|
Az idő már hidegre fordult, de a nap még erőre kap olykor. Futónadrág van rajtam s kesztyű, de hosszú ujjú felső. A töltésre megyek, egy ideig a járdán, bent a városban, a nagy út mellett futok, hol a kamionok szinte űzik egymást. Egy-egy játékosabb sofőr dudál és integet, nőnek aligha nézhet, inkább derűsen biztat, s arra gondol, ha nem kellene (Novella)
|
Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt.
A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely (Novella)
|
|
Aztán a nagypapa megkérdezte, elveszem-e az unokáját feleségül? Igen, mondtam zavartan, pedig erről nem beszéltünk soha. Barátnőm mosolygott rám. Jól van, mondta a nagyapa, akkor gyertek, és levezetetett bennünket a pincébe. pince dohos volt és hatalmas, a hosszú, sötét folyosóról vasajtók nyíltak. Az első kamrában elektronikai cikkek voltak; hatalmas tévék, komputerek, fényképezőgépek halomban, a nagyapa leemelt találomra egy videokamerát, a... (Novella)
|
Levente, a finomlelkű költő szakmai történetet tálalt a pohárka szamorodni mellé, mellyel Szőlősgazda kedveskedett neki. - Mentori viszonyt ápolgat velem Diána, a formás költőnő.
- Bizonyára szüksége van még formálódásra - vélte elmerengve Szépasszony. - Nem kétséges - folytatta Levente. - Diána formakészsége igen sokat fejlődött az évek során, gondolatai azonban annyit sem mélyültek, mint az ujjam az asztal márványlapjába, pedig (Novella)
|
|
A jányt, a szépségesen szép Klára kisasszonyt kihurcolták a királyi udvarházból, leszelték orrát és ajkait, hogy fogai kifehérlettek. Négy-négy ujját is hasonlóképpen levágták, mint azt tébolyult apja cselekedte Erzsébet királynéval, majd egy gebén városról városra hurcolták, miközben az utcákon és a tereken azt kellett kiáltoznia, hogy így jár, aki hűtelen lesz a királyhoz! Csúf sebei elüszkösödtek, dögvészes kórság gyötörte, és a valaha tündérekhez... (Novella)
|
Szeptember volt, a vége felé járt már a hónap, s én újra a hegyre futottam. Eltelt jó pár nap a verseny óta, győztem, de az idő bőven faragható maradt még. Lendületesen haladtam felfelé, próbára tettem magamat, kíváncsi voltam, mit bírok a verseny és a pihenőnapok után. Tudtam tartani a tempót, az emelkedőket is jól megnyomtam. Világosan... (Novella)
|
|
De Margit, szólt halkan egy idős asszony, egy volt apáca a sarokból, Isten szereti, ha a vidámak az emberek. Ezen senki sem nevetett. Na, rendben van, enyhült meg a főnővér, itt a szobában, mondhattok egyet, nem bánom. Senki sem szólt. Végül a volt apáca törte meg a csendet, egy viccet én is ismerek, kezdte halkan. Elmondhatom, ha gondoljátok… Pincér, ez a szalvéta használt, méltatlankodik a vendég. Nem, rázza a fejét a pincér, csak rosszul hajtottam... (Novella)
|
Igaz történet, amikor először találkoztam szemtől szembe a haláljelenlétével, és az erős életakarattal. - A szobában félhomály uralkodott, de a tárgyak körvonalait szépen lehetett észlelni. Az anyám hófehér ágya felől valami furcsa hörgő hangokat hallottam, ami már nem először ütötte meg a fülemet az évek során, és megdermedtem, vagy talán megfogalmazhatatlan szorongás, kétségbeesés, féltés és félelem keveréke lett úrrá rajtam egyszerre. Hideg lehelet érintette meg a... (Novella)
|
|
(részlet a regényből) - Nekünk is van Átoksorunk ebben a városban. Azt hiszem, a világ minden városának van. A mienket itt Harcsa-sornak nevezik, valószínűleg azért, mert egy iszapos patak mellett nyúlik el, a város és a kikötő között s mert lakói szívesebben ülnek a patak partján horgászva, semhogy munka után néznének. De nem ez a lényeg. Minden embernek jogában van úgy élni, ahogy az neki megfelel. A lényeg az, hogy (Novella)
|
Barna adjunktus kissé csapzottan érkezett a társaságba. Órát tartott ugyanis az egyetemen, s munkája évről-évre jobban megviselte. A helyzetet Szőke adjunktus így magyarázta: azért butábbak a mai diákok az előző nemzedéknél, mert a gimnáziumban immár az általunk nevelt tanárok oktatják őket. Szőlősgazda töltött nekik ősi rizlingjéből, hogy a bor karcossága észhez térítse őket. Barna adjunktus belefogott a mesélésbe. - József Atilla ódáját (Novella)
|
|
A szezon ősszel kezdődött, mert akkor is zárult, a versennyel, ahogy áthaladtam a célon. A szalag, mely alatt végigfutottam, jelképezte a zárás és a kezdet határát, hiszen minden, amit a verseny kapcsán gondolok, érzek, már a következő szezonra szóló tapasztalat, elemzés. Az ősz az átmenetek évszaka, akár a tavasz, csak a kapcsolódások sorrendje... (Novella)
|
Két verseny során értem igazi futóvá, bár maguk a versenyek már csak élménydús befejezései voltak egy-egy hosszú útnak, valójában a felkészülés, a módszeres és kitartó edzés, a mindennapok cselekvése nevelt futóvá. A két verseny ugyanaz volt, két egymást követő esztendőben. Hegyi pályát kellett leküzdeni, nem túl hosszút, de... (Novella)
|
|
Krisztina doktornő nem csupán gyógyította, szülte is gyermekeket. Már két kicsi fiú és két még kisebb leányka édesanyja volt, amikor kórházában különös eset történt.
- Eladták az épületet a fejetek fölül? - kérdezte korszerűen Édesszájú Lóorvos.
- Egyelőre még nem, hanem érkezett egy különös kis beteg. Négy esztendős kislányka, aki szemlátomást értette valamennyire a magyar beszédet, de a kérdésekre nem válaszolt. Hallgatott, s ha... (Novella)
|
E két esemény kétségtelenül meghatározta futólétemet, minthogy azonban a futó nem választható el az embertől, minden, amit átéltem, a futásban is segített. Élettörténetünk elmesélhető helyszínek történeteként is, mert bárhol vagyunk, mindig van számunkra egy hely, amely más és jelentősebb, mint a többi. (Novella)
|
Petrozsényi Nagy Pál
Bukfenc
- Egy, kettő, egy, kettő...! Mellet ki, térdeket föl! A sasorrú, enyhén pocakos tanár gyönyörködve mustrálta egyik tanítványát. A lány tizenöt éves volt, bogárszemű, combjai izmosak, csípője enyhén ívelt. Beck ötven, ehhez képest elég jól bírta magát. Fiatalosan járt, mozgott, beszélt – hovatovább egyre görcsösebben, hátha becsaphatja a közelgő öregséget. Felesége elhunyt, talán egy új asszony... Á, hacsak nem fiatal, friss bőröcske, i még őt is ha (Novella)
|
A három személykocsiból és egy 325-ös sorozatszámú gőzmozdonyból álló szerelvény Dalabból Rét községig közlekedett. Menetrend szerint, mindennap. Ez egy szárnyvonal volt, Dalabból 15 óra 40-kor indultak és közben két falu, Kávás és Becsi érintésével értek Rétre. A menetidő nem volt több harmincöt percnél. Kiss János ötvenéves mozdonyvezető már tíz éve szolgált mostani váltótársával, Sebes Ferenccel ezen a kis... (Novella)
|
|
Nem mindenik pálos táltos, és nem mindenik táltos pálos! De a rend minden egyes tagja tud valamit, mit közember nem tudhat, és a barátok örökre elhivatottak a hagyaték őrzésében, a hagyomány örökítésében. Ki így, ki úgy teszi a dolgát, van, ki csupán gyógynövényeket gyűjt, vizsgál, tanít, van, ki a Fehérló sarjait gondozza, van, ki a jövendőt kutatja, van, ki a Turul-testamentumot vigyázza, van, aki egyszerűen csak pálcákra... (Novella)
|
Levente költő igen otthonosan érezte magát a múltban. Most is onnan hozott történetet. - Boldogult Bertha Bulcsú mesélte, hogy először őt kérték föl a félhivatalos Kádár-életrajz megírására. Nos, Bertha e célból bevétettetett az örökösnek látszó pártfőtitkár kocsijába, midőn az vidéken próbálta megtapintani az ország üterét. Mentek, mentek, mendegéltek, amikor egyszer Kádár megkérdezte: az ott mi? Egy tejföldolgozó üzem, Kádár elvtárs -... (Novella)
|
|
Nem mindenik pálos táltos, és nem mindenik táltos pálos! De a rend minden egyes tagja tud valamit, mit közember nem tudhat, és a barátok örökre elhivatottak a hagyaték őrzésében, a hagyomány örökítésében. Ki így, ki úgy teszi a dolgát, van, ki csupán gyógynövényeket gyűjt, vizsgál, tanít, van, ki a Fehérló sarjait gondozza, van, ki a jövendőt kutatja, van, ki a Turul-testamentumot vigyázza, van, aki egyszerűen csak pálcákra... (Novella)
|
- Egy kis „málenkij robot” mondta a főnököm, a kiküldetésre célozva. - Majd meglátod, hogy micsoda élményben lesz részed! –húzta el a mézes madzagot, és én meg lépre mentem. – Holnap kell indulnod, repülőjegy, vonatjegy, szállás, napidíj elintézve! - Jó szórakozást! –indított útnak. Ezzel kezdetét vette a „nagy kaland”! Tíz napi küszködés után végre megérkeztem a célállomáshoz. A vonat lassított, és végre megállt. Nagy örömmel nyugtáztam,... (Novella)
|
