A szabad népet vizionáló Szabad Nép az, amely nemcsak azt képzelte magáról, hogy a szabad magyar népet személyesíti meg, hanem tűzzel-vassal harcolt is érte. A szabad népért, ahogy Rákosiék képzelték a szabadságot. A kommunista szabadság épp az ellenkezője volt annak, amit jelentett. A totális rabságot hozta el a magyar népnek: nem csak fizikai létében, hanem a lelkében is megnyomorítva a nemzetet. Ebben a harcban volt igazán hűséges csatlós a Szabad Nép, amely a nemzet megnyomorításán kívül részt vállalt a kommunizmus totális kiszolgálásában: hirdette a harci sikereket, az internacionalizmust, a szovjet mintájú nép-kizsigerelés minden formáját.
Amikor aztán a forradalom lángra kapott, és csak a szovjet tankok tudták a felkelt népet újra a béketábor akoljába terelni, cseles névváltoztatással Népszabadságra igazolt át a Szabad Nép. De ez a névváltoztatás is direktben közölte, a látszatért van csupán, semmi sem változott, minden maradt a régiben, sőt….!
Az allegória maradt, a vízió a hazugság mentén élt és virágzott, mint a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága.
A kolhozosítás során szinte napra kész adatokat közölt a lap. Amikor Győr-Sopron megye elsőként lett kolhoz megye: megdicsérte az elvtársakat, akik élen jártak a szocializmus építésének útján. Aztán az egész maroknyi magyar nép parasztságát az akolban tudva ünnepelte a szovjet típusú kizsigerelés teljes megvalósulását. A brutális módszerek, az öngyilkosságok, az emberi meghasonlások, a mezőgazdaság kiforgatása az emberi tudatból csak kálóként kerültek elszámolásra.
Minden gonoszságnak egyszer vége kell, hogy legyen.
A kommunizmus világméretű bukása soká ugyan, de bekövetkezett. Aztán jött a rendszerváltás. Békés volt, nem folyt vér.
A hazugság allegóriája is tovább élt, szép lassan az új gazda, a kapitalizmus szolgálójává vedlett át. És milyen pofátlanul történt mindez! Még gatyát sem cserélt, tudatosan  a régi nevén lett a magyar sajtó vezető napilapja. Hogy a kapitalista elvtásak érezzék:ők most is otthon vannak! Persze azért sok minden megváltozott közben, az információ-gazdálkodás területén.
Az írott sajtó monopóliuma köddé vált, bár bizonyos szerepek megmaradtak.
Leomlott az erődítmény, a liberális kapitalizmussá vedlett kommunista ideológia egyik bástyája.
A megnyomorított magyar tudat skizofréniája azonban valóság.
Példa erre a Szabadság szobor, amely már nem a rabság szimbóluma, hanem az egészséges nemzeti öntudat allegorikus képződménye. A remélt olimpiát is ezzel képzeljük. Logó lett.
Az átalakult fogalmak interiorizálódnak.
Bensővé válnak, magunk sem tudjuk aztán, utálatos volt-e vagy magunk is kívántuk
Mindenesetre a Szabad Nép utóda, gyalázatos allegóriája kimúlt.
És vannak emberek, akik megkönnyezik.
Ilyenek is vannak köztünk.

Magyar Irodalmi Lap