Zászlókon régi arcaink

akár a lángok föllobognak

Időből ifjak arca int

s zengése hív szent szívdoboknak

Petőfi örök ifjúsága

a roppant léleklobogó –

Ne üljön átok a sírjára

szavát ne fujja be a hó!

Zászlók melyek kitűzve már

belül távoli csúcsokon

emlékek ormain sikongnak

legázolt lélek-romokon

de rájuk napfényes szelek

tüntető dobverője jár

s mintha fujtató lovakon

vágtában jönne az a nyár

Vágtában jönne és pikával

hogy megsebezze földjeinket

Az égről szelíd gólyakelep

és cikk-cakk fecske-üzenet

ám döng barna-fekete vágta

A zászlón zúzott arcaink

s fölöttük verdes a lélek

és bevérzett zászló a lángja

Zászlókon izzó arcaink

selymes feszült tekintetek

Halálos futás mindannyiunkban

és örök fegyverletételek –

Segíts Petőfi ifjúsága

megszentelt léleklobogó

Halálunk legyen sorsunk ára

ha szavunk befujná a hó!

Bejöttek a bankok, 1998

Magyar Irodalmi Lap