Vers

Szerkesztő A
József Attila: Azt mondják

Mikor születtem, a kezemben kés volt -/ azt mondják, ez költemény./ Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:/ embernek születtem én.// Kiben zokogva bolyong heves hűség,/ azt mondják, hogy az szeret./ Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!/ Csupán játszom én veled. // Én nem emlékezem és nem felejtek./ Azt mondják, ez hogy lehet?/ Ahogy e földön marad, mit elejtek, -/ ha én nem, te megleled.// Eltöm a... (Vers)

Szerkesztő A
Márai Sándor: Hitvallás

S így lassan mégis elmaradtam / És gombjaim is leszakadnak. / Poros és kócos rendbe raktam / Emlékét a régi szavaknak. // Lehet, hogy egy hibát csináltam, / Üzentek, s éppen lusta voltam. / Autóztam tán, vagy udvaroltam, / Cikket írtam, vagy nem tudom mit. // Vagy nem mentem a telefonhoz / S lehet, hogy Isten hívott éppen. / Talán kártyáztam egy szobában / És valami másról beszéltem. // Hol romlott el? Uram! Mi történt?/ Hol a hiba? Ki tehet róla?/ Hisz itt belül minden meleg még (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Csokonai Vitéz Mihály imája

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt:Hazátlanul

(Az Ősmagyar Egyháznak, in memoriam Vágó Pál) // Hazátlanul bolyonghatsz,/ hatvanhat éved súlya terhes, / aki a túlsó partra ér / közelebb kerül a végtelenhez. / Aki minden nap jelre vár, / fülét a csendre ne hegyezze, / orkánok, vérpiros hegyek / ölén zajjal van eljegyezve. / Táltos ő, fehér varkocsa / haragvó széltől bomlik. / Fejénél Napküllő, Madár. / A Seregek Ura volt itt / és megáldotta, hogy legyen / ébresztő hang, delejes álom, / ősöktől kapott értelem, / imára kul... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: A megcsúfolt haza

(Péteri Attila Árpádnak) // Néha fellobog / egy fáradt rím, / áthúzott vers-sorok, / papirfecni. Lábnyom. / Körben a csend, / a jaj dobog. / Nem kell / zabálnom. / Néha még elér / egy szó a tegnapból, / és a számon / ima a szitok / az elhagyott, / a megcsúfolt hazáról. / Néha magamba roskadok. / Megméretett, / aki magával / számol. / Bánat van, de nincs titok. / Aki az élet vizéből / ivott, közelebb kerül / a lát-határhoz. /Almavölgy (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Maradnak

Maradnak // (Társaimnak a végeken) // Maradnak ott, ahol kikelnek / a magok, ahol temetőik / is kertek. Maradnak írásnak, / tettnek. Maradnak akkor is, ha / űznek, ha házaikra csóvát / vetnek tűznek, ha gúnyolódnak, / ütnek. Maradnak virágnak és / fának, ahol a kopjafáik / és keresztjeik állnak, ahol / bölcső ringat új nemzedéket. / Nem mennek el majd. MARADNAK ott: / kacagnak, énekelnek. ÉLNEK. // Kalifornia, 2008. február 9. // Forrás: (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Már rög lettem

A költő saját eljövendő halálát és az azt körbeölelő vesztes kort vetíti elénk...// Már rög lettem temetve,/ fejfát növeszt az este, / a téren gyász-huszárok / böfögnek, fényt / nem látok, / hôseink is lehányva, / mészt önt ismét a lárva, / a balról idehordott / szemétben állnak kordont, / akik ma kiabálnak / bûnösök, új tatárhad, / tûrünk, hallgatunk, félünk, / nincs puskánk, nincs reményünk, / hogy lázongjunk, lobogjunk: / nem vagyunk, csupán... (Vers)

Döbrentei Kornél
Isten-kód

Csete Ildikónak és Györgynek / Génjeinkbe vésve kitörölhetetlen Isten-kód a Halotti Beszéd, / az életre ajzó, és beomlasztott ösztönmélységbôl tör föl az / Ómagyar Mária-Siralom, a nem siránkozásra buzdító, bár vagyunk / Boldogasszony Anyánk, régi jó patrónánk méhének keserû gyümölcse, / tehetetlenül gurulva ki a szeretet erôterébôl, a tudástól / elátkozottan és nem megédesülve hátrálunk vissza a méhfalig, / vénebbül az öregidônél, és mégis elölhetetlen, örök, / suhanc-forradalmas, virtus-fûtötte portyás (Vers)

Szerkesztő A
Arany János: Kedves barátom...

Kedves barátom, lelkem jobb fele!/ Mi volna édesebb dolog nekem,/ Mint írni hozzád, írni íveket,/ Tarkán, ahogy jő, zöld, piros, fejér,/ Meg tudja a szent, millyen gondolat./ S mégis te feddesz és panaszkodol,/ Halott-beszédet tartasz síromon,/ És több eféle. Megvallom, fiu,/ E szemrehányás, e feddő levél,/ E szenvedélyes "meghaltál" kiáltás,/ E lecke ízű dorgáló beszéd,/ Ez a lelket leöntő nyakleves,/ Ily megrohanva, ily vá... (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka./ Emberek, az álom szörnyű volt!/ Még le sem ment a nap egészen/ s már följött véresen a hold!/ Indulót kürtölt frakkosan a Halál!/ Körben a világ valamennyi népe/ megtöltötte a páholysorokat/ s minden szem az arénát nézte./ Ott gyilkolták egymást a magyarok,/ Torz jelmezekben részegen!/ Szemükben láz, kezükben kés/ s csorgott a vér a késeken…!/ Mindenki küzdött ott mindenki ... (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Csak vers

Nem az a kényszer, ha a pisztoly csövét/ homlokodhoz nyomják: az csak erőszak. / Kényszer az, ha rossznak vélt szokásaid/ leküzdendő, újakat veszel fel, körmöd/ szakadtáig ragaszkodsz hozzájuk, s azon/ túl, közben a régiek is elősompolyognak,/ hogy televényük befonja egész napod.// Kényszer az, ha barátod lakodalmán/ befekszel a hűtős kocsi alá, órákon át/ moccanni sem mersz, mert nem tartod/ magad méltónak arra, hogy kockáztasd/ a világrendet (Vers)

Csata Ernő
Nem hullunk ki

(Ellenkezem Adyval Az Idő rostájában című verse kapcsán) // Bandi bátyám, te ne keseregj, Az Idő kezdetektől fésül, / Sok büszke nép már rég kihullott, / Mély lelkifurdalások nélkül / S ma már nem búsul értük senki. // Kihulltak, akik nagyra törtek, / S a végtelen tájakon kapzsin / Szétszóródtak, majd beolvadtak / Az árba, ahova a hamis, / mámoros vágyaik kergették. // Szólok, nem próféta szavával, / Ki sokat olvasott a múltról, / S meghosszabbítva a vonalat / A jövőbe, elmondom újból: / Népekért kár, (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Csak vers

Nem az a kényszer, ha a pisztoly csövét/ homlokodhoz nyomják: az csak erőszak. / Kényszer az, ha rossznak vélt szokásaid/ leküzdendő, újakat veszel fel, körmöd/ szakadtáig ragaszkodsz hozzájuk, s azon/ túl, közben a régiek is elősompolyognak,/ hogy televényük befonja egész napod.// Kényszer az, ha barátod lakodalmán/ befekszel a hűtős kocsi alá, órákon át/ moccanni sem mersz, mert nem tartod/ magad méltónak arra, hogy kockáztasd/ a világrendet (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el,/ hogy a halál egy óriási nász,/ legszentebb, legemberibb ölelés./ Nem fájdalom: fájdalom-felejtő./ Nem rém: rémeket elűző./ Több mint a Szépség/. több mint a Szerelem,/ a Jóságnál is több:/ Kegyelem./ Én úgy képzelem el,/ ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás/ és akkorára nő a fájdalom,/ hogy nem bírom tovább:/ hozzám lép egy fehér ismerős,/ szép csendesen lecsókolja a számat,/ lefogja ezt a vergődő szívet,/ és ennyit szól csak elnémuljatok./ Erre... (Vers)

Csata Ernő
A gyufa balladája - Balada chibritului

Topârceanu, George// A gyufa balladája // Balada chibritului // Fent laktam egy szobában / A negyedik emeleten, / Az Universității utcában, / A nagy házon rácsszerkezet. // Ebben a házban, sajnos, / Aminek gazdája bigott, / Nem volt villanyáram. / De egyéb mind volt: // Lépcsők, balkonok, folyosók / És mint minden nagy blokknak, / Sok-sok lakosztállyal - / Mindenféle lakója. // Egy alkalommal, hazajövet / A moziból, az éjszakában, / A földszinten, a sötétben, / Lépteket hallok utánam. // (Vers)

Szerkesztő A
Ady Endre: A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,/ Kicsi országom, újra meg újra/ Hazajön a fiad.// Messze tornyokat látogat sorba,/ Szédül, elbúsong s lehull a porba,/ Amelyből vétetett.// Mindig elvágyik s nem menekülhet,/ Magyar vágyakkal, melyek elülnek/ S fölhorgadnak megint.// Tied vagyok én nagy haragomban,/ Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban/ Szomorúan magyar.// Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,/ Kicsi országom, példás alakban/ Te orcádra... (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka./ Emberek, az álom szörnyű volt!/ Még le sem ment a nap egészen/ s már följött véresen a hold!/ Indulót kürtölt frakkosan a Halál!/ Körben a világ valamennyi népe/ megtöltötte a páholysorokat/ s minden szem az arénát nézte./ Ott gyilkolták egymást a magyarok,/ Torz jelmezekben részegen!/ Szemükben láz, kezükben kés/ s csorgott a vér a késeken…!/ Mindenki küzdött ott mindenki ... (Vers)

Kiss Dénes
Velünk, vagy ellenünk

Kiss Dénes József Attila díjas költő, újságíró nyelvfantaszta „Velünk nagy ellenünk” című 1956-ban írt verse miatt húsz évesen börtönbe került. 1957. március 10-én tartóztatták le. Szabadulása után az ország összes egyeteméről és főiskolájáról kitiltották, és ez ma is érvényben van. 1996 márciusában visszautasította a Magyar Köztársaság Érdemrendjét. - Döntsd el magyar, mondd ki a szót!/Itt vissza... lépni nem lehet!/Az ... (Vers)

Kondra Katalin
Szegények gyöngye

Tele van a világ csodákkal, csillogó gyöngyszem minden pillanat, de a gyöngyszem elgurul, az idő pedig gyorsan elszalad. Nincs mire várni, tétlen irigységgel ne nézd mások kincseit, mert mindenkinek jut annyi, amennyiért lehajol, ami felesleges, az elvakít. Figyelj! A jót vedd észre előbb. Tegnap, tünődtem az emberek fölött, közben annyi-annyi mindent láttam, igénytelenséget, bárgyú közönyt de találtam kincset is egy keveset a sok szemét s mocsok között. (Vers)

Felber Zsolt
Karácsonyi vers

Áldott Karácsonyt minden kedves MIL-tagnak, olvasónak! // Odakünn hó dunnában szunnyadt a táj,/ Megilletődött bévül a hallgatás./ Szalmából készített díszek táncoltak/ A kis fenyőn, mit az erdőből áthoztak./ A család körbeállta az aprócska fát,/ Cifra, pompás ajándék nem került alá./ Csak szalmabáb, s kukorica csuhébaba,/ Amit sebtében készített az édesapa./ A fa csúcsán kopott Jézuska mosolygott,/ Angyalról dalolt a család, s imát is mondott./ A szürke falon fény csillant a kereszt... fáról, / Megszépülve... (Vers)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap