Ilyen persze előfordul olyan gyerekkel, aki először jár egy faluban. De Marci nagyon jól tudta, melyik ol... (Novella)

Köntös-Szabó Zoltán
Trianon gyermekei (A másodszülött unoka 1983-as, újpesti naplójából)

A Mozgó Világ se vállalja írásomat. A rovatvezető értesített főszerkesztője döntéséről, ami – kedvezőtlen. A főszerk. nem tud azonosulni az írás érzelmi hevületével. Hát akkor fújjon a plattenbe. Nyárnak teljében. Ledorongolós kritika. Szervátiusz Tibor „történelmi-nemzeti” szobrászatáról. Dózsa megégetése – közhely. Krisztus kínhalála – közhely. Min... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Három kalap

Sanyi, amióta az eszét tudja, mindig hajadonfővel járt. Sosem volt sapkája, se télen, se nyáron. Történt aztán, hogy új munkahelyre került, egy hivatalba lett tisztviselő. Ez a beosztás már nem engedte meg, hogy csak úgy pulóverben, lezserül mászkáljon. Jobb kinézetűnek kellett lennie, legalább is öltözetben. Sanyinak ez nem tűnt fel, minden reggel vasalt inget tett eléje a felesége, azt felvette, pantallót húzott és zakót öltött. Meg volt elégedve ma... (Novella)

Lukáts János
Nyavalyás

Lőrinc háromszor próbálta végig valamennyi nyakkendőjét, végül a ferdén zöld-fekete csíkos mellett döntött. De miután elindult, a lépcsőházban lekapta a nyakából és a zsebébe gyűrte. - Ezeknek, minek?! – és becsapta maga után a kaput. Az érettségi banketten megegyeztek, hogy csak tízévenként fognak találkozni, látták már egymást eleget. Lőrinc gyalog ment, volt ideje, de meg valahogy úgy érezte, most visszaindul húsz évvel ezelőttre, a múltba. (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap