1956 bitófái

Fordulóján minden magyar gyásznak

éledjen meg bennünk a remény

Hétköznap nincs csak vasárnap

bár vér üt át az egek sebén

Értünk a holtak is őrséget állnak!

Mindez eszembe jut a véres arcú

széldúlta őszben ha járom a tájat

Fiúk tekintetével van tele az ég

Örökké legnagyobb bűn a bocsánat

ha elragadják az ember istenét

Mikor elragadják ifjak életét

elhalványul akkor a vasárnap

önmagát emészti az emberiség

Kiben hiszünk magunkban föltámad

és megedzi az ember hitét

2006

(Silányak ideje,2013)

A fiúk emléke

Itt örökké óriásra nőnek

mesékben a legkisebb fiúk

Szemük fénye harmata időnek

és emlékük szomjat oltó kút

Állanak a Hétfejűvel szemben

mely üvölt és tüzeket okád

anyaszülte hites küzdelemben

védik meg az Óperenciát

Így nőnek meg s mint a hegyek orma

egek előtt ragyognak a napban

Hányattatva menyegzőre torra

dicsőülnek végeláthatatlan

1994

(Halálaim árnyékában,1997)

Magyar Irodalmi Lap