(északi, jóval nagyobb része)

A következő képek Bereg vármegyével kapcsolatos adatokat tartalmaznak: 1. a vármegye címere, 2. a vármegye helye történelmi Magyarországban; 3. a vármegye körülbelüli elhelyezkedése és 4. a vármegyével kapcsolatos sorszámozott fényképek helyét a térképen:

A Bereg vármegye északi részén az Északkelet-Kárpátokra jellemző üledékes homokkő, az úgynevezett flis jellemző. A délebbre eső Borló és Szinyák ugyanakkor vulkanikus eredetű. Ezektől délre a kisebb vulkanikus eredetű kiömlések még a Magyarországon maradt beregi részen is megjelennek, mint például a Tarpa melletti szőlőhegy. A vármegye végigköveti a Latorca folyót a Vereckéhez közeli forrásától egészen az Ung vármegyébe való átfolyásáig, miközben áttöri magát az Északkelet-Kárpátokon a Szinyák és Borló hegység között. A Latorca Munkácsnál éri el a Kárpátok és az Alföld határát, ahol aztán a fő iránya nyugat felé fordul. Ezen a határterületen található egy nagyobb mocsár, a Szernye-mocsár is, melyet a Beregszász és a Munkács közti országút kettévág.

Bereg vármegye először a Mezővári mellett a Tiszába folyóba ömlő Borzsa folyó mellé épített Borsova földvár mellett alakult ki. Ezt a földvárat, amelyet még éppen, hogy fel lehet ismerni a Borzsa és Tisza összefolyásánál egy erdős szakaszon, a mongol-tatárok pusztították el 1241-ben. IV. Béla már nem itt, hanem a vármegyének nevet adó Nagyberegnél jelölte ki a megyeközpontot. Károly Róbert azonban már áttette Munkácsra. Itt sem maradt meg sokáig, mert Nagy Lajos már anyjának kedvezve annak birtokára, Beregszászra helyezte át a vármegye központját, ahol aztán a rang megnyugodott.

A vármegye délkeleti részén található Ilosván született valószínűleg Ilosvai Selymes Péter, aki Tinódi Lantos Sebestyén mellett a legjelentősebb krónikaköltőnk volt, és akinek művéből merítette Arany János a Toldi Miklós történetét.

Ilosva ma már a ruszinok által lakott részhez tartozik, de korábban még magyar volt. Ez a többévszázados tendencia, azaz hogy a ruszinok egyre jobban húzódtak dél felé, a hegyekből az Alföld felé kijutva, miközben a magyarok lakta rész egyre zsugorodott, Trianon óta csak felfokozódott. A mai Ukrajnában a ruszinok (kárpátukránok) száma 900 000 körül van, míg a magyaroké 150-170 000 lehet.

Sokat szenvedett a magyar nép az elmúlt századokban. Még itt is, ahol pedig azt hihetnők – távol a töröktől, labanctól – védettebb körülmények közt, jobb volt a sora. Hogy mennyire nincs így, példaképen kiragadok két évet – 1657-et és 1658-at.

1657-ben a krími tatárok pusztították el úgy Kárpátalját, hogy a falvakat újra kellett telepíteni – már amennyire lehetett még hozni magyarokat más vidékekről. Leginkább azonban ruszinokat. Néhány példa: Rafajnaújfalu (1566-ban pusztult el), Bótrágy, Beregsom, Hetyen (1656), Beregdéda, Beregszász, Bene, Kovászó…

Beregsomban a férfilakosság keményen ellenállt, de mindenkit lekaszaboltak. Mikor a tatárok elmentek, akkor temették el az elesetteket: egy egész domb – Harka-domb – borul ma is rá az áldozatokra.

1658-ban bosszúra szomjas lengyelek törtek rá Kárpátaljára, hogy megtorolják II. Rákóczi Györgynek a svédekkel szövetségben elkezdett oly szerencsétlen és a magyar történelemben oly káros háborúját – a lengyel trónért. Elpusztították Beregszászt. Kismuzsalyon egy a szántófödeken magányoskodó templomrom jelzi az általuk elpusztított falut. Pivárcsi István könyvében beszámol az akkori gyilkolások egy borzalmas részletéről:

A Kismuzsalyról elmenekültek a környező hegyekben, erdőben, üregekben próbáltak elbújni. „Az egyik ilyen üreget 1831-ben fedezték föl, ahol ez a látvány fogadta a felfedezőket:

Az üreg bejáratánál férfi csontváza feküdt, jobbjánál kard hevert. Bent még számos csontváz hevert. A többségük, főleg nők és gyerekek, fekvő vagy ülő helyzetben fogadták a halált. Egy kőpadon ülő nőtetemet mellette térdeplő férfi mindkét karjával átölelve tartott, a nő karjában egy csecsemő csontváza feküdt. Az üreg bejáratánál egy félig elolvadt kénkődarabot találtak, amiből arra következtettek, hogy a bennszorult embereket kéngázzal fojtották meg.”

De a magyarok sem kímélték a magyarokat: elég csak Kovászó várának történelmére gondolni és a vár pusztulására.

A pusztulások pótlására a későbbiekben többen igyekeztek embereket hozni: így egyre nőtt a ruszinok, a Galíciából jövő zsidók aránya. Mária Terézia például tiroliakat telepíttetett be: az egész Kárpátalján különleges Németmokra egészen 1944-ig megmaradt – aztán Komszomolszk lett belőle.

A XIX. század végére kialakult kárpátaljai helyzetről Ivan Olbracht cseh író így írt a Kárpátaljai trilógia című művében:

„Ruszin pásztorok és favágók, zsidó iparosok és kereskedők élnek itt. Szegény zsidók és jobb módú zsidók, szegény ruszinok és még szegényebb ruszinok.

… Az élet egymásra utalta a ruszint és a zsidót. Eljárnak egymáshoz, adósai egymásnak egy kis kukoricaliszttel, pár tojással, takarmány, fogat, munka és készpénzkölcsön fejében is tartoznak egymásnak. Ilyen a helyzet hétköznap. íde óvakodjatok attól, hogy gondolatokat dobjatok közéjük’ Abban a pillanatban kétféle agy, kétféle idegrendszer áll egymással szemben. És a két Isten villámokat szór egymásra.”

A továbbiakban Olbracht leírja az egykori életet, munka- és gazdasági megosztást a régi, Trianon előtt Magyarorszában. Az évszázadok alatt kialakult egy eléggé sikeresnek tekinthető együtműködés, melyet a Trianon, az új szigorú határok, vám és gazdaságpolitika megölt.

„A gabona nem terem meg itt (mármint Kárpátalja nagy részén), mert a hegyek árnyéka reggel csak lassan vonul vissza, és a tavasz későn köszönt be. A kerteken és kunyhókon kívül csak erdők és legelők vannak körös-körül. De élni azért lehetett. Tavasszal az emberek ledobták magukról bozontos báránybőr bundáikat, vállukra vették a fejszét, és a hóval együtt ereszkedve le a hegyekről, szorgalmasan talpaltak lefelé a még fagyos erdei utakon, mialatt fejszéik vidáman csillogtak a téli nap fényében. Kalocsára mentek a keronhoz, a csapatvezetőhöz, aki elvezeti őket Galíciába, Erdélybe, Boszniába vagy Hercegovinába erdőmunkára.”

„És mialatt a férfiak a világot járták, az asszonyok a virágba borult májusi rétekre terelték a juhokat, és megünnepelték a nyájvegyítés ünnepét.”

„Az asszonyok azután kicsapták a havasi legelőre a jószágot is, megkapálták a kerteket és várták férjeiket. A férfiak július elején jöttek vissza, lekaszálták a réteket, legalább az alacsonyabban fekvő lejtőkön, ahol már érett volt a fű, majd fejsze helyett kaszát vettek a vállukra, és elmentek a magyar Alföldre dolgozni. Munkabér fejében minden tizedik kéve az övék volt, és aratás után magyar béres kísérte őket haza, aki a búzával és aranysárga kukoricával teli zsákokat egész a kunyhó ajtajáig szállította. De ősszel és télen se lustálkodtak. Fűrészmalmokban dolgoztak, fát vágtak az erdőn, tutajaikon lesiklottak a Talaboron a Tiszába és innen magyar földre. Volt mit enni. Maradt dohányra, pálinkára is, az asszonynak piros kendőre, fekete kötényre, selyempruszlikra meg kalárisra a nyaka köré, és a zsidónak is jól ment sora.

De azután jött a háború.

Az Isten verte volna meg.”

Ezt a jól működő munkamegosztást írja le Eötvös Károly is A nagy per című munkája több részében is, amikor például a ruszinok fa usztatását ismerteti a Tiszán (amely emlékeztet a tótok fa usztatására a Vágon, melyet Turóc vármegyében Mednyánszky Alajos írt le).

    

A Tisza északi, jobboldali partján fekvő Csetfalva református temploma az egyik drágakövünk: kívülről, belülről is nagyon szép. Bent az egyik legeslegszebb kazettamennyezet, egy kis freskó is megmaradt. Kívül pedig egy nagyon szép fa haranglábot úgy helyeztek el a templom elé, mintha szerves tornya lenne.

    

                                       

1   –           Csetfalva ref. templom

                                       

Móricz Zsigmond édesanyja Csetfalván született, akinek apja itt volt református lelkész.

         

      

                                       

2   –           Csetfalva ref. templom belső kazettamennyezet részlet

                                       

A csetfalvai festett kazettás mennyezet a magyar művészet egyik csúcsa. Hozzá a sok nagyszerű mennyezet közül talán csak az erdélyi Mezőségben levő tancsit tudom egyenlőnek minősíteni. A kazetták közül a sötétebb tónúsúakat Asztalos Ládor Ferenc készítette 1753-ban. A világosabbak kicsit később, 1773-ban készültek.

    

                

                                       

3   –           Csetfalva ref. templom torony belső

                                       

A zsindelyes, négy fiatornyos harangláb 1796-ban készült.

   

             

                                       

4   –           Csetfalva kat. és gkat. templom

                                       

            Egy intézeti buszkirándulásunk során meglátogattuk ezt a Makovecz-stílusú organikus építészet jegyeit viselő ökumenikus templomot, amelyben egy kis verselőadói műsort hallhattunk. Egy fiatalember szavalt el a magyar klasszikus költőkből egy szép csokrot. Tanárnője pedig – egy orosz nő – dicsérte nekünk enyhe akcentusú magyar nyelven tanítványát és a magyar irodalmat.       

                

                           

            

5   –           Mezővári ref. templom torony

                                       

Mezővári legszebb napja 1703. május 21-e volt, amikor – amint ez olvashatóbabreformátus templom falában – Tarpa népének példáját követve Esze Tamás kurucai Vári piacterén is kibontották a nagyságos fejedelem zászlaját.

Mezővári határában ott, ahol a Borzsa folyó belefolyik a Tiszába egy erdőben rejtőzködik az honfoglaláskori földvár maradványa, amely a mongolokig Bereg vármegye központja is volt.

         

       

                                       

6   –           Tiszacsoma honfoglaláskori temető emlékmű

                                       

    

                

           

Beregszász

A magyar időkben a Vérke-patak mellett épült Beregszász volt Bereg vármegye székhelye. Ma úgy mondhatjuk, hogy Beregszász legalább a kárpátaljai magyarok szellemi központja.

Nincs szobra, de a város nem felejti: az utcán egy bácsi megállított bennünket és kérdezte, tudjuk-e, hogy a nagy operett színésznő Fedák Sári itt született. Fedák Sári, akinek a neve a vad kártyalicitbe is belekerült!

    

                                       

7   –           Beregszász képek

                                       

                

                

                                       

8   –           Beregszász külváros

                                       

                

                

                                       

9   –           Beregszász kat. templom Szent István szobor

                                       

                

                

                                       

10 –           Beregszász kat. templom belső

A beregszászi Mindenszentek tiszteletére felszentelt katolikus templom első változatát Batu kán serege pusztította el 1241-ben. A tatárok távozása után hamarosan felépült a második templom. A jelenlegi harmadik templomot Zsigmond király építtette föl. A XIX. század közepén ezt a gót templomot építették át romantikus és neogót elemekkel.

    

                

                

                                       

11 –           Beregszász kat. templom alaprajz

                                       

                       

                

                                       

12 –           Beregszász vármegyeháza

                                       

                       

    

    

                                       

13 –           Beregszász vármegyeháza lépcsőház

                                       

                

             

   

                                       

15 –           Beregszász híd

                                       

                

                

                                       

16 –           Beregszász Aranypáva

                                       

A mai Arany páva épülete volt egykor a szecessziós stílusban felépült Kaszinó.

            

    

                                       

17 –           Beregszász bíróság (ma főiskola)

                                       

                

                

                                       

18 –           Beregdéda ref. templom

                                       

                

                

                                       

19 –           Kigyós ref. templom harangláb

                                       

                

                

                                       

20 –           Nagybereg ref. templom

                                       

A tekintélyes gótikus nagyberegi templom azokra az időkre emlékeztet, amikor Nagybereg még Bereg vármegye központja és névadója volt.

Neves a beregi szőttes. (Erre még találunk példát később is, majd a Magyarországon maradt Bereg megyei Tákoson.)

    

           

     

                                       

21   –        Kovászó várrom

Ennyi maradt meg az egykori várból, mely az 1550-60-as években pusztult el. Alig találtuk meg egy pusztuló kolhoz rozsdásodó gépei mögötti gazosban.    

                

          

     

                                       

22    –       Bene ref. templom hátulról

                                       

Nagyon szép a falunak a XIV. században épült gótikus református temploma.

            

    

                                       

23     –      Nagymuzsaly ref. templom és harangláb

                                       

                

                

                                       

24     –      Nagymuzsaly romtemplom

A korábban már említett, lengyelek által 1658-ban elpusztított falu megmaradt templomromja.                    

                

                

Munkács

Munkácsban van az egyik legszebb és legépebben megmaradt nagy várunk, amely büszkén üli meg a kiemelkedő várhegyet – a város központjától kissé távolabb.

A vár udvarán látható emléktáblák idézik a magyar múltat: Zrínyi Ilona, a vár hős védője, Kazinczy Ferenc itt is töltött éveket fogságban. Egy szobor is áll Korjatovics hercegnek, aki Zsigmond királytól kapva 1400 körül birtokolta a várat.

A Latorca folyójától befelé indul a főutca. Mindjárt az elején a zöldre festett Városháza. Kissé odébb egy cseh időkben készültnek tűnő házon Munkácsy Mihály-emléktábla, ami szerint e ház helyén született a nagy festő. Nem messze ide Munkácsynak nagy szobra is van.

A Rákóczi- vagy másnéven Fehér-ház valaha a Rákócziaké volt. Valószínűleg I. Rákóczi György építtette föl a XVII. század közepén. A ház mellett emlékparkot alakítottak ki a szálini terror áldozatainak, amint ezt egy emléktábla igazolja.

A Fényes Elek-féle geográfiai szótár szerint Munkácsnak 1850 körül 4001 lakosa volt: 980 római katolikus, 1388 görögkatolikus, 87 evangélikus, 895 református és 651 zsidó.

Ma Munkácsnak körülbelül 85 000 lakosa van, amelyből 15 000 a magyarok száma.

                                       

25 –           Munkács vár távolról

                                       

A vár korai története bizonytalan. Károly Róbert építtette át kővárrá. Zsigmond király 1396-ban Korjatovics Tódor litván származású podóliai fejedelemnek adományozta a várat, aki jelentősen átalakította a várat és a Kárpátaljára sok ruszint telepített be. Szobrát felállították a vár udvarában – azt sugalmazva, hogy ő Kárpátalja független uralkodója volt, és mint ilyen ő építtette föl a várat.

            

    

                                       

26 –           Munkács vár külső erődítés

                                       

                

                

                                       

27 –           Munkács vár felsővár

                                       

                

                

                                       

28 –           Munkács vár felsővár udvar

(Korjatovics Tódor herceg szobrával)

                                       

A kuruc kor után Munkács vára börtönként is szolgált. Itt raboskodott egy ideig a nagy magyar irodalmár Kazinczy Ferenc is.

            

    

                                       

29 –           Munkács vár felsővár udvar  Zrínyi Ilona emléktábla

                                       

Munkács várának legfényesebb napjai 1685 novemberétől 1688 januárjáig tartottak, amikor a hős Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja, a vértanú Zrínyi Péter lánya és Thököly Imre felesége védte a várat a császáriak ellen.

             

   

                                       

30 –           Munkács vár felsővár külső turulos emlékmű

                                       

                

                

                                       

31 –           Munkács Szt. Márton-kápolna

                                       

Mikor sajnálatos módon 1904-ben lebontották a középkori Szent Márton-plébániatemplomot, szerencsére az értékes gótikus kápolnáját megtartották.

            

    

                                       

32 –           Munkács városháza

                                       

A munkácsi városháza 1904-ben készült.

            

    

                                       

33 –           Munkács főutca – a boltos utca bejárata

                                       

                

                

                                       

34 –           Munkács főutca – Munkácsy Mihály-szobor

                                        

A nagy magyar festő, a bajor ősöktől származó Lieb Mihály néven 1844-ben született Munkácsy Mihály szülővárosa Munkács volt. Innen indult nagyon rossz előjelekkel – korai árvaság, nyomor -, de mégis zseniális tehetsége révén fiatalon, 26 évesen világhírnévre jutva az a festő, akit a világ ismer vagy jobban mondva – ismert a magyar művészek közül.

             

  

                                       

35 –           Munkács Rákóczi-ház mellett sztálini terror emléktábla

                                       

                

                

                                       

36 –           Munkács Rákóczi- (Fehér-)ház

                                       

            A Fehér-ház a Rákócziak háza volt Munkácson. Ezt is a Schönbornoknak adták, akik később kisebb kastélypalotává építtették át.

    

    

                                       

37 –           Munkács bazilita kolostor kivülről

                                       

Munkács szélén, a Latorca jobb oldalán található az ortodox baziliták csernekhegyi Szent Miklós tiszteletére szentelt kolostora és temploma. Alapítója a már említett Korjatovics Tódor herceg volt az 1400-as évek elején. A breszti unióval megalakult görögkatolikus egyház magyarországi központja 1751-ben ez a kolostor vált.

    

    

                                       

38 –           Beregszentmiklós Rákóczi-kastély

                                       

A beregszentmiklósi Rákóczi-kastély Kárpátalja egyik legjelentősebb középkori kastélya, amely azonban nagyon leromlott állapotba került – legalábbis 2008 táján, mikor ott jártunk.

Petrőczi Kata Szidónia, az egyik első jelentős magyar költőnő a kastély falai közt halt meg 1708 őszén.

                

Pivárcsi István: Barangolások Kárpátalján című könyvében emlékezik meg egy szörnyű II. világháború végi szörnyű esetről.

 Beregszentmiklós egyik kései és szomorú emléke, amelyről egy helyi lakos 1995-ban tett közzé visszaemlékezést, hogy 1944 októberében a településre bevonuló szovjet katonák hat fegyvertelen, sebesült és magatehetetlen magyar honvédet találtak, akiket egy ruszin szentmiklósi lakos rejtett el erdészlakjának padlásán. Egy Ljuba nevű katonalány megtalálta őket. Géppisztolyával azonnal megölt ötöt, de közben kifogyott a tára. Míg kicserélte, az életben maradt hatodik szlovákul könyörgött az életéért, hogy otthon négy gyerek várja haza, de hiába.

    

39 –           Beregvár Schönborn-kastély

                                       

Miután II. Rákóczi Ferenc nem hódolt be a Habsburgoknak, elkobozták óriási birtokait, melyek egy részét 1726-ban III. Károly király (mint császár VI. Károly) a Schönborn-családnak adományozott. Ők építtették át 1890 körül az itteni vadászkastélyukat egy reprezentatív Tudor-stílusú kastélypalotává.

             

   

                                       

40 –           Szolyva malenkij robot emlékpark emlékmű

                                       

Szolyva szinte állatorvosi lova a XX. századi őrült „izmusok” vitustáncának: az egyik fanatikus eszme az állítólagosan genetikailag terhelt, a másik az igazságtalan társadalmi helyzetükből, beidegzettségüktől megszabadulni képtelen emberek, embercsoportok „kivágásával” (állattenyésztési szakszó) akarta elérni a „földi boldogságot”.

Szolyváról – mint ahogy először szinte minden vidéki helyről – Magyarország német megszállása után 1944 tavaszán kezdték el a zsidók összegyűjtését, majd a német megsemmisítő táborokba való elszállítását. (Ez csak Kárpátalját tekintve kb. 90 000 ember!)

1944 novemberében pedig, miután a Szovjet Hadsereg elfoglalt Kárpátalját, Szolyván állították fel az első kárpátaljai szovjet lágert, ahova az úgynevezett „malenkij rabot”-ra (a kis munka) begyűjtött magyar lakosságot zsúfolták össze. Minden helységből jelentkezésre kötelezték a magyar és német (német családnevű) férfiakat. Az összeveszteségre következtetni lehet abból a három helységnek malenkij rabotos szomorú adataiból, melyet Pivárcsi István: Barangolások Kárpátalján című könyvéből írtam ki:

• Kisdobronyból 1944 végén 154 férfit hurcoltak el „malenkij rabotra”, akik közül 72 fő ott pusztult (azaz közel 50 %);
• Nagydobronyból 1944 végén 152 férfit hurcoltak el „malenkij rabotra”, akik közül 93 fő ott pusztult (azaz kb. 60 %);
• Benéből 1944 végén 141 férfit hurcoltak el „malenkij rabotra”, akiknek harmada ott pusztult (azaz kb. 33 %);

Ebből egy gyors becslés: a munkás korban levő férfi lakosság kb. 40-50 %-a pusztulhatott el, azaz a kb. 120 000-s kárpátaljai magyar lakosságból kb. 16 – 20 000 ember. (Ezt az értéket a Pivárcsi-könyv 20 000 főben adja meg

Korábban Szolyvában a ruszinokon és magyarokon, zsidókon kívül németek is éltek. A világháború vége őket is elsodorta, úgyhogy ma már Szolyva szinte tisztán ruszin (kárpátukrán) lakosságú.

Mikor először jártam Szolyván 1990-ben az Ungvárnál már említett buszos turista út során, még csak suttogva említették, hogy egy szolyvai táborban nagyon sok magyar halt meg, akiket egy tömegsírba temettek el. Ez a tömegsír pedig éppen ott volt, a benzinkút mellett a lábunk alatt, ahol álltunk. Később évekkel később aztán egy másik utazás alkalmával kissé megnyugodva láttuk, hogy emlékművet állítottak a malenkij robotos áldozatoknak -nem messze attól a benzinkúttól.

                

                      

                 

41 –           Holubina zsidó temető

                           

Holubina pár kilométerre van Szolyvától. A falu melletti fával benőtt domboldalon egy nagy régi elhagyatott zsidó temető található. Már az is nyomasztó, hogy a rejtőzködő temetőhöz csak egy falusi udvaron, a gazda engedélyével lehet elérni, de az erdőben az egymásra dőlő, elmohásodott elhanyagolt sírkövek látványa megdöbbentő.

Ivan Olbracht cseh író írt a kárpátaljai zsidók különleges rétegződéséről a Kárpátaljai trilógia című művében:

„Nyugaton csak zsidó értelmiségieket, kereskedőket és részben koldulásból vagy csalásból élő kétes elemeket ismerünk. Kárpátalján a zsidók óriási többsége fizikai dolgozó, és a számunkra oly szokatlan zsidó típusok: kovácsok, asztalosok, cipészek, szabók, fuvarosok és munkások, valamint rongyos gyerekeik fölöttébb meglepnek mindenkit, aki először érkezik egy kárpátaljai faluba. A községben csak egy vagy két gazdag zsidó él, ezek a saját kezükben összpontosítottak minden koncessziót, boltjuk, trafikjuk, italmérésük van, ők kereskednek az állami ártámogatásban részesített kukoricával, és náluk adósodnak el nyakig az iszákos csendőrök, fináncok, erdészek és az erdőigazgatóság alkalmazottai.”

És ez a rétegezett, közel százezres zsidó társadalom körülbelül tíz évvel Olbracht leírása után a hitleri faji ideológia következtében megsemmisült.

    

                

                

                                       

42 –           Volócz és Verecke közötti hágóról a Rónahavas és környéke

                                       

                

                

                                       

43 –           Volócz és Verecke közötti hágóról a Sztoj és környéke

                                       

                

                

                                       

44 –           Vereckei hágó Honfoglalás emlékműve

                

Mikor először jártam a Vereckei-szorosnál, nagyon kiábrándító volt: egy elrozsdásodott meggörbült vaselemes Szovjetuniót dicsérő emlékmű, melyre krétával felírták magyarul: Üdvözlünk Magyarországon. Egy buszmegálló összeroskadva, csupa kátyús országútroncs, odébb egy be nem fejezett sokemeletes épülettorzó, egyetlen ablak nélkül, az épület tetején már kinőtt fákkal. Nem messze egy bepiszkolódott szobor, amelyről kiderült, hogy egy kürtöt fújó hucul hegyi pásztor.

A Vereckei hágó a magyarok bejövetelének, a honfoglalás nyitányának színtere. Mindenkinek a Feszty-körkép jut eszébe. 2008 tavasza óta áll a Honfoglalás emlékmű. Sajnos, az ukrán nacionalisták gyakran meggyalázzák! Szerencse, hogy mikor meglátogattuk, épségben, tisztán láthattuk és megható volt látni, hogy egy Gyergyóból jött székely csoport az emlékmű előtt felsorakozva könnyes szemmel elénekelte a magyar Himnuszt.

Magyar Irodalmi Lap