Rovatok


A botfülű Iksz Ipszilon, akiből később Grand Master lett

Prológus Ezt a dolgozatot kifejezetten AA azon levele inspirálta, amelyben egy régi népi, nemzeti, népnemzeti mondást idézett, miszerint: „három a magyar igazság”. - Mindig csöppnyi galacsinokat rágcsált és gyűrögetett. A figyelmetlen szemlélő elsőre azt gondolta, hogy esetleg egy külszíni vájármunka testes eredményét készíti elő exportra, de mi, a bennfentesek tudtuk, hogy ez (Humor)

Jókai Anna
Az öregség küszöbén - Az elsimuló Én

…Folyamatban. Nehéz odaadni magunkat. Nehéz a magnak önmaga árán csírává lennie. Kíváncsi vagyok: mi lehet még? Bennem, körülöttem. Milyen lesz és mikor a halálom? Milyen országot, milyen Földet hagyok itt; bármily soká, nem oly soká? Ha az utolsó percig le tudnám jegyezni „életem folyását” – ez az utolsó percben akkor is megszakadna. A leglényegesebb történés és felismerés – meglehet – így sosem lesz leírható. Minden önéletrajz... (Novella)

Adorján András
Versek az ÉLET(em)ről

Apróhirdetés – Dúlt életem – Éltem pedig – ÉLET (Rezümé) / Éltem pedig, mindenki mondja, / Ekkora összeesküvés csak nem létezik? / És bevillan valóban egy-egy kép néha / Majd csak egy horzsolás, és lelkem vérezik / / Szép is volt? Biztos - nincs kész a mérleg / Foszlik az emlékezet, fakul, a szem, hozzávakul / - A nincs füstjébe gomolyogva vész el - / Mondhatatlan a fájdalom, amivel magad elé nézel / / A zuhanásodnak nincsen féke / Hogyha egyszer (Vers)

Jókai Anna
Az öregség küszöbén - A látvány és a tények

„Harmonikus, derűt sugárzó egyéniség” – ezt írják. Egy kissé meghízom. 1983-ban újra férjhez megyek. S. a lánykoromból, a „kalandos”éveimből bukkan fel, harmincnégy éven át lappangó ifjúkori érzelmekkel. Áldozatos szerelmű társ. A gyakorlati gondokat átveszi. Élete központjába helyez, s mint eledelt, önmagát önzetlenül nekem odakínálja. De én „nem falom fel”, hálás vagyok, ezt megtanultam. Az anyám... (Novella)

Jókai Anna
Érettkor - A táguló Én

Mindent, ami engem ért – s amit bizonyára megérdemeltem –, mások javára kell fordítanom. Az írás nem eszköz – de a legmagasabb rendű eszközként is használható. Ki kell törnöm önmagam bűvöletéből. Egy jottányit sem szabad engednem abból a meggyőződésből, hogy – az esztétika törvényei szerint ugyan – az irodalom hír-adás; az érvényes lét lehetőségének hívása, a látszatéletek ébresztése. Ha nem fogadják be, hát nem. Ha (Novella)

Szerkesztő B
Dsida Jenő: Az utolsó miatyánk

Az utolsó miatyánk / /Parányi pirula. / Itt a lámpaoltás. / Miatyánk ki vagy a mennyekben! / Megint egy sikoltás. / / Aludni, aludni, / csend, nyugalom, béke. / Szenteltessék meg a Te neved! / Lesz-e ennek vége? / Magas bácsi sóhajt, / aki meghal, jól jár. / Jöjjön el a Te országod! / Hat az altató már. / / Csillagok villognak. / Hunyorogva int egy. / Legyen meg a Te akaratod! / Nekem minden mindegy. / / 1938 / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Szerkesztő B
1907 május 17-én született Dsida Jenő

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő. Élete Dsida Jenő 1907-ben született Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Anyja Csengeri Tóth Margit, aki Beregszászon élt. Itt ismerkedtek össze és szerettek egymásba, házasságkötésüknek regényes története van.[1] Dsida Jenő gyermekkorát beárnyékolta az első... (Hírek)

Lukáts János
„Az utcaseprő sepreget…”

A lapátról állandóan lehullottak a falevelek, a seprű alól meg állandóan kibújtak, Gerendásnak kétszer-háromszor is utánuk kellett nyúlnia, amíg valamennyit egybeterelte. A lapát hosszú szárát a közepén markolta meg, a seprűvel leszorította a leveleket és úgy csoszogott el a kocsiig. Belekotorta a leveleket a lapátról, de ha éppen fújt a szél, újra szétszórta a levél nagy részét. Gerendás csak sóhajtott ilyenkor,... (Novella)

Jókai Anna
Felnőttkor - A látvány és a tények

Az irodalomba „berobbant”, sikeres író. Az általános iskolában, majd a Vörösmarty Gimnáziumban. 1974-től „szabadon”. Szinte évente egy könyv. Külföldi kiadások. Szőkére festett haj, barnára sült bőr. Ellentét a külső megjelenés és a megjelenített életanyag között. Országjárás; megismerem a hazámat. Rendkívüli népszerűség. Hívnak, olvasnak. Beszélek, és hallgatnak rám. Sajátos küzdelem a sötétségbe süllyedt tudat ellen. Megnyílik a külföldi utazás... (Novella)

Doma-Mikó István
Japánságtudat, a belső erő

A világ legkiválóbb elemzői próbálják megjósolni a japán gazdaság jövőjét. Statisztikákat vetnek egybe, számolgatnak, mutatókat analizálnak, miközben figyelmen kívül hagyják, hogy a japánok teljesítményét képtelenség általános emberi mértékkel mérni. (Publicisztika)

Jókai Anna
Felnőttkor - A megkínzott Én

Tévedtem. Az írás sem „megoldás”. Ha éppen nem írok, és nem vagyok „hirdetőúton” – gyötör a fájdalom. A gyerekeim megnőttek. Nincs igazi otthonom, nincs hova, nincs mibe visszavonulni, töltekezni. „Ki vagyok csukva”, „senkinek sem vagyok igazán fontos”, József Attila tudta, „a semmi ágán ül szívem”, és nem felel az Isten, hamarosan meghalok, anélkül, hogy megtaláltam volna, a mélységből kiáltok Hozzád…. Köszönöm... (Novella)

Adorján András
Megérte? - Nincs válasz - Megérte (2) - Semmi

A "Megérte? (1)" és a "Nincs válasz" keletkezését 2 év választja el. Elgondolkodtató, hogy a két vers mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz. A ráadás, a "Megérte? (2)" rezignált. Végül következik egy társadalmi körkép, a címe: "Semmi". - Megérte? (1) / / Azt kérded : megérte? / Hogy érdemes volt folyton hadakozni / - s a szünetekben olykor adakozni - / Bár akadt, ki tőlem még a jót sem kérte? / / Hiába volt való , vagy... (Vers)

Jókai Anna
Érettkor - A látvány és a tények

Egy kellemes, nyugodt, barna hajú, szomorú szemű asszony. Már nem fiatal – de nem is öreg még. Tevékeny. Úgy mondják, „új dimenziókkal bővült írásművészete”. Magamban éldegélek. Keresem, kinek miben lehetek a hasznára. A magánmúltamból sok mindent, őszintén megbántam. De a magam írói útját „csak azért is” követem. A közhangulat minél jobban igényli a „szórakoztatást”, a fordulatos cselekményt, a napi aktualitást, a szakma pedig a „teljes... (Novella)

Balogh Bertalan
Az írás mechanizmusa

Az írás mechanizmusa közeli rokonságot mutat a hipnózis mechanizmusával: azt akarom, hogy összpontosíts a tárgyra, becsallak (jól kitanult fogásokkal) az odafigyelés állapotába, aztán játszom veled, vezetlek és hagyom, hogy élvezd amint eggyé válsz a hőssel, hagyom, hogy érezd amit a hős érez az események sodrában, gondold, amit ő gondol, együtt vegyél lélegzetet vele, küzdd az ő küzdelmét (Novella)

Adorján András
Bölcselmek és marhaságok

Marhaságokat bárki tud mondani, akár másoktól valót is összegyűjteni. Bölcselmeket világra hozni már nehezebb feladat. Mivel mindannyian elfogultak vagyunk sajátmagunk, illetve szellemi gyermekeink iránt, az Olvasókra bízom, vajon az alábbi miafenék soraiban a bölcselmek és a marhaságok arányát milyennek ítélik. Adorján András - Képes lennék arra, hogy egy lakatlan szigeten polgárháborút robbantsak ki. De hogy (Humor)

Jókai Anna
Ifjúság - A sóvárgó Én

Sokan forgolódnak körülöttem, de senki sem ért meg. Az anyám már nem szeret, s már én sem vagyok képes őt annyira szeretni. De kell, hogy valaki értem legyen – enélkül nem érzem magam biztonságban. R. ilyen. Maradéktalanul. Mégis: az élet üres, szürke. Akarom a gyereket… De az élet gyerekkel együtt is unalmas! Hétköznapi. Jöjjön a nagy szenvedély! De csak néhány hónap, a vége kényszerű elválás, tépő fájdalom. Lelkifurdalás. R. nem érdemelte ezt... (Novella)

Jókai Anna
Ifjúság - A látvány és a tények

Nőformám kialakul. Féloldalas frizura, erős festék. Egy kis „démon”. Egyre halványodó nagy tervek. Udvarlók. Hazugság. Sok-sok hazugság, hódításgyűjtemény és párhuzamosan sóvárgás a „nekem teremtett” emberre. A nincstelenség egyre keményebb. Anyám egyre kevésbé törődik a lakással, „rendes” fiút kockázatos meghívni. Apám egyre lerongyoltabb, fekélyek ütköznek ki rajta, majd szélütést kap, és 1955-ben meghal az elfekvőben. Nincs késztetésem (Novella)

Jókai Anna
Kamaszkor - A hódító Én

Élvezem a légiriadót. A légópincét is szeretem. Események. Nem unalom, végre, és emberek, emberek…! Híres író leszek vagy színésznő, csak egy kicsit sikerüljön meghízni. „Nagylány” akarok lenni! És minden férfi értem bolondul majd. Ha a hajamat levágatom, ha kapok új ruhát, és nem kell patentharisnyát hordanom, ha elengednek táncolni, és a rádió közli a verseimet… Én véletlenül születtem ebbe a szerencsétlen családba. Azért közösítenek ki,... (Novella)

Cservenka Attila
Egy röpke emlék a Ferenc térről...

Akkoriban a rövidnadrágosok széles táborát gyarapítottam. Arról voltam híres - a Bobby Chalton cselen kívül (sic!) - hogy eredeti ötletekkel kápráztattam el társaimat, de főleg saját magam. Az egyik ilyen felfedezésem volt, hogy a gyerekek gyakran megállnak a homokozót övező beton szegélyen, és elmélyülve bámulják a homokozóban történő eseményeket. És itt lépett be az én géniuszom! Persze azért az életösztön (Humor)

Jókai Anna
Kamaszkor - A látvány és a tények

Ostrom és pinceélet. Az addig ismeretlen éhség meglepetése. Anyám a helyzetet nem fogta fel: csak rum és cukor van tartalékban. A spórolt pénz a bankban elvész. Beköszönt az igazi nincstelenség. Apám öreg; „egyéb elemnek” nyilvánítják. Udvart söpör, és portás, hordókat mos. Nincs divatos ruhám, a nővérem kabátjában járok, átalakított női kalapot nyomnak a fejembe, a hajamat nem szabad levágatnom: koszorúba fonva kell viselnem. A (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap