Augusztus már

Augusztus már mindent feléget.
Fű, fa, virág, a parti fészek
hűvös napokra vár, de téved.
Barátaim, a forró nyárban,
ahol éltem és hol hazám van,
ne higgyetek a pusztulásban!
Mert télre hó lesz és kenyér lesz,
a térre majd büszkébben léphetsz.
Sújtó kezed is lesz: keményebb.
 

Az óceánon túli

Az óceánon túli házban,
ahol babád, a porcelán van:
össze ne törd testét a kádban.
Keze kimarjult, vére folyhat,
felfogadják majd zsoldosodnak,
le is lövik: temetik holnap.
Mert kell a birka vágóhidra.
Bankár és gyáros hídra, hídra.
Ne hallgass hát az álmaidra!
 

Te, kisleány

Te, kisleány, ha elsiratsz majd,
sötét hajadhoz szép a nagy haj.
Sírásra görbül már a hajnal.
A gyertya ég, a fátyol foszlik.
Foltozol-e majd télen zoknit?
Apád is meghalt. Ágyú ordít.
Kétszer kiált, ki térdre rogyhat.
A sírgödör magánya porlaszt.
Kérnél-e táncra két halottat?
 

2007. augusztus 15.

Forrás: Polísz, 2008. 108. szám

Magyar Irodalmi Lap