Szentjánosbogarak tündöklô szitává

szétlövik az éjt,

angyalok temetkeznek a szélben.

Véremben ôrzött lábnyomuk láncán

kolompol a koponyám.

A mezôvel bélelt gulyák

rózsanyers hullámai a nyárnak,

csöndet ér bennük a bárd.

A kisíkált hajnal újra szennyes.

A sarkig kitárt marhákban lakom.

Ragyogásomból fekete folyosót

gombolyítanak

az Isten hûlt helyétôl áthatott

kukacok.

Meztelenségem örökös köntös

egy fénybôl gyúrt asszonyon,

szégyenem elhamvad hónalja

barna melegében.

Szentjánosbogarak tündöklô szitává

szétlövik az éjt –

angyalok temetkeznek a szélben.

Magyar Irodalmi Lap