Amikor az ember új helyen jár, idegen városban, szokatlan társaságban, vagy bármi, számára újszerű konstellációba kerül, orientációs reakcióval próbálkozik. Már nem tudom, milyen apropó hozott a MIL-re, de a legelső volt a tájékozódás, hiszen ez törvényszerű magatartás. Ismerősek voltak többnyire a szerzők, a hangvétel is szimpatikus volt, ahogy beleolvastam a szerzők műveibe. Mindegyikhez valami belső hangú asszociációt fűz ilyenkor az ember: szép, bátor,vicces, de azonmód el is felejti. De amikor a Te művedet olvastam, határozottan emlékszem erre a belső asszociációra: tiszta gondolat!
Igen, nem több, nem kevesebb és nem más: tiszta gondolat! Nem gyakori az ilyen asszociáció és az ilyen erős hatás, mint amit Te gyakoroltál rám. És akkor el is döntöttem: itt a helyem, ezek között az emberek között, ahol ilyen tiszta gondolatok vannak. Be fogok kérezkedni ide és megpróbálok ilyen írásokat elhelyezni. Mert ma nagy szükség van az ilyesmire.
Milyen kár, hogy Téged elszólítottak közben! Nem foglak személyesen is megismerni, de ha műveidet olvasom, ismerős lesz a tiszta gondolat.
Azzal őrizzük emlékedet, ha a tiszta gondolatot tovább visszük írásainkban, küzdelmeinkben a magyar szóért, a magyar jövőért.