Novella

Bónizs Róbert
A dubicsányi boszorkány 1/3

Nem mindenik pálos táltos, és nem mindenik táltos pálos! De a rend minden egyes tagja tud valamit, mit közember nem tudhat, és a barátok örökre elhivatottak a hagyaték őrzésében, a hagyomány örökítésében. Ki így, ki úgy teszi a dolgát, van, ki csupán gyógynövényeket gyűjt, vizsgál, tanít, van, ki a Fehérló sarjait gondozza, van, ki a jövendőt kutatja, van, ki a Turul-testamentumot vigyázza, van, aki egyszerűen csak pálcákra... (Novella)

Orosz T Csaba
Csordakirándulás

Eger kultikus, szakrális hely minden magyar ember számára, azzá varázsolta Gárdonyi örök érvényű mesterműve! Bergert ez a tény hidegen hagyta, föl alá száguldozott a szűk utcákon, hol egy fagyishoz rontott be, hol pedig egy elegáns étterem teraszára ült le sört és egyebet rendelve. Mi, a csorda csak néztük és lassan haladtunk a Dobó tér felé. Minden szűk, gyönyörű utcácska odavezetett, így a nagyeszű sem tévedhetett el. Egy nagy áruház mellett... (Novella)

Czakó Gábor
Bendegúz harangja

Szokás szerint a diófa kezdte az őszülést a kertben, a kicsi. A nagy, ami alatt a társaság csevegett a gránitasztal körül, pompás zöldben tartotta magát. Nem is lehetett tudni, hogy honnan került alája az a sok száraz levél. - Bendegúz olyan volt, mint valami különös mágnes - mesélte Barna adjunktus. - Nem a vasat vonzotta, hanem a színes fémeket. Bizony, amerre eljárt, ott eltűntek a rézkilincsek, a közlekedési táblák, a huzalok, a bronztáblák, miegyebek. (Novella)

Orosz T Csaba
Meglepő fordulat

Négy fotel, nyolc leszerelő! Örök dilemma… A társalgóban csak négy fotel állt, de leszerelő, akik ezen kiváltságot élvezhették nyolc volt. Gyula és én éppen fittyet hánytunk! Fittyet erre a fontos rendszabályra, hogy a fotelekbe csak leszerelő ülhet. Bár öreg katonák voltunk, de ha a leszerelők bármelyike meglátta volna ezt az égbekiálltó „függelemsértést”, még folyosót is fókázhattunk volna szégyenszemre. Gyuszi még sáros lábát is... (Novella)

Czakó Gábor
Hajó és Haladás - tudósítás Eufémiából

Eufémia utolsó heteinek hiteles története c. dokumentumunkban (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983.) közzétettük a totális hazugság állama végnapjainak leírását. Az a rendszer, mint ideológiai-gazdasági-politikai képződmény eltűnt, de megmaradt az árnyéka, és beköltözött a szívekbe, ahol növekedni kezdett, spórákat bocsátott ki. Fertőzése a szív bölcsességét támadja, aminek elvesztése... (Novella)

Orosz T Csaba
Város, ahol a bukott angyal földet ért

Szaszó mosolyogva fordult le a kis sétányról. Még mindig eszében járt az a helyes fiú aki a közeli pláza fagyizójában rámosolygott. Eddig nem nagyon mosolyogtak rá a fiúk. Inkább ikertestvére a tűzről pattant Ranó volt a sikeresebb ezen a téren. Szaszó tizennégy éve minden optimizmusával, világba és az emberekbe vetett hitével, boldogan fordult rá a házak között megbúvó kis játszótér, fákkal övezett kavicsútjára. Szaszó átlagos kislány volt... (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Edzésnapló 13. - Szeptember 2/2

Benne jártunk már az iskolaidőben, amikor eljött a nagy megyei sportverseny napja. A sport mindennapos élményünk volt, s az, hogy készülhettünk egy megmérettetésre, különös ízt adott a mozgásnak. Volt motivációnk, a jó teljesítmény, sőt legtöbbször a győzelem. Vonzóvá gereblyézett salakpálya várt minket, a fehér vonalak mint (Novella)

Orosz T Csaba
Meglepő fordulat

Négy fotel, nyolc leszerelő! Örök dilemma… A társalgóban csak négy fotel állt, de leszerelő, akik ezen kiváltságot élvezhették nyolc volt. Gyula és én éppen fittyet hánytunk! Fittyet erre a fontos rendszabályra, hogy a fotelekbe csak leszerelő ülhet. Bár öreg katonák voltunk, de ha a leszerelők bármelyike meglátta volna ezt az égbekiálltó „függelemsértést”, még folyosót is fókázhattunk volna szégyenszemre. Gyuszi még sáros lábát is... (Novella)

Lukáts János
A trójai Szálkás

Képzelhetitek, milyen büszkék voltunk, hogy minket választottak! A kívül rekedtek szörnyen irigykedtek, amiért mi kerültünk be a Szálkásba. Másztunk is fel aztán nagy hetykén, a létrán át a ló hasába, visszaintegettünk a hátramaradóknak, a dárdáinkat ráztuk. Mindeközben persze csöndben kellett maradni, nehogy a gaz trójaiak meghallják. Mielőtt becsuktuk volna az ajtót, Burrus még kinyúlt, megmarkolta a ló szépen faragott, méretes... (Novella)

Fehér József
Üvegcserepek

Szívesebben futkároztam volna még a hóban, minthogy beüljek a konyhaasztalhoz házi dolgozatként fogalmazást írni. Apám szigorú tekintetére azonban kénytelen voltam eldobni a markomban olvadozó hógolyót. Lehetőleg úgy, hogy az az udvar végében álldogáló tyúkok közé essen, és egy gyors mozdulattal átlendítettem magamat a félig-nyitott folyosó alacsony rostélyajtaja fölött. Ugrás közben még hallottam a szétrebbenő tyúkok csérrogását,... (Novella)

Orosz T Csaba
Holdfogyatkozás

Ez az éj is vértől volt iszamos. Már éjjel is áldoztak a papok, de az eső nem kart eleredni. A nagy chenote*mély öble már telve volt a fejetlen hullákkal. Kukulkánnak a Tollaskígyónak még ez sem volt elég. Újabb foglyokra volt szükség. Már így is tizenkét gyilkos csoport járta a környező erdőket újabb emberáldozatok után kutatva. Chicen Itza kútjai így is szárazak maradtak .Chuelosa tudta, hogy hamarosan saját népe is hullani kezd a szomjhaláltól. Vagy elvándorolnak a távoli... (Novella)

Fehér József
Egy bolond nap

Tószeghy, aki mindig arra volt büszke, hogy érzelemmentesen tudja szemlélni a világot, ma egyszerűen nem ismert magára. Pompásan ébredt, és semmi kedvet nem érzett ahhoz, hogy lefussa a szokásos reggeli három kilométerét. S amikor a várost övező erdőn kocogott keresztül, egyik pillanatról a másikra lelassította lépteit és megcsodált egy virágba borult vadrózsabokrot. Hazatérve fütyülni kezdett a fürdőszobában, s míg felöltözött,... (Novella)

Fehér József
A cseresznyefa árnyékában

Most, hogy hazakísérte a lányt és itt állnak egymással szemben, a délutáni hőségtől szellőzködő, nagy lombú cseresznyefa árnyékában, a kapu előtti járdán, végre döntenie kell, mit is tegyen. Hallgasson-e Mónika testének hívójeleire és elfogadja vágyakozó felkínálkozását, vagy két búcsúpuszi után lemondóan elmenjen? Vajon mi lenne a helyes és a jó? A lány szempontjából nyilvánvalóan az, ha maradna. (Novella)

Orosz T Csaba
Mikor a Pokol rád köszön

Albert szokása szerint magában motyogott. - Ma van 1955 április 18, ma lesz a napja, hogy teljesen titokban kipróbálom ezt az időgépet. Jól átverem a világot! mindenki azt hiszi, hogy a nagy Einstein már haldoklik! hatalmas ötlet volt, hogy itt Trentonban a betegágyam mögötti szobában létrehoztam ezt a titkos labort már csak Joe hiányzik! Igaz is hol van Joe? – Einstein hátranézett a titkos szoba egy sötét szegletébe, és elégedetten nyugtázta hogy a... (Novella)

Fehér József
A kézifék

Az öreg Wartburg még vitte egy darabig, aztán mint a csökönyös szamár, hirtelen megállt. Már csak ez hiányzott, gondolta a srác és a slusszkulcs elfordításával, ahogyan ezt szokta, megpróbálta beindítani. Még egyet mordult a motor (mintha azt mondaná, hagyj békén!) majd végleg megadta magát a sorsnak. - A franc essen bele! – káromkodott a srác. Mindkét tenyerével mérgesen a volánra csapott. Kint a bíbor alkony már (Novella)

Schuller Emil
A labda

A húsz tonna kötegelt betonvas tehetetlenségi ereje minden fékezéskor keményen tolta előre a teherautót. Csak óvatosan fékezni – jutott eszébe a sokszor hallott intelem. Már a külvárosban haladt. Az egyik kereszteződésben a piros lámpa megfogta. Amíg a lámpa zöldre váltott, addig csodálattal figyelte, hogy mennyire megváltozott az utca képe, amióta nem járt erre. Végre ismét mehetett. Gyorsított, és feljebb kapcsolt. - Jól húz ez... (Novella)

Orosz T Csaba
Egy pillantás a pokolba

Paul nagyon szerette az édesanyját. Egész kisgyermek korától minden fontosabb játékának a Mama nevét adta. - Csak jó ember legyél, ha felnősz, kicsi Pauli – mondogatta a Mama mindig. Apját az állandóan siető kereskedőt nem igazán szerette. Talán ez lehetett az oka annak, hogy Paul nem vitte tovább a családi üzletet, hanem 22 évesen lelépett. Nem a klasszikus lelépés volt, hanem a sorállományú katonai szolgálata után nem szerelt le. Rebesgették, (Novella)

Kő-Szabó Imre
A hét csoda

Csabai Csaba éppen hazafelé ballagott a melóból. Hat éve, hogy megvált a Végvári Erőművek izmos csapatától, ugyanis a rendszerváltást követő években fel kellett ismernie, hogy a Művek életében a csúcson túl, csak a lejtő következik. Ez egy széntüzelésű erőmű volt, átálltak a gázra, jó páran feleslegessé váltak. Ő a feleslegessé válást, jó érzékkel megelőzte, meglepetésre, kilépett. Most éppen eszébe jutott a Művekben töltött évek sora, amikor a (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Edzésnapló 8. - Gyermekkori futóhelyszínek 3/4

Talán ősélményünk a kert, a megváltott állapot jelképe, a gondtalan boldogságé, mi önhibánkból veszett el, így hiánya még fájóbb. Gyerekkoromat gyümölcsöskertek kísérték végig. Almák sorakoztak e kertekben, a vízimalom falujában is volt egy ilyen különleges hely. Régi, sokat megélt fák alkották a kertet,... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Alkotói űr

Csabai Csaba elhatározta, hogy ettől a naptól nem a száját tépi, meg óhajtozik egy remekműre, mint legtöbb magát írónak valló „kolléga”. Hanem belecsap és megírja élete nagy művét, egy olyan regényfélét, amely róla, barátairól és a környezetéről, az itteniek bújáról, bajáról, meg minden egyébről szól majd. Mert a panelben élőkről, még nem született egy jó mű, de majd ő most megmutatja. Azért érzett erőt magában ehhez, mert tényleg felismerte mostani... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap