A csodaszarvast hópárduc üldözi
A csodaszervas monda ága-boga olyan mint a koronája, melyen a gyertyák gyújtatlan gyulladnak. Az eur-ázsiai – helyesebben ázsiai-eur – monda lombozata szinte beborít két földrészt. Ennek a fának az egyik ága éppen a magyarság eredetmondája. Megkülönböztetése, szétválogatása a változatok bőséges sorából alapvető feladata a magyar néprajztudománynak, irodalomtörténetnek, történettudománynak stb.
1. Hunor és Magor valamint Bors vadászata
Minden magyar tudja – reméljük -, hogy Hunor és Magor testvérek üldözték a csodaszarvast a Meotisz mocsaraiban és ennek kapcsán új hazára találtak. Ezt csupán az emlékezetünk karbantartása szempontjából említjük. Tovább ezzel a változattal nem foglalkozunk.
Makkay János alapvető állásfoglalása szerint a két testvér helyett ragadozó állatok is szokták üldözni a csodaszarvast, de ez a változat hiányzik a magyar mondai hagyományból. „Az én tudomásom szerint a Csodaszarvasra vonatkozó magyar /Árpádi/ mondai elemek kizárólag a férfi hősök által alkalmasint vadászfegyverrel és vadászkutyával követett /aranyagancsú/ szarvasról és templomalapításokról szólnak. Akár Szent István, akár Szent László és Géza, akár Bors templomalapításait nézzük. Nem tudok olyan Árpádi magyar Csodaszarvas történetről, amelyben ragadozó követi az agancsost… de nem vitatom, ha más kutatók úgy látják, hogy az Árpádi /finnugor/ mondai hagyományban /és a Meotisz-mondában/ ragadozó által üldözött szarvasok vannak. Lássák így, ha akarják. Kíváncsian várom az ilyen adatokat.
Lehet persze a dolgot szimbolikusan így is értelmezni, de akkor a két szent királyt nem Árpádi hősöknek, nem egyfajta Herkuleseknek, hanem jelképesen ragadozó állatoknak kell értelmezni.” Ez a profán, mondhatni szentségtörő lehetőség tehát távol áll Makkay Jánostól, akit idéztünk. Ugyanakkor vádolja Zsoldos Attilát, aki Makkay szerint valami hasonlót követett el.
Makkay megjelöli azt a forrásbázist is, amelyben igazát igazolni véli és tudja. „A Moravcsik- vagy Berze-Nagy-tárházból tessék idézni egyetlen olyan regét, amelyben Vác, Várad, Bars vagy Regede felé nem királyi-hercegi hős, hanem valamilyen ragadozó üldözi az irányt mutató /aranyagancsos/ szarvast!” Nos, elégséges, ha a többszáz éve ismert, jóöreg Anonymushoz fordulunk, nem becsülve le Moravcsik vagy Berze-Nagy érdemeit.1
Következzék tehát Bors vadászata, a 34. fejezet szerint.
„Mikor negyednapra Bors erős csapatával megérkezett hozzájuk, annak a földnek összes lakosait félelem fogta el velük szemben, és senki sem mert kezet emelni rájuk.
Akkor ez a négy úr egymás közt tanácsot tartott, és a hozzájuk hű lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtt a Zólyom-erdőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is hatalmas erősségeket csinál, hogy a csehek vagy lengyelek lopás vagy rablás végett valamikor be ne jöhessenek az országba. Közös elhatározással evégre Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel.
Mikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és nekivágott a hegytetőknek. Bors nagy sebesen űzőbe fogta, és a hegyormon lenyilazta. Majd midőn azokat a hegyeket ott körös-körül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy várat épít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy ormán igen erős várat emelt; egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, úgyhogy Bors várának hívják. Innen csapataival egészen a Zólyom-erdőig nyomult, és kőből igen nagy erősséget építtetett, amelyet most Borsséd-Zólyom várának neveznek.”2
2. Bors /barsz/ a hópárduc
Makkay felsorolásában a szent királyok között már az első pillantásra is megállapítható, hogy Bors idegen elem, kakukkfióka. Bizonyosan nem szent és nemcsak azért, mert templomot se alapított. Anonymus meglehetősen sokat emlegeti egyetlen személynek véve őt a krónikában. Alapíttat véle három megyét: Borsova, Borsod és Bars. Nehány várat építtet vele és népeivel: Borsova /Vári/, Bors és Borsséd-Zólyom.
Ez a Bors jelképes értelemben, nevének jelentése szerint ragadozó nagymacskaféle, azaz hópárduc.3 Az Anonymus által a XII-XIII. század fordulóján előadott monda változata szerint a felbukkanó szarvas nem tünedezik el a szeme elől, azt folyamatosan látja üldözése közben.
Le is nyilazza! A szarvas agancsainak különlegességéről egy szó sem esik. Bors az üldözés során nem talál romvárost, ahogy az lenni szokott. Bors csak szétnéz a hegyen, hol építhetne várat. Bors nem alapít templomot ott, ahol a csodaszarvas, avagy isten angyala megjelent előtte. Egyszerű, archaikus, kereszténységtől még befolyásolatlan, azaz pogány, pogányabb változat ez a magyar forrásban megőrzött, a mi irodalmunkban először lejegyzett monda-rög. Benne ragadozó állat támad patás állatra.
Tehát a magyar mondakincsben nem kizárólag férfi hősök vadásznak csodaszarvasra. Hunor és Magor a hun és magyar nép név szerinti megtestesítője, reprezentánsa, ráadásul testvérek. Ebből a szemszögből tekintve Bors /barsz/ név szerint melyik nép eszményített alakja. !?? Anonymus netán ezt is a parasztok meséiből jegyezte le. A mondának ez a legelső rögzítése írásban a Kárpát-medencében. Háromnegyed évszázaddal előbb, mint ahogy ”mérvadó” történészek hirdetik akadémiai kiadványokban. „A monda lejegyzésének idejét tekintve valószínűnek látszik, hogy elsőként a merev egyházi szemlélet enyhültével, a pogány magyarság iránti érdeklődés fellendülésével, IV. /Kun/ László király korában Kézai Simon foglalta írásba /Horváth J., Kristó Gy., Szücs J./, majd a 14. sz.-i krónikakompozíció is átvette.”4
Ez a valójában legelőször, az 1200-as évek legelején lejegyzett csodaszarvas monda különleges, rendkívül archaikus. Barsz, hópárduc vadászik benne patás állatra. Csakis ott alakulhatott ki, ahol a barsz élettere található, a Kaukázusban, a Tiensanban és akkor, amikor a magyarság /avarság?/ ezekben a térségekben tartózkodott. Úgy került be a Kárpát-medencébe, hogy behozták avarok vagy magyarok, mert tudomásunk szerint itt barsz sosem élt természetes környezetben.
Ez a mondai barsz valamikor perszonifikálódott és lett a ragadozóból Barsz vezér, batur. Igen beszédes, pászentos név egy nomád előkelőnek, aki netán egy tümen, tízezer lovasnak parancsnokol. / Tümen szavunk a tömény szóban maradt fenn, melyet a pálinkára alkalmazunk. A tömény pálinkában tehát tízezer lovas vágtat./ Mindenképpen előbb a vadászó barsz volt, amelyik patás állatot, csodaszarvast üldöz és zsákmányul ejt. Bizonyíték erre az Eur-Ázsiai síkon, a nomádok világában a számtalan ábrázolás aranyban, ezüstben, bronzban, bőrben, fában, textilben stb., amelyen oroszlán, tigris, párduc stb. agancsos állatot marcangol.
3. Összefoglalás
Makkay János kétségbe vonta, hogy a magyarsághoz köthető, az ő szóhasználata szerint „az Árpádi mondai hagyományban” létezik-e olyan csodaszarvas mondai variáció, melyben ragadozó űz agancsos állatot. Úgy véljük, hogy létezik ilyen változat. Az anonymuszi forráshely megadja erre a kérdésre a megfelelő választ. Anonymus ugyan több száz éve ismert történeti forrás, de a Barsz, Bors, Bars stb. jelentésének fel nem ismerése eddig megakadályozta ennek a monda-variánsnak a helyes magyarázatát és megfelelő értékelését.
Igen is ragadozó, ráadásul hópárduc vadászik csodaszarvasra, nem ember, vagy emberek. Mitikus minőségbe emelkedett állatról van szó, mely életterében, a Kaukázusban ténylegesen is az Isten közelébe magasodott, hiszen a hegység legmagasabb csúcsát Elbrusznak, azaz El + barsznak nevezik. Jelentése a barsz birodalma.
Ez a monda-változat minden bizonnyal az „árpádi” honfoglalás előtt alakult ki és rögződött a türk világban. Annak is azon a részén, ahol a barsz közismert volt, annak egyik életterének ismertnek kellett lennie. Ennek a követelménynek a Kaukázus, az Elburz hegység és a Tiensan felel meg környékével együtt.
Az Anonymus által ránk örökített változatot nem érte még keresztény hatás. A csodaszarvas a fején, az agancsai között nem visel keresztet, szarvain gyertyák nem gyulladnak, jelenését nem követi templom alapítás és építés stb. Ez a tény is arra utal, hogy Anonymus nagyon ősi, nem a Kárpát-medencében kiformálódott, bár ebben is jelen lévő mondával ismerkedett meg, melyet érdemesnek tartott a lejegyzésre. Ebben az esetben is, mint többször, a gyakorlatban ellentmondott saját maga elméleti állásfoglalásának. „Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regősök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna.”
És mégis elköveti az „illetlenséget”, számunkra nagyon is szép dolgot cselekszik, amikor örökre ránk hagyományozza, örökéletűvé teszi ezt a pár soros monda-magot, amelyet csakis a parasztok és csacsogó kobzosok dalolhattak neki. Pedig 200 évvel korábban már Szent István király összetörette a kobzokat, hogy berekessze, hallgatásra ítélje ezt a zenei és szépirodalmi kultúrát. Ebből az akcióból maradt fenn elkobozni kifejezésünk, azaz állami intézkedésre erőszakkal elrabolni javainkat. Kirgiziában még a XX. században is élt, ma is éldegél az énekmondók rendje, akik komuszon játszanak.
Kezünk között van tehát a csodaszarvas mondának egy igen archaikus változata, melyet Anonymus jegyzett le 800 évvel ezelőtt. Ez a variáns térben és időben az árpádi honfoglalás előtt alakult ki és a krónikás tollával abban az állapotban jegyeztetett fel. Földrajzilag összefügg a barsz, a hópárduc ezer évvel ezelőtti életterével, a Kaukázus, az Elburz és a Tiensán hegyeinek téreivel. Mindenképpen a csodaszarvas monda folyamatának azon szakaszáról van lenyomatunk, amikor még mitikus, ősi totem állatok szerepelnek benne. Ezek közül a ragadozók csak később személyesedtek meg, öltöttek emberi alakokat. Lettek Hunor, Magor és Bors hősökké.
Horváth Lajos
az Országgyűlés Hivatalának
ny. szakfőtanácsosa
Jegyzetek
- Makkay János: Szarvasok, lovak, szemfedők, üstök és tálak. Bp., 2007. 76-77, 83.
- Anonymus gesta hungarorum. Bp., 1975. 103.
- Horváth Lajos: A barsz /hópárduc/ történelmünkben. Turán 2000. február- március. 87-96.
- Korai magyar történeti lexikon /9-14. század/. Főszerkesztő Kristó Gyula. Bp., 1994. 153. – A csodaszarvasmonda szócikket Kordé Zoltán követte el. Nem tud Bors vezér vadászatáról!
Magyar Irodalmi Lap