Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótárából túl sok információt nem kapunk az Arad (46.1833, 21.3166) helynévre: „Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. István által az Ajtony vezér fölötti győzelme után kinevezett első ispán neve.” Akkor nézzük meg, hol vannak/voltak Ar, Arad és Árpád nevű helyek!
Arad, város Bahreini Királyságban, a Perzsa-öbölben lévő szigeten. 26.25253, 50.63176. A sziget északnyugati részén pedig Al Budaiya (Budai?) város található a 26.2166, 50.4500 koordinátákon. Az érdekesség az, hogy itt sumér telephelyeket és sírokat találtak a régészek. A mezopotámiai mitológiában különleges helynek, az alvilág kapujának számított. Történelmi források említik, hogy a mai Bahrein akkori neve „Örök élet”, „Paradicsom”, „Éden” volt. Feltételezhető a Bahrein – Baranya – bárány szavak közös eredete is.
Arad, város Izrael déli részén, közel a Holt-tenger É-Ny-i partjához. 31.255956, 35.213156. 10 km-re tőle, nyugatra fekszenek az ősi Arad, Tel Arad romjai a Negev sivatagban. 31.280833, 35.125
Arad, a Bibliában. Mózes IV. könyve 21. fejezet: „Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek után: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.”
Arad, Kisújfalutól ÉK-re, Szlovákiában. 47.8797, 18.4707
Aradi (Nagybecskerek mellett), Szerbiában. 45.3814, 20.2996.
Árpád. Magyar falu, ma Romániában. 46.740267, 21.721817
Arpad, sziriai (arameus) város[1]. Kr.e. első évezredbeli Bit-Agusi városállam fővárosa. Ma: Tell Rifa’at falu, Aleppótól északra. 36.3961, 36.8655
Árpád a Bibliában: 2 Királyok 18:34; 2 Királyok 19:13; Ézsaiás 36:19; Ézsaiás 37:13. „Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei?”
Arad, vagy Árpád, a Földközi-tenger kis szigete Szíria partjainál. Ma: Arwad (Arabul: أرواد. Arwād). 34.8561, 35.8583. 5. km-re Tartúsz városától. Korábbi nevei: Arado, Arados, Arvad, Arpad, Arphad.
A Pallas Nagy Lexikonában ezt olvashatjuk: „Orod, ami a mai Arad régi neve, van Ungban (1297), Békésben (1322), Somogyban (1369), Biharban (1433), Esztergomban, Torda-Aranyosban és Zemplénben. 1219-ben II. András Vinc határjárásában említi Orod pap sírját is, mely az Eperjesdülő és a Császár-mocsár közt van (Fejér, Cod. Dipl. III. 1., 272.)” Ezek küzül az 1297-ből említett ungi Arad neve izgalmas. A leleszi konvent 1447. 07. 25. keltű oklevelében (DL 14103) találtam a következőket: „A leleszi konvent /Szaniszló prépost és a konvent/ bizonyítja, hogy megjelent előtte Imbregh-i István, aki a felesége: Gertrudis, valamint Erzsébet hajadon, a boldogult Chycher-i Oroz Jakab leányai nevében, azok terhét magára vállalva bejelentette, hogy az ungmegyei Arad nevű prediumnak a felét, amely predium Iske birtok és Lukahaza predium közt fekszik, és amelyet az urnők Apathy-i Kopolch Mátyástól birtak zálogban, 25 arany forintért elzálogosították Chycher-i Zsigmondnak…”. Iskét 1297-es dátummal Vályi András is írja a Magyar Országnak leírása (1796) könyvében. Egyesek (Wikipedia, Vaján címszó alatt) feltételezik, hogy „A vajáni határban már a 9-10. századból találtak településnyomokat. A régészeti leletek, történelmi források és nyelvtudományi iratok alapján olyan következtetés vonható le, hogy a mai Vaján területe egy a már a 9-10. században létező településhez tartozott. A település első írásos említése 1323-ban „Voyan” alakban történt, 1427-ben pedig „Wayan” alakban bukkan fel. Ezek alapján azt feltételezik, hogy 1131-ben itt, és nem Aradon, volt az az országgyűlés, amelyen II. Béla király felesége Ilona királyné bosszút állt a férjét megvakíttató Kálmán király hívein és 68 nemest lefejeztetett. Ez az ősi Arad nevű település valószínűleg a tatárjárás során pusztult el.” A II. Katonai felmérés térképén a leleszi konvent oklevele alapján Arad a Laborca kanyarban Iske és Pod Forrass Luki között, a 48.5746, 21.9539. koordinátákon feküdhetett. A Bél és Ar helynevek szempontjából feltűnőek a következő (környékbeli) helynevek: Waján (Baján?) 48.5700, 21.9880. Tőle 10 km-re keletre Bajánházát (Bajany, 48.6034, 22.1100) találjuk. Vajány földbirtokos családot emlegetnek a régi történelmi feljegyzések, de a család már olyan régen kihalt, hogy már a ma élő nemzedék előtt a nevük is ismeretlen. Bajánháza viszont már 1370-től „Bayanhaza” néven ismeretes az oklevelekből. Vajon az ilyen ősi emlékekkel rendelkező helyneveknél miért nem merül fel senkiben a gondolat, hogy a Baján és Bajánháza helyneveket talán kapcsolatba lehetne hozni a második honfoglalónk, Baján kagán nevével? Talán azért, mert szinte semmi torzulás nincs a magyar nevek hangzásában? Vagy azért mert ő, és az avarjai (magyarok) már a 6. század közepén itt voltak? Érdekes, hogy a Somogy megyei Nagybajom községnél (46.3918, 17.5111) – bár a város neve az idők folyamán többször is torzult: 1197-ben: BYUM; 1200-ban: BAYAN; 1297-ben: BOYON; 1300-as években: BAJON alakban szerepelt – mégis megtalálták a Baján kagánhoz vezető utat: „Az avar történelemben két Baján nevű fejedelemmel is találkozunk. Az első Attilához hasonló, nagyformátumú fejedelem volt, aki 568-ban megszállta Erdélyt, a Tiszántúlt és a Dunántúlt is. A másik Baján nevű, csar ujgur kagán 747 – 759 között uralkodott. A magyarok között a Baján név az Árpád-korban nagyon ismeretes és közszeretetnek örvendő volt. A Baján avar fejedelem nevet Nagybajomon kívül: Baj, Baja, Bajánsenye, Bajna és Bajót településeink viselik. A történelmi Magyarország területén 1397 óta találkozunk KISBAJOMMAL, de ismerjük a BIHARNAGYBAJOM és az erdélyi NAGYBAJOM nevű települést is”. – idézet a Nagybajom története. Városunk nevének etimológiai elemzése című írásból a https://nagybajom.hu/elemek/lapok/tortenelmunk2.html honlapról. De, hogy mennyire nem elfogadott ez a nézet, azt is leírják, hogy: „A Nagybajom története c. könyvben az szerepel, hogy a településünkön, a honfoglalás előtt élő szlávok nevezték el a lakott területet Bajannak”. László Gyulára hivatkozva azonban megállapítják, hogy: „A szlávok, az általuk lakott településnek sohasem adtak magyar nevet. Magyar elnevezés kizárólag magyaroktól származik. Városunk már a honfoglalás előtt lakott vidék volt. Vegyesen éltek itt magyarok és szlávok egyaránt. Városunkat, az itt élő magyar őseink nevezték el az avar Baján fejedelemről. Ennek a névnek a jelentése: sumir nyelvben: Balog, Sete, Suta, Balkezes; török nyelvben: Gazdag, Előkelő; magyar nyelvünkben: Baj, Kár, Szerencsétlenség”. Bár a „balog” ősi értelmezése szerintem nem sete-suta, hanem a kettős irányítású rendszerben, a jobb – ami a jogot képviselte – mellett a balog, az erőt, a hatalmat, a hadvezért képviselte. Ha a király személye egyesítette ezt a két funkciót, akkor képileg általában úgy ábrázolták őt, hogy a jobb kezében jogart, vagy lándzsát, a balban pedig egy gömböt (a mindenek feletti, teljes hatolom jelképét) tartott. A Szekszárdon 2002. augusztus 20-án felavatott, Szent István szobor (Farkas Pál szobrászművész alkotása) szemléletesen mutatja be ezeket az attribútumokat. Figyelemre méltó I. István mellén a napot ábrázoló csat, amely ősi szimbólum, és a keleti „pogány” uralkodók gyakori jelvénye volt.
Szerintem nincs rá példa, hogy egy hadvezér ne dicső, vagy éppen elrettentő ragadványnevet ismerjen el sajátjának, hanem helyette a baj, a kár, vagy a szerencsétlenség szinonimáját válassza. Az emberi test kettős szerveinek egységét és megkülönböztetését a magyar nyelv teljesen sajátságosan kezeli. Az első akkor tűnik fel, ha elveszítjük a páros szerveink egyikét: félszeművé, félkezűvé, vagy féllábúvá válunk. A megkülönböztetésnél nem a jó vagy a rossz oldali szervünkről (vagy igaz/hamisról) beszélünk, hiszen mindegyik jó, csak az egyik jobb!
De nézzük tovább a helyneveket: Bécs (Bés, Beša, 48.5340, 21.9512), Beyle (1214)/Bély (Biel, 48.4071, 22.0560), a ma már nem létező, Latorca-parti Aratony (Kučanytől délre, Remetén túl. 48.5086, 21.8724). Nincs túl messze a zempléni Arka falu sem (48.35564, 21.25262). A Nyírségben Vaja (Baja?) falu van 47.9994, 22.1711. koordinátákkal. Neve személynévi eredetű, valószínűleg egykori tulajdonosáról kapta. Először Woya, Waya alakokban fordult elő. De a Vaja nemzetség (Vay) ősi fészke Torontál vármegyében volt, Berekszó és Újpécs közti (ma már nem létező) Vaján, talán a 45.6826, 21.0383 ponton, ahol régen a Béli-rét és a Valja-Ceba árok van jelölve a II. Felmérés térképén. Ez Billéd és (Kis)becskerek környéke, amelyek nevéről könyveimben már megemlékeztem.
Ar. Kisar és Nagyar. 48.0588, 22.5154. „1374-ben még csak egyetlen Ar nevű település volt ismert, s ebből alakulhatott ki, s vált ketté a település Nagyar-ra és Kisar-ra, mivel a falu 1393-ban már Kysar néven szerepelt az oklevelekben.” – írják a falu honlapján. Viszont az is feltételezhető, hogy az eredeti (honfoglalás-kori) név volt a Kysar. Kysar isten, az ősi (sumér) mitológiában az eget megszemélyesítő An főisten anyja volt, Ansar felesége és testvére. Ansar és Kisar voltak a „teremtő” istenek. A névadóknak nem kellett ismerniük az akkád Enúma elis teremtéseposzt, ahhoz hogy emlékezetükben megmaradjon a Kisar név. Elég volt tudni és használni az „ar” és a „bel” alapú neveket, amelyekből őseink bőven hagytak nyelvemlékeket, többségében helynevek formájában. Gondolok itt a Bel-Béla nevekre, amelyek eredete a későbbi Marduk főisten Bel (Úr) címéből fakadt. A falu későbbi szétválásakor a Ki–sar-t már magyarul értelmezték és így jött létre Kis-Ar és Nagy-Ar.
Csak megemlítem, hogy Szíriában, ahol Arad és Árpád városok voltak hajdanán, volt még egy ősmagyar nevű helység: Emesa, (görögül: Ἔμεσα, Emesa) város Nyugat-Szíriában, a Hims kormányzóságban, Tartúsztól 150 km-re keletre. Ma: Homs a neve (arabul: Hims). 34.730833, 36.709444. A város történelme az időszámítás előtti 2. évezredig nyúlik vissza. Itt van a bibliai időkben Kádesnek nevezett hely, az Oront folyó bal partján. 34.5580, 36.5222 (Homstól dél-nyugatra 24. km.) A határváros az egyiptomi és a hettita birodalom küzdőtere volt évszázadokig. Kádes történelmét az Amarna-levelek-ből ismerjük, többek között azt is, hogy kb. i.e. 1330—1325-ben egy Ari-Tesub nevű személy volt Kádes uralkodója.
Kr.e. 3. században az Aral– és a Kaszpi-tó környékétől a Pamír hegységig húzódó területen élt szaka törzsből származó parnik létrehozták a Pártus Birodalom alapjait. Vezetőjüket Arsaknak hívták. Később az ő utódaiból kerültek ki az Arsakida királyok, akik ötszáz évig uralkodtak. (Kr. e. 3. század és a Kr.u. 3. század között.) (Az örmény Arsakuni, vagy Arszakida-dinasztia 54 – 428. között uralkodott). Az ókori források szkítáknak nevezték őket. Hérodotosz szerint a perzsák minden szkítát szakának hívtak. A szkíták nyelvét csak feltételezik, de valójában senki sem ismeri. Szkíta nyelvmaradványok többnyire istennevekből, nép- és helynevekből, királyok és más személyek neveiből állnak. Maguk a szkíták is szumír-akkád-ugor törzsekből állhattak, amelyek a nagy népvándorlás idején egyrészt a törökös, másrészt a lett-szláv népekbe olvadtak be. Érdekes, hogy abból a szkítának tartott szóhalmazból, amiken a nyelvészek rágódnak, szinte hiányzik a „(s)ar” szó. Pedig a 19. századi árja elnevezés akkora „karrierrel” rendelkezik, mint amit kevés más szó kapott. Ennek oka az, hogy maguk a tudós nyelvészek sincsenek azonos véleményen az „ar” jelentéséről. Hogy is van ez? (Az alábbiakat a magyar Wikipédiából idézem).
[1] Bővebben lásd Bobula Ida: A magyar nép eredete. Dr. Oláh Béla fordításában. 175-176. oldal.
Magyar Irodalmi Lap