
II. Imák a szenvedésből
a/
Hová tekintek?
Honnan nézek?
Ki irányítja pillantásomat?
Miért az ólomcsuklya
tekintetemen?
b/ Kelj föl és járj!
− Még fölnyílik a szemem.
− Téged tekintselek!
− Még kinyílik a szám.
− Rólad szólhassak, ne ilyen
átkozottul önmagamról.
− Még ír a tollam…
− A tintát a Te véredbe
mártom.
− Még lép a lábam.
− De oly erőtlen, hogy a Te
Igédre van szükségem.
c/
A reménnyel való
találkozás
napról napra elmarad.
Isten, pedig tudom,
csak Téged kell,
hogy lássalak!
d/ Oldj és köss!
Ne elbocsáss,
hanem megbocsáss!
Kérem áldásodat,
ha büntetések is az adagjaid.
Jaj, csak ne szeretteimben
büntess soha!
Tudom: mértéked
a kegyelem.
Hálátlanságomért (is) bocsáss meg
nekem.
e/
Istenem, az erőmet
elhagytam-e örökre?
Istenem, az erőmből
marad-e másnak örökbe?
Magyar Irodalmi Lap