Zas Lóránt: A megcsúfolt haza

(Péteri Attila Árpádnak)

Néha fellobog
egy fáradt rím,
áthúzott vers-sorok,
papirfecni. Lábnyom.
Körben a csend,
a jaj dobog.
Nem kell kiabálnom.
Néha még elér
egy szó a tegnapból,
és a számon
ima a szitok
az elhagyott,
a megcsúfolt hazáról.
Néha magamba roskadok.
Megméretett,
aki magával számol.
Bánat van, de nincs titok.
Aki az élet vizéből
ivott, közelebb kerül
a lát-határhoz.

Almavölgy, 2004. aug. 16.

A kordába-zártak

A kordába-zártak teste lesz ilyen,
a tankok és a rakéták tűz-marása.
Ember-e az Isten arca, mása,
ki az, aki parancsot ad, és az milyen?
Nem ölethet halomra senki sem.
A szentélybe szorultak szembeszállnak,
selyemkötél megy vezírnek, padisáhnak.
Igenre néha Nem a válasz.
A kérdést fel kell tenni. Te válassz :
szolgálni, vagy áldozni a halálnak?

Victorville, 2004. aug. 18.

Megjelent: Polísz, 2005. 79. szám

Magyar Irodalmi Lap