Jászai Mari (eredeti neve: Krippel Mária) (Ászár, 1850. február 24. – Budapest, Krisztinaváros, 1926. október 5.[1]) színésznő.

Élete

Édesapja Krippel József ácsmester, édesanyja Keszey Julianna. Már 10 évesen pesztonkaként dolgozott, majd szolgáló lett Bécsben és Budapesten, markotányosnő a königgrätzi csatában. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt (a német szó jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben). 1866-ban, tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. 1867-ben már Budán játszott, 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött.

Jászai Mari sírja Budapesten. Kerepesi temető 28-díszsor-18. Kivitelezők: Seenger Béla, Miakits Károly, Szabó Jenő.

Budai tartózkodása alatt ismerkedett meg első férjével, Kassai Vidor komikussal, akitől két év házasság után vált el. 1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, melyhez haláláig hűséges maradt (egy évre, 1900-ban a Vígszínházba szerződött), 1901-től a Nemzeti örökös tagja. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta. 1893-tól egy évig a Színművészeti Akadémián tanított. Férfifalónak tartották, bár saját szavai szerint kapcsolatait mélyen átélte. Válása után többé nem ment férjhez.

Művészete

Jászai Mari Gertrudis szerepében az 1870-es években

Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Jokasztét és Élektrát, Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt a III. Richárdban. Tehetségesen és szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit – például munkásoknak szervezett előadóesteken. Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkmann című művét Jászai fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. 1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.

Emléke

Róla nevezték el a tatabányai Jászai Mari Színházat. Nevét ezenkívül Budapesten közterület viseli (tér az V. és a XIII. kerületben). A Vénuszon egy krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, a Jászai Mari-díj. Budapest V. kerületében a Magyar utca 34. sz. alatti Színészotthont róla nevezték el, domborművel díszített emléktábla őrzi emlékezetét, az emléktábla Borbereki-Kovács Zoltán alkotása.

Fő művei

• Tükröm (Budapest 1909)
• Színész és közönség (1918)

Róla

• Jászai Mari emlékiratai. Sajtó alá rendezte Lehel István. (1927)
• Jászai Mari írásai. Emlékezések. – Napló. – Tanulmányok. Válogatta és bevezette: Debreczeni Ferenc. (1955)
• Tükör-játék. Válogatott írások, levelek. Szerkesztette: Balatoni Mónika (2002)

Jegyzetek

1. ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 2057/1926. folyószáma alatt.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Jászai Mari témájú médiaállományokat.

• Jászai Mari a PORT.hu-n
• A tatabányai Jászai Mari Színház honlapja

• Kolozsvár-portál
• Erdély-portál

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jászai_Mari&oldid=12998162”

Kategóriák:

• Magyar színésznők
• Kolozsváriak
• 19. századi magyarok
• 20. századi magyarok
• Nevet változtatott személyek
• 1850-ben született személyek
• 1926-ban elhunyt személyek

Magyar Irodalmi Lap