(Születésnapomon)

Hetvenkedő soraim küldöm
azoknak, akik szeretnek és
gyűlölnek: gúnyolnak, tapsolnak.
Mindőjük elismerése a
hála Édesanyámnak: megszült,
és így kényszerített világra.
Nem lennék nélküle ma semmi:
csavargó, vagy vátesz. Seregnyi
vénáimban a vezekelés:
sebesedni és sebezni. Mert
kaptam rúgást, simítást százszor.
Csuklottam, kiáltottam. Mámor
és szédület lett sorsom. Éltem.
Ne temessetek még el. Fényben
a nyolcvanat is tán elérem.

Magyar Irodalmi Lap