HARMADIK FELVONÁS

1. kép

A vendégházban. Margit és IV. Béla.

    IV. BÉLA (mélységes nyugalommal)  Hogy mondja Pál apostol Melkizedek világkirályról? „Nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből”

     MARGIT Miért mondod ezt most, kedves édesatyám?

    IV. BÉLA A király a  Híd a földi és az Égi világ között…  Méltó­sá­gát megala­pozhatja a származás, de nem feltétlenül, mert ami nélkü­lözhetetlen, az be­avatásának sikeressége. A beavatás az, ami „megteremti a szakrális fejedelmet.”

    MARGIT Királyatyám, sosem láttalak még ennyire komolynak… Szomorúnak…

    IV. BÉLA A te megnyugtatásodra mondom, leányom, hogy felkeresem a régi szent helyeket… Kiállom a valódi király próbáját… Ha kell, bemegyek puszta kézzel a kiéheztetett oroszlánok barlangjába is! Az egyházatyák pedig tudomásul fogják venni, hogy Isten akaratát a király közvetíti… Vállalni fogom az Isten-ítéleteket… Mert komolyan veszem, hogy a szakrális király Híd a földi és az égi világ között. Hogy Ő az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal.

    MARGIT Királyatyám…

    IV. BÉLA Döntöttem! Hajlandó vagyok megtanulni, hogy ki a valódi király! (Szünet, csen­desen.) Tanulni jöttem hozzád, Margit. Meg kell tanítanod nekem, hogyan válhatok valódi királlyá!

    MARGIT Nézi apját, felnevet, majd vidáman magyaráz. Hogyan legyél valódi király? Kérdezd meg a regösöktől, a jokulá­toroktól vagy az öreg pásztoremberektől!  Öreg mesélőemberek jobban el tudják mondani, mint én … Megfejteni alig merem a meséiket… A népmesében a királyfi az, aki a szakrális feje­delem be­avatásának az útját járja… Kiállja a legne­hezebb próbákat, le­győ­zi a legnagyobb akadályt is, a legfélelmetesebb ellenséget is.

    IV. BÉLA A nép­mese királya tehetetlen vagy beteg, hatalma látszólagos; tehetetlen­sége, ügyetlensége, kiszolgálta­tottsága is arra figyelmeztet, hogy nem szakrális király. (Nyugodtan.) Átváltozhat ez a király valódi királlyá?

MARGIT Átváltozhat.

     IV. BÉLA Változtass akkor át.

     MARGIT Gyakrabban gyere ezután… És István bátyámat fogadd vissza a szívedbe…

     IV. BÉLA Fogadjam vissza? Mi bajom vele? Panaszkodtam én rá?

     MARGIT Nem panaszkodtál

     IV. BÉLA Ki panaszkodott? István fiam?

    MARGIT Nem is találkoztunk, amióta… Amióta megjelent a gyűlölet a lelkedben… Fáj nekem a gyűlölet a lelkedben… Egy király szívében nem lehet gyűlölet… Főképpen fia iránt nem…

     IV. BÉLA Olvasod a gondolataimat?

    MARGIT Nem olvasom… De amikor az imént úgy magadba mélyedtél, úgy ordított a szívedbe költözött gyűlölet, hogy majd megsüketültem…

    IV. BÉLA Most már minden megváltozik. Tanítványod leszek, legszorgalmasabb, leglelkiismeretesebb tanítványod. Mindent meg akarok tanulni, mindent ki akarok próbálni.. Taníts!

    Margit csodálkozva nézi atyját.

    IV. BÉLA Mindent ki akarok próbálni… Tudni akarom, amit tudsz… Taníts! Kezdjed valamivel…

    MARGIT Ó, királyatyám…   

    IV. BÉLA (hosszú szünet, majd más hangon) Még mindig el akarod hitetni velem, hogy  boldog vagy?

    MARGIT Boldog? Lehet talán így is mondani… De talán mégis másképp kell… Nyugodt, védett… Nem hiányzik semmi… Harmó­niában lenni mindennel és mindenben… Zene lenni…

    IV. BÉLA (elkomorodik) Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy nagyobb úrnőnek érzed magad, mint kolostorod főnök­asszonya vagy királyné anyád…

    MARGIT Ó, földi hierarchia nem juthat eszembe… Hogy is gondoltad?

    IV. BÉLA De továbbra sem engedelmeskedsz se Marcellusz atyának, se Olimpiádesz asszonynak…

    MARGIT Engedelmeskedem.

    IV. BÉLA Nem engedelmeskedsz… Óvnak téged, nem törődsz vele, szeretnék tudni a titkodat, nem törődsz vele, azt akarnák, hogy másképpen élj, nem törődsz vele… Érezteted mindenkivel, hogy hatalmasabb vagy, erősebb vagy. 

   MARGIT Ó, királyatyám, olyan gyakran elbizonytalanodom…

   IV. BÉLA Most ne bizonytalanodj el, most taníts!

    MARGIT Kérem Istent, fogadjon téged különleges kegyelmé­be!

   IV. BÉLA Nem tudsz többet mondani?

   MARGIT De tudok.

   IV. BÉLA Mondd!

   Margit hallgat.

   IV. BÉLA (hosszú szünet után csendesen)  Aki el akarja venni tőlem a hatalmat, ha tudja, vegye is el… Én nem büntetem meg azt, aki el akarja venni tőlem a hatalmat… Ha Isten engem nem vé­delmez meg, akkor nem kell nekem semmiféle hatalom… Énhoz­zám ne legyen senki sem hűséges! Istenhez legyen… Nem akarok teljhatalmat! Lépjen életbe atyám törvénye… Teljesüljön be, ami az Aranybullában van. Ha a király tehetetlen, akkor fel kell ellene lá­zadni… Az  Ég kapuja bezárult… Én nem tudom meg­nyitni!

   MARGIT Ó, ne vádold többé magad, édesatyám!

   IV. BÉLA Te vagy a szakrális fejedelem… Miért nem veszed át tőlem az ország kormányzását?

  MARGIT Nyugodj meg, édesatyám.

  Sötét.

 
2. kép

    Margit az ápolóházban fekszik. Csenge, Alinka, Erzsébet, Szabina, Ilona, Margaréta, Katarina, Benedikta, Judit, Cecília, Stefánia és Anna állják körül az ágyát.

    MARGIT (bátorítóan mosolyog apácatársaira, majd nyugod­tan) Láttam  Magyarországot a kereszten…  De nem estem kétség­be, látván Magyarországot a kereszten… Miért nem? Ez talán a rejtélyek rejtélye… Ki áll az események hátterében? A sátán? Magyarországnak tehát a sátán az ellensége?… Ha e kérdésre igennel válaszolhatunk, akkor a magyarság drámája átalakul misztériumjátékká…. Láttam Magyarországot a kereszten, és eszembe jutott a régi, de megnyug­tató gondolat: aki az Úr Jézus helyett feszíttetik keresztre, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisít­hetet­lenné válik. Mindig erről szólt és mindig erről fog szólni a Nagy Misz­tériumjáték utolsó felvo­nása. Erről szólt, erről szól és mindig erről fog szólni, mert Isten az Önmaga helyett keresztre feszítettet, keresztre feszítetteket mindig feltámasztja.

    MIND  A sátán szervezi a magyar nemzet ellen a támadást, Mar­git szervezi a magyar nemzet védelmét… A sátán Krisztusra emelt fegyverrel sújt le mindig a magyarokra… A magyar küldetés: a Krisztusra emelt fegy­ver és Krisztus közé állni… Ezt tanítja Margit, a mi úrnőnk… Van-e ennél nemesebb küzdelem? 

    CSENGE (ünnepélyesen) Magamra szeretném vállalni minden szen­ve­désedet, Margit. Hisz elképzelhetetlenül nagy szükség van itt az ország­ban tereád,  de én csak annyit érek, amennyit neked segíthetek. Imádkozom győzelmedért. (Letérdepel, imádkozik, köz­ben többször véniába terül.)

    JUDIT Fogadj tanítványoddá, Margit. Imádkozom fel­épülésedért. (Letérdepel, véniába terül.)

    ERZSÉBET Arra kérünk, Margit, hogy erősítsd a mi hitünket a te hi­tedhez méltóvá. Imádkozom felgyógyulásodért. (Letérdepel, véniába terül.)

    SZABINA Imádkozom azért, hogy méltóvá válhassak tehozzád, Margit nőverem. És felépülésedért. (Letérdepel, véniákat tesz.)

    ILONA (Letérdepel az ágy mellé.) Én most is látom a fényt a fejed fö­lött, Margit. Isten téged leányává fogadott. Én nem merek teéretted imád­kozni, én tehozzád imádkozom. Kérem tőled, hogy ne hagyj itt minket. (Véniába terül.)

    ALINKA Köszönöm, Margit nővérem, amit érettem, apáca­nővéreidért és országodért tettél. (Letérdepel, véniába terül.)

    KATARINA (letérdepel az ágy mellé) Margit nővérem, kérve kérlek, ne vállalj nagyobb kínszenvedést, mint amekkorát ember  kibírhat. Ne pusztítsd el önmagadat, hagyd megmenteni magadat. Kiáltva. Én azért imádkozom, hogy törje meg Isten a te meg­törhetetlen, dölyfös lelke­det! (Véniába terül, imádkozik.)

    MARGARÉTA Imádkozom felépülésedért, Margitunk. (Véni­ákat tesz, imádkozik.)

    BENEDIKTA Margit nővérem, kérem Istent, ne vegyen még magához téged. (Letérdepel, véniába terül.)

    CECÍLIA Imádkozom felépülésedért. (Letérdepel, véniába te­rül.)

    STEFÁNIA Fogadj engem is tanítványoddá, Margit. Imádkozom fel­gyó­gyulásodért. (Letérdepel, véniába terül.)

    ANNA Margit nővérem, imádkozom felépülésedért. (Véniába terül, imádkozik.)

    MARGIT (erőtlenül) Arra kérlek titeket, hagyjátok abba a vénia­tevést. Ne utánozzatok engem. Nem azt figyeli Isten, hogy hányan követtek…

    Folytatják a véniatevést, közben hangtalanul imád­koznak.

    MARGIT (suttogva) Istenem, ruházd fel kegyelmed által király­atyámat a valódi király képességeivel… Gyakorolj különleges ke­gyelmet… Váljon valódi királlyá… Beavatás nélkül, a ke­gyel­med által… Mert nincs neki már ideje a beavatás útját bejár­ni… Ha nem teljesíted e kérésemet, akkor… Akkor ruházd át király­atyámra összes képességeimet, egész erőmet, küldetés­tudatomat.

Sötét.

3. kép

        Fülöp dolgozószobájában. Paulus, Fülöp és György.

       FÜLÖP Margitot akarjuk megmenteni… Rád hallgat Margit. Beszélj vele… Politikusként viselkedik apácaöltözetben… Mit ért azon, hogy vissza kell állítani a szakrális királyságot? Mire biztatja atyját?! Hogy papkirály legyen?! 

    PAULUS Margit eretnek és lázító.

    GYÖRGY Az eretnek és az lázító, aki Margit ellen fordul.

    PAULUS Margit az egyháza ellen fordult.

    GYÖRGY Margit fölött nyitott az Ég kapuja.

    FÜLÖP Felfogtad-e te egyáltalán, sze­rencsétlen, hogy kivel beszélsz?

    GYÖRGY Egy bíborost még meg tudok különböztetni egy kolduló baráttól!

    FÜLÖP Ő egyházunk második embere. De veled most egyházunk feje­delme, a pápa nevében beszél.

    PAULUS (mosolyogva) Nem haragszom rád, György. Sőt, együttérzek veled. Megértem én még azt is, hogy szerelmes lettél Margitba.

    GYÖRGY Nem vagyok szerelmes Margitba… Soha Margittal szerelemről nem beszélgettem, soha őt egyetlen ujjal nem érin­tettem… Még a kezét se, még a vállát se, még a haját se… Soha őrá egyetlen szerelmes pillantást nem vetettem.

    FÜLÖP De szereted…

    GYÖRGY Van, aki Margitot nem szereti?! Ti nem szeretitek? Margitba az egész világmindenség szerelmes!

    FÜLÖP Meg kell menteni Margitot és apácatársait. Azt akarod, hogy kiközösítsük őket? A királlyal együtt?

    GYÖRGY Isten szeretetét nem vonhatjátok meg tőlük.

    FÜLÖP Beszélj a Margit lelkére.

    GYÖRGY Nincs rá szükség.

    PAULUS Miért nem akarsz püspök lenni, György?

    FÜLÖP Nem akarsz átjönni a dominikánusokhoz tartományfő­nöknek?

    GYÖRGY Köszönöm, jó helyen vagyok.

    FÜLÖP Tehát nem számíthatunk rád, nagy tudós?  

    GYÖRGY Margit ellen? Soha.

    PAULUS A kivetkőztetéstől, kiközösítéstől azért félhetnél…

    FÜLÖP Hagyd, Paulus, nincs ez tekintettel semmire.

    Sötét.

 
4. kép

      Az ápolóházban. A Margit ágyát ugyanazok állják körül, akik a 2. képben. Másnap.

     ALINKA (hirtelen kiabálni kezd) Senki sem szereti és tiszteli jobban Margitot, mint én, mégis én figyelmeztetlek titeket, hogy ne a glóriát les­sétek, hogy mikor jelenik már meg a feje fölött, hanem szavainak igazsá­gán és céljainak megvalósításán gondol­kozzatok! 

    CSENGE Margit igenis Megváltónk, mert Margit az, akire hallgatni fog Isten! Megteszi Isten Margitért, amit nem minden évezredben tesz meg: láthatóvá teszi orcáját, és hallatni fogja szavát a magyarok és az egész ke­reszténység margiti útja mellett. Így fog győzni Margit!

    ANNA (hosszabb szünet után bizonytalan hangon) Hát ha a király és az ország- és egyháznagyok képtelenek felfogni a Margit igazát, akkor… Hát mi nem cselekedhetünk helyettük.

    JUDIT (határozottan) A Margit tanításait megismertetjük minden ma­gyarokkal. És akkor hiába takarják el a szemüket, dugják be fülüket az országnagyok és az egyházfők!

    MARGIT (erőtlenül) Alinka…

    ALINKA Itt vagyok, drága Margitunk.

    MARGIT (erőt gyűjt, majd hangosabban) Vigyetek a kapitu­lumházba. Száz véniát akarok tenni. És imádkozni. Száz korbács­ütést… Itt vannak Erzsébet és Szabina? Ők verjenek. (Ismét erőt gyűjt.) Mert… mert Isten még nem nyilatkozott meg, csak figyeli még mindig, hogy én meghátrá­lok-e. Szabina, Erzsébet…

     A két apáca az ágyhoz megy.

     Vigyetek és…

     SZABINA Én többé nem teszem meg, Margit. Ne haragudj. Nem az én akaratomtól függ. Érzem, hogy képtelenné váltam korbáccsal verni rád. Erőm sem lenne hozzá. Bocsáss meg nekem.

     ERZSÉBET Nekem is bocsáss meg. Nekem sincs erőm hozzá.

     MARGIT (Alinkát nézi) Akkor te és Csenge…

     ALINKA Amíg annyira gyenge vagy, képtelen egyetlen lépést meg­tenni, addig senki nem emel rád korbácsot.

     MARGIT Támogassatok, ha én nem tudok járni. Kérve kérlek titeket.

    CSENGE (odalép) Vállalom én a te szenvedésedet, amíg fel nem épülsz. Naponta ugyanannyi korbácsütést, ugyanannyi véniát.

     ILONA (melléjük áll) Én is vállalom.

     BENEDIKTA (közeledik) Én is vállalom.

     ANNA Én is vállalom.

    MARGIT Nem vállalhatjátok helyettem. Isten engem figyel. Azonnal indulok a kapitulumházba. Segítsetek.

    ALINKA Hát nem érted, Margit, hogy sose bocsáthatnánk meg ma­gunknak, ha részt vállalnánk elpusztításodban? Senki közü­lünk nem se­gédkezik többé agyonsanyargatásodban.

    MARGIT Akkor majd magam… Nem lehetek még annyira gyen­ge. Me­gyek egyedül. Mennem kell. Folytatnom kell… Nem megy. Segítsetek. (Erőlködik, de felülni is képtelen.)

    ALINKA Megerősödsz, ha eszel egy kicsit. Ha nincs is ét­vágyad, kény­szerítsd le az ételt. Csak így erősödsz meg. Megyek, hozok neked ételt, jó?

 Margit nem válaszol, visszahanyatlik a párnájára. Sötét.

Folytatjuk…

Magyar Irodalmi Lap