Novella

Kondra Katalin
A Nagy Álom - A magyar labdarúgás napja

Természetesen őt és a többi öregfiút is lelkesítette az aranycsapat sikere, de eszükben sem jutott, hogy a gumicsizmát focicsukára cseréljék. Eközben Pékné szép lassan elhintette gondolatait az asszonyok körében és Tófalván egyik napról a másikra megalakult a „focistafeleségek egylete.” Pékné egyelőre hagyta, hadd szorgoskodjon mindenki a maga kedvére. Ugyanis néhány asszony fut... ballmez varrásba kezdett, hogy ezzel is emeljék a szintet. (Novella)

Jókai Anna
Az ifjú halász és a tó

Az első feltétel: legyen csönd. Semmi hancúr, semmi kődobálás. Ne kacarásszon, ne nyüszítsen senki. A halak némák; nem süketek! Második feltétel: megfelelő fajtához megfelelő csali. Kukac vagy kukorica. Önetető és érzékeny kapásjelző. Esetleg apróhal a horogra, ha van rablásra remény: a kicsin a nagy fennakad. Harmadik feltétet: türelem és erőnlét. Változó időben jobb a kapás; kényelem vagy kényelmetlenség a horgászt le ne gyűrje. Az ügyesebbje kitámasztja a pecabotot. A tekintet merev, kifejezéstelen (Novella)

Kő-Szabó Imre
Húzza a cigány akkor is

A Szepi kocsmája nem egy sima falusi kocsma volt, annál egy kicsit több, városiasabb. Ugyanis Szepi, ez volt a beceneve, becsületes nevén ifjú Szepesi László, ugyan abban a faluban született és a régi kocsma az öreg Szepesi bácsié, az apjáé volt, ezt örökölte meg az öreg halála után. Akkor ez az italmérés csak egy helyiségből állt. Az ajtótól jobbra volt a kocsmai bádogpult. Benne nagy kerek tégelyek. Ebben volt a fehér és vörös folyóbor. kettő között a pult alatt a tárolt szódavízies palack, álló kivezetője (Novella)

Jókai Anna
Egyetértés

A naplót a jövő naptári évtől kezdve én vezetem. Így döntött a kollektíva, s én bizakodva vállaltam. Indoklás: a tavalyi naplóban kiértékeléskor a bizottság sok helyesírási hibát talált, s az idén sem volt a javulás szembeszökő. Például így írta Szabolcsiné: „Minősítési munkája – dolgozóink szabája.” Sehogy se akarta megérteni, mi a különbség a két ja-ja között. Még rímel is! Munkája – szabája. Pedig elvégezte a nyolc osztályt, estin, verelytékesen. Helyesbítek: verejtékesen. Nálam ilyesminek nem szabadna (Novella)

Jókai Anna
Családi kör

– Ma kétszer is voltak négerek a televízióban – üvöltötte örömmel Pista. – Ma kétszer is voltak… Egyszer táncoltak, egyszer meg ütötték őket… – Hallgass már! – kiáltotta az anyja. A kisebbiket bevonszolta a fürdőszobába. Kovács Áron nyitotta a száját. Mégsem szólt. Néha – ha nagyon elfáradt, belátta, hogy a szavak semmit sem érnek. Legalábbis túl keveset. Később, amikor ibolyaszín fénnyel sugárzik az éjjelilámpa, úgyis megbánja, amit kimondott. Nehéz nap volt a minisztériumban. Egyrészt nagy a meleg (Novella)

Kondra Katalin
Otthon

A Ház magányosan állt. Várakozó nagy ablakszemeit az utca felé fordította, tetőkalapját a szél kissé megemelte, ettől úgy nézett ki, mintha mindenkinek köszönne, aki elhalad előtte. Falai megráncosodtak a sok gondtól, itt-ott lehámlott róla a vakolat, máshol egy kis sártapasz fedte repedezett sebeit, de belül tartotta magát, nem engedhette meg az összeomlást. Hátha visszajönnek! Akik lakták szerették, de valami megváltozott. Az öreg fapadló gyakran felsóhajtott, ha eszébe jutottak a régi szép idők. Szinte (Novella)

Kő-Szabó Imre
A füredi bőrönd

Az öreg betöltötte a hetvenötöt, a mama csak hatvanhárom volt. Mind a ketten szívbetegek. Ez az élet fintora lehetett, vagy talán a sors, a közös kezelés miatt döntött úgy: a betegségük legyen egyforma! Így mind a ketten megjárták a Budapesti Városmajori Szív- és Érsebészet bugyrait, majd gyógyultan utókezelésre szorultan, távoztak. Azt kapták útravalóul: - Balatonfüreden, a Szívkórházban teljes lesz a „renoválás”! Időpontot is kijelöltek számuk... ra A jelzett napon elindultak... (Novella)

Jókai Anna
Emlékirat

„Négy dolgot nem szeretek – írta Margó a naplójába –, a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mert ilyenkor új cipőt kell vásárolni. Különben minden stimmel.” A lakásban három tükör van: egy ovális, egy fekvő téglalap és egy négyzet alakú. Épp hogy az arca belefér. – Hogy ebből problémát csinálsz, nem mutat emelkedett gondolkodásra – mondta valamelyik tanárnő, még a szakközépben. – Sőt, primitív, hogy így fejezzem ki magam. – Az élet sokrétű – mondta a főnöke, amikor kérte, cseréljék ki fedettre az íróasztalát (Novella)

Szerkesztő B
Fenyvesi Félix Lajos: Véradók

Egy nő jött az első emeletre. Szemhéja égbolt-nehéz, szája keskeny és kemény. Ezen az arcon látszottak az elmúlt napok: a harc, a vér, a virrasztás. Most már a fel­ kötött, sebesült kéz is feltűnt, a vékonyka kabát, ami alig óvott ebben a kora reg­ geli hidegben. Elment a félig nyitott ajtók előtt. Pihent és várt, hátha valaki erre jön és eligazítja. A nővér a tálcát igazította. – Vért akarok adni! – mondta sietve. – Meghalt a fiam, de a barátja él! – Bele­ kapaszkodott a fehér köpenyes nő karjába, és (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
Keletről érkezett 2

Jelentős esemény egy kutyakiállítás, bemutató. Lesz ott alap kiképző, engedelmességi, meg őrző-védő munka, nyomkövetés, agár verseny és tréfás trükkök. A lovas pálya mellett állítottak fel ideiglenes barakkokat a messzebbről érkezettek elszállásolására. Nagy csalitos hely is terült el a közelben, ahol lehetett sétáltatni a négylábú szereplőket. Kíváncsiak serege, gyerek, felnőtt naponta kijött megcsodálni az állatokat és beszélgetni a gazdáikkal. Árus arra gondolt, hogy kimegy délután megnézni (Novella)

Jókai Anna
Doktorvilág

Haláp Jánosnak volt öníróniája – kivesző tulajdonság; óvta. Az önirónia karbantartja a gyepesedő személyiséget. Az új, nyomdaszagú névjegykupacot nézegette. Már nem sikk az érettségi vagy a szimpla egyetem. A névjegykártyán hasznosíthatatlan. A névjegykártya pedig fontos. Helyettesíti az embert. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy puszta névvel jelöljék: kicsodák. A foglalkozás – nem mindig hencegésből, néha indokolt tájékoztatásul – odakívánkozik. „Haláp János (Novella)

Kő-Szabó Imre
Mire emlékszik a diák?

Amikor betöltöttem a hetvenedik életévemet, a család ünnepi ebéddel kívánta megünnepelni ezt a jeles napot. Szóval én a hetvennel hetvenkedtem. Némi számolást csináltam és megkérdeztem magamtól. – Mire emlékszel öregem? Ebéd közben elgondolkodtam, ez a hetven év, sok vagy kevés? Mire volt elegendő, meg aztán mi minden történt ez idő alatt velem? A világról nem is beszélve? A válaszok széleskörűek. Mindjárt a gyerekko... rom élményei jutottak eszembe, ... (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
Keletről érkezett 1

Addig, addig álmodozott egy utazásról, ami más tájat, más embereket, más szokásokat, más erkölcsöket hoz elé, hogy gondolkodás nélkül megragadta az alkalmat, amikor felajánlottak neki egy hivatalos küldetést a fővárosba. Figyelmeztették, hogy nem egy könnyű útról, vidám kirándulásról van szó, mert át kell kelnie a hegyeken, a szűk völgyeken, meredek hágón, ahol, ha elakad, nem várhat segítséget senkitől, hiszen napjárásra sincs lakott település. Figyelmez... tették, hogy a falvak, (Novella)

Kő-Szabó Imre
A füttyös postás

Napjaink elmagányosodott világában általában egy emberrel havonta egy-két alkalommal találkozhat a városlakó. Ez az egy ember a postás. Vele mindenki, minden alkalommal vált néhány szót. Van még gázóra-leolvasó, villanyóra és vízóra fényképező. Ők természetesen csak arra járnak, amerre kiépítették ezt a fajta vezetékeket. A sorban első helyen a postás áll.            Ki ne ismerné a „füttyös postást”, Fedor Sándort, aki mindig vidáman, udvariasan, szolgálatkészen tűnik fel a város néhány utcájában... (Novella)

Jókai Anna
Emlékirat

„Négy dolgot nem szeretek – írta Margó a naplójába –, a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mert ilyenkor új cipőt kell vásárolni. Különben minden stimmel.” A lakásban három tükör van: egy ovális, egy fekvő téglalap és egy négyzet alakú. Épp hogy az arca belefér. – Hogy ebből problémát csinálsz, nem mutat emelkedett gondolkodásra – mondta valamelyik tanárnő, még a szakközépben. – Sőt, primitív, hogy így fejezzem ki magam. – Az élet sokrétű – mondta a főnöke, amikor kérte, cseréljék ki fedettre az íróasztalát (Novella)

Szerkesztő B
Nyirő József: Az én népem

"Napok múlva azzal állított be a vén Sala a paphoz, hogy pár szava volna. -Tessék, tessék! - dédelgette a pap az Istentől meglátogatott székelyt. Vén Salának ég a szájában a szó, olyan lelkiből szeretne a fiáról beszélni, mégis azt mondja: -Voltam a baróti vásáron. Elhajtám a két ökrömöt... A pap nem szól, a székely mondja magától tovább: -Gyenge vásár volt. Nincs ára a marának... Nem illik ajtóstól rontani a házba, azért kerülgeti így (Novella)

Szerkesztő B
Nyírő József - Erdély

A falu határában halott embert találtak. Ott feküdt a régi ösvény mellett a Gyerkó nagy cserefája alatt, a fűben. Idegen, ki tudja, hova való tekergő, vándorféle lehetett. Írás nem volt nála, a nevét nem lehetett megállapítani, a gúnyája nem mondott semmit, csak annyit, hogy szegény ember lehetett, ki mezítláb rótta az országutat. Gyerkó maga találta meg, mikor hajnalosan nekifogott, hogy a füvet lekaszálja a tagon. - Hé, atyafi! - kiáltott rá. - Ki az Isten engedte meg, hogy összegyúrja a füvet? ... (Novella)

Szerkesztő B
Nyírő József: Havasok könyve / Vihar

Hirtelen elszédül minden és mozdulatlanná lesz. A havas készül a viharra. A hegyek megdermednek, gerincük feldudorodik, a szakadékok szemlátomást tágulnak. A fák megvetik lábukat, ágaik görcsösen egymásba fonódnak. A füvek még jobban a földbe kapaszkodnak. A kemény cserfák odaszólnak egymásnak: - ,,Az Isten legyen velünk!" A vadméhek, bogarak fejvesztetten menekülnek. A meg... bolydult hangyák mentik, ami menthető. Az egerek ki- és befutnak likaikon és egymást szidják. (Novella)

Jókai Anna
Helyzetjelentés, előzménnyel

Még peregtek testéről a cseppek; épp hogy kivetették a hirtelen támadt hullámok. A taszítás hátulról érte, s szembefordulni hiába próbált: vajon mi történt az eddig oly otthonos és áttetsző vizekben? Csak kapálózott, egyre kijjebb. Végül az utolsó hullám – már a part homokján – térdre lökte. Azután visszahúzódott, díszletté minősült a tenger, felülete kemény síküveg, recés mintával. A part lett a valóság: az izzó sárga a gyöngyház derengése (Novella)

Bíró Ernő
The cathedral

Miután kiértek a tenger partjára, mangrouve fák kacskaringós gyökere között elindulhattak nyílegyenesen a visszahúzódott tenger homokjában a célpont fele. Ezek a tengervíz mosta barlangok olyanok, mint hogyha egy elefánt egyik lába a vízbe lenne, a többi meg a szárazon, és azalatt az egy láb által fenntartott, elefánt hasa alatt kelett gyalogszerrel átsétálni. Csakhogy a The Cathedral sokkal különb volt. Először is a vízbe érő láb több mint húsz méter hosszú volt... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap