Ínyemen elmúlik a málna. Apám, keserû

a májad. A töltényhüvelyben hûvösödik

már. Sötét lázban reszket az ingem.

Fogaim lármájában vérzik a cseresznyés.

Ereimbôl az árnyék, az árnyék

patakzik egyre. Dögkutakat kongat

a messzeség egy virágágyba veszve.

Halottaidtól feketére fárasztott

folyón érkezem, apám, és a számban

tündöklô fûrészek vonulnak mindig.

Apám, fogaim lobogó gyertyái

körülállják csöndben a szívedet.

Elvirágzott csontjaidban megfejthetetlen

mákszemek ketyegnek. Izzadj

virradatot sárgaréz-sivatag. Égig érnek

a rózsatûzben veszteglô asszonyok,

piros lábasukban szôke hamu a Nap.

Virágporban sistereg a hevített

pék, nagy háta fekete döndüléssel

a hajnalba beleég. Apám, teli szájjal

darazsat habzsolok. Nôstény körtefák

derekában kis ezüst álmot látnak

a fejszék. A vérkanálisok partjain

rosszízû bakancsokat fosztogat egy messzi rét.

Serlegben ringatom szemed színét, apám.

Nagyon kék ködöket szeretnék.

Magyar Irodalmi Lap