Rovatok

Szerkesztő B
Hazafias Nyírő-idézetek

Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás (Egyéb)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XI. fejezet/1 - A bajhozó Lebeé név

Úgy tartották Erdély-szerte, hogy a Lebeék maguknak keresik a bajt. Ez azonban nem egészen volt így: valójában a baj vizslatott utánuk nemzedékről-nemzedékre fáradhatatlan, s túlságosan gyakran utol is érte őket. Ott volt például Lebeé György esete. Nem Lebeé György akart mindenáron kitűnni, hogy a királyi pár és kísérete elé szökkenve, magamagát mutogatva eljárja a nevezetes székely szablyatáncot. A primor előkelőségek a rabonbánnal az élen erőltették szóval, füttyel, kiáltással a zsombori ifjút, hogy (Novella)

Szerkesztő A
Eötvös Lóránd Emléknap

Hazánk egyik legnagyobb természettudósát tisztelhetjük Eötvös Lorándban, aki a fizika tudományát maradandó és örökbecsű alkotásokkal gazdagította, és aki az ország határán, az egész művelt világ előtt elismerést, hírt és dicsőséget szerzett a magyarságnak. Tudós volt a szónak a valódi értelmében, egy csendben és szerényen munkálkodó igazi tudós, aki a saját örömére végezte kutatói munkáját. Az elismeréseket sohasem kereste, a legnagyobb elismerést mindenkor saját magában és kutatásainak eredményeiben találta meg. (Hírek)

Jókai Anna
Kezdet vagy folytatás

Megint Szilveszter van. Ismét vége egy nehéz évnek. De volt-e nekünk könnyű évünk? A háború vége felé tobzódó, „úgyis mindegy” haláltánc, a „Csak egy nap a világ” divatos dallamára. 1944–45 szilveszterén ágyúdörgés, rom rom hátán, életveszély. Utána tápászkodás, éhség s hamar szárnyukat vesztett remények. Kedvetlen, sótlan szilveszterek. 1956–57 fordulóján dermedt némaság, félelem. Azután a hatvanas-hetvenes évek áleufóriája, a kollektív nemzeti memóriazavar, tudatszűkülés... (Egyéb)

Turcsány Péter
Pilisi vissza-visszatérés

Laszlovszky József régészprofesszornak és családomnak - A hely, a föld, a lépés/ideköt mind e földhöz, //lelken a fájó tépés,/ütés a megyötörtön,//a fölégetett romok,/szénporba fulladt homok,//az elhajított kereszt,/testen a nyílt sebek,//pilisi tavak, huták/üvegcsillám nyomai,//igazságot, mi múltunk,/neked kell ránk osztani, //erőt a letiportnak,//vissza nem tért lakóknak,//tájhonos népeinknek,//vért izzadt sodronyingnek; //a hely, a (Vers)

Szerkesztő A
Füst Milán Emléknap

Füst Milán a Nyugat első nemzedékének nagy művésze, költő és író, nemcsak versek, hanem regények és drámák szerzője is. Aprólékos gonddal alkotó ember volt, viszonylag kevés verset írt (száznál kevesebbet). Ő a magyar szabad vers megteremtője, aki szakít a rímmel és a szokásos ritmikákkal, mégis megőrzi a ritmust, a szöveg zeneiségét. Költői világának (nyelvének, formáinak, képeinek) forrása a Biblia, az antik tragédiák, Shakespeare és Berzsenyi Dániel. Általában jellemző lírájára a Berzsenyi-féle ódai (Hírek)

Jókai Anna
"Mi ez az álom?”

Kosztolányi Dezsőről Az emberek beszélnek: Mint őrültek, tébolydák udvarába, látják az illót, ami semmivé lett, Csak én vigyázok réveteg szemekkel, amíg e tarka zsibvásárt csodálom, mi ez az álom? Kosztolányinak álomtudata volt; amikor írt, legalábbis. Ahogy az álom tükrözi a létet: a megjelenítő szimbólumokban, az irracionális rettegésben, az üröm nélküli gyönyörűségben; de mindig csak a részleteket, mindig szakadozottan! Az éles képek között sötétség. Az élmény töredezett. Az... (Egyéb)

Jókai Anna
A bábokról

Régen voltam bábszínházban. Húsz éve is talán – és most, a mi bábszínházunk megnyitó előadásán, a pompás, új épületben. Tudom, hogy egy szál deszka fölött is élhet a báb, ha mestere mozgatja, s a legragyogóbb környezetből is kitetszik a papírmasé figura, ha az ugráltató kéz dilettáns. Hiszen – gyermekkoromban – a Népliget parányi bódéiban is nagy gyönyörűségemre kalapálta nudlialakúra az ördögöt a hetyke paprikajancsi. Mégis azt mondom: kellett ez a gonddal,... (Novella)

Apáti Kovács Béla
A fa lelke

Kevesen tudják, amikor egy fa megszületik lelket is kap a Teremtőtől. Legtöbb ember azt hiszi, a fa nem lát, nem hall. Csak hosszú éveken át áll, ahol kikelt vagy ahová ültették. Pedig nem árt, ha tudjuk, a fáknak is van lelke. Minden fa egy egyéniség. Egész életükben az embert szolgálják. Tüzelünk velük, vagy törzséből bútorokat készítünk. Úgy is mondhatjuk bölcsőtől a koporsóig értünk vannak. Nem is tudjuk, sok fa élete, milyen szánalmasan ér véget. Most mesém is egy ilyen öreg tölgyről szól. (Egyéb)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - X. fejezet - A málnavész

Két leány törtetett az erdei ösvényen. Úgy tizennégy-tizenöt esztendősek lehettek, de éveik száma alighanem együttesen se érte el a harmincat, amit akkoriban az ifjúság és a vénség komor határvonalának tartottak. Hasonlatos öltözetet viseltek, mint a zsombori vár harcosai – hegyes süveg és puhaszárú csizmácska, meg hímzett ing, térden alul érő, kaftánszerű kabát, amelyet a derekánál szíjjal fogtak össze –, csak éppen finomabb, színesebb kelmét használtak elkészítésükhöz a varróasszonyok. (Novella)

Jókai Anna
Kerekes József egy napja

Fantázia sem kell hozzá. Csak beleélés. Reggel, amikor felébredsz, mondd: én vagyok a Kerekes Józsi bácsi, a harmadik emelet ötből. 1918-ban születtem, s nemsokára meghalok; hogy pontosan mikor, azt sajnos, nem lehet előre kiszámítani. A nyugdíjam 14.293 forint. Majdnem az átlag. Józsi bácsi felkel. A lakás hideg, pedig ez még csak október vége. A gázkonvektort nem szabad november közepe előtt bekapcsolni. A bojler kilenc hónapja nem mű... (Egyéb)

Turcsány Péter
Tékozlásaimból visszatérve

A sors engem végül is / jóváhagyott, / lettem egy fejezet / a történelemben, / mely engem is így és úgy / hánytatott, / / próbára tett, s a próbát, / hová helyezett, / álltam ott, / de a nemzetet / - kinek nemzettem én is / kedves, jó néhány / gyermeket -, / / mivé emelhettem én? / menthettem-e / és védhettem-e / túl fél évszázad rongyos / ütközésein? / / nemzedékem, / ölelhetem-e révbe érten / engem ölelő / véreim? / / adhattam-e (Vers)

Petrozsényi Nagy Pál
Unalom

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik. – Az lehet, de ragályos, és nekem semmi kedvem elkapni – kapta orra elé zsebkendőjét a fehér bajszú, egészségére kínosan vigyázó főszerkesztő. – Ami biztos, biztos. Ma nátha, holnap (Novella)

Jókai Anna
A humorról

Látszatra semmi közöm hozzá. Vicclapokat nem olvasok, tréfán ritkán tudok nevetni, az adomázó embert részben csodálkozva, részben némi irigységgel és ellenérzéssel figyelem. A más bőrén csattanó „sztorikat” nem szeretem – csak a mesélő öniróniája az, ami tiszteletet ébreszt. Vagy a bölcsek derűje – de ettől még nagyon messze vagyunk. Sokáig azt hittem, sem az életemben, sem az írásaimban nincs humor; barátaim, olvasóim világosítottak föl: gyakran a legdrámaibb... (Egyéb)

Szerkesztő A
A nándorfehérvári diadal emléknapja (1456. július 22.)

A keresztény-keresztyén világban minden délben, pontban 12.00 órakor megszólalnak templomaink harangjai. A vallásosak fejet hajtanak, imát mondanak, a többiek felkapják a fejüket, néhány vicces kedvű meg mondja: „húzzák már a levesnótát!”. De vajon a több milliárd lelket kitevő keresztény-keresztyén tudatú világban hányan vannak azok, akik pontosan tudják, miért, kikért is szól az a mindennapi déli harangszó? Emlékezzünk minden déli harangszókor! (Hírek)

Szerkesztő A
Kocsis Sándor Emléknap (Aranycsapat)

Kocsis Sándor olimpiai bajnok, VB ezüstérmes, ötszörös magyar bajnok, világbajnoki és háromszoros magyar gólkirály, kétszeres spanyol bajnok és kupagyőztes, BEK-döntős kiváló magyar sportembert a World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta. Méltán lehetünk reá büszkék, hiszen labdarúgói tehetsége, pálya... futása és eredményei ma is példaértékűek a világ futballistái számára. (Hírek)

Kondra Katalin
Hajnalka

Hajnalka olyan volt, mint a hajnal. A bársonyosan hűvös tekintet, amitől az ember libabőrös lett és a harmatos ajkak, aminek láttán mindenkit elöntött a forróság csak felszín volt, akár a felkelő naphoz hasonlatos arc. Hajnalka maga volt a mélység, a megfejtésre váró titok. Hajnalban kelt. Bekapcsolta a magnót, a kávéfőzőt, a kenyérpirítót és nemsokára a hajszárító is kelletlenül búgni kezdett, így adva mindenki tudtára, hogy indul a nap. Mindez alig fél órát vett igénybe, aztán jött egy éktelen csattanás... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - IX. fejezet - Zsombort acélabroncs szorítja

Most ismét Lebeé László jószága pusztult. Míg várát vasabroncs szorította – Brüniszkáld még az egérlyukak elé is őröket állított, s újra nagy erőket mozgósított a titkos folyosó felkutatására –, addig a szászok zsoldjába fogadott kunok vörös kakast ültettek a Zsomborhoz tartozó kilenc falu minden házának tetejére. A székely gróf a mellvéden állva tehetetlenül nézte a pusztítást. Dühítette az az igazság, hogy Brüniszkáld részéről az ostromgyűrű csak szükségtelen erőfitogtatás, hisz még a falak puszta védelmére is (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
Egy régi vendéglő krónikája

Ismerek néhány úgy nevezett konyhaművészt a különböző fogadókból és falatozókból, különösen a külvárosban, akik tudatlanságból, vagy fölösleges takarékoskodásból a mititei masszáját felszaporítják disznó- vagy lóhússal, esetleg birkával. Azonkívül, hogy nem is zsugorodik úgy, mint a marhából készült, távolról sincs meg az a kellemes íze-zamata, mint az igazinak. Másik nagy hiba a fűszerekkel való zsugoriság, különösen, ami a fokhagymát és a feketeborsot illeti. (Egyéb)

Kő-Szabó Imre
 Adni jó, kapni jó, de nem mindenáron

Anna néni most ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ez jó alkalom volt, hogy egy kicsit visszatekintsen élete folyásának, csörgedező patakocskáján. Eszébe jutott fiatalsága. – Amikor én még húsz éves voltam? Azok voltak a szép idők. Elgondolkozott, csinos lánynak ismerték, tették is a szépet neki, ő pedig élvezte ezt a helyzetet. – Szép ruháim voltak! – jutott eszébe, és ahogy a ruhákra gondolt, a szobai szekrényhez lépett. ... (Riport-tudósítás)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap