Előleg – határidő – ihlet?
Azt mondják a profik, hogy a legjobb ihlető az előleg. Meg persze a határidő. Én a lapzártával hadakoztam sokszor, de nem vers-ügyben.
Verset viszont a magamfajta ámatőr (sőt dilettáns) mégis csak belső késztetésre ír. Különben nem. Én pl. úgy két éve egy (vers) sort sem írtam.
Máskor is megesett (Aki beleszól – Még egy mondat a zsarnokságról). Viszont ma délután találtam egy papíron három verset! Melyek közül kettő egy napon, 2012.november 20.-án íródott…
Üdv: AA
Kedves P!
A fenti írás az ötödik, amit a MIL-re fölteszünk. Dacára annak, hogy az előző négy sem jelent meg. Nézd, én megértem, hogy vannak értekezések, amelyek valamilyen évfordulóhoz, aktuális eseményhez kötődnek, ilyenformán elsőbbségük van.
Ráadásul pl. Duray Miklós és Czakó Gábor meg mások is nemcsak tartalmilag, de stilárisan is elsőrangúak. Nem tudom, őket, vagy egyáltalán a honlapot hányan olvassák? Te már többször elmondtad, hogy az én dolgaimat mennyire szeretik az olvasók. Csakhogy amióta nálatok (is) megjelenek, egyetlen olvasói hozzászólás hozzám nem érkezett. Ez deprimáló.
Mint ahogy az is, amikor valami értelmeset elküldök 250 e-mail-címre és ehhez senki sem szól, talán 20-25 küld „elolvasva” visszajelzést. Azt tudod ugye, hogy ez sem feltétlenül jelenti, hogy az illető tényleg elolvasta?.
De rátérek a lényegre. Én nem vagyok író, sem költő. Én olyasvalaki vagyok, aki hivatásának gyakorlása mellett néha verset és prózát is ír. Meg aktuális mérgest pl. ami a Hajtóvadászat öregekre (Buzzati) témában megjelent. Nem vagyok művelt sem a magyar, sem általában a történelemben. Felületes ismereteim vannak. Nem mintha érdektelen lettem, vagy azzá váltam volna, de a dátumokkal és nevekkel nemigen boldogultam. Szerencsére van nektek olyan szerzőtök (nem is kevés), aki szemben velem tájékozott. Nekem is van olyan írásom, amelyik időszerű (volt), még emlékszem, hogy „A nép nevében” fölkeltette egy másik honlap érdeklődését is. De nem tudok, és nem is akarok az osztályharcban egyidejűleg részt venni, a helyzet az, hogy kikaptunk. Most végvári harcainkat folytatjuk. És várjuk a jobb időket. Nemzetünk óriási többsége tétlenül.
Én most kezdtem el írni a 12. könyvemet, amelyik a holland New In Chess gondozásában angolul fog (először) megjelenni. Mint könyveim többsége. Ez egy olyan kiadó, amelynek sakk-periodika és 4 évkönyv a rendszeres termése. Ez a kiadó az, amelyik – szemben az itthoni (nagyon hazafias) cégekkel – vállalja azt a kockázatot, hogy a könyve(m) netán nem lesz egy runaway success. Abban a reményben, hogy mégis. És egyáltalán, az én életművem ismeretében megbecsül, mint szerzőt.És az eszméimet. Eszükbe sem jut, édes P, hogy nekem a nyomdaköltséget finanszíroznom kéne. Mármost ha hazafiságról beszélünk, az a kiadó, aki csak olyan könyvet ad ki, amelyet a szerző megírt, kinyomtatott, netán még meg is vesz, ez a totál hülyeségen túl fölveti azt a kérdést, hogy mennyiben különbözik a nemzeti érzelmekkel kelő-fekvő T.P egy erősen liberális (szóval zsidó) kiadótól, amely tőlem azért nem közöl, mert nem vagyok az ő kutyájuk kölyke?
Azt akartam mondani, hogy kurz und gut, de ez már olyan kurz nem lesz. Az öregemberrel és a diófával példálóztál egyszer. Én akkor már azt a tanmesét ismertem, értékeltem. Csak az a helyzet, hogy nekem még a sakk-tudományban igen sok dolgom van. Amit senki nem fog elvégezni helyettem. Nem érdekli, de úgyse bírná. Nekem ez a hivatásom, mondhatom küldetésem (kivált a BLACK IS OK!),ettől még, ha valamikor valamiért megszáll az ihlet, akkor is írok, ha nem akarok. Ha meg nem írok, nem azért van, mert veled truccolok, az éppen mostani cikk ezt remélem jól megmagyarázza.
Szóval hadd legyen számomra a megjelenés öröm, és nem nyűg, kötelezettség! Mindenkinek így lesz jobb.
Ölellek szeretettel: Bandi
Nem erről volt szó
Nem erről volt szó
Nem, ez ahhoz nem is hasonló
Mint kellett és lehetett volna
A tegnap lebírt és hiába
Vár a holnap, lekés(t)em
Mondjátok, egyáltalán éltem?
Volt küzdelem küzdve és
Félénk bízás de a küldetés
Nem sikerült
Minden összetöppedt, leült
Megfúltam a reményben
Zokogok könnytelen a ködben
Nem kaptam meg, talán nem is voltam elég jó
Mindegy miről volt is szó
2012. november 20.
Ennyi fért bele
Ennyi fért bele
Nem több vagy jobb
Lendületes volt az eleje
Aztán elhagyott a seb-lob
Az ábránd, csak az maradt
És hogy valami őszintét mondjak
Hagytam is elhalódni
Nem kellett a beteljesedéskor csalódni… (folyt. köv.?)
2012.nov.20.
‘96. okt. 5. (Almádi felé)
(És ezután vagy másfél évig nem irtam egy sort sem…!)
A következő a „Még egy mondat a zsarnokságról…” volt
Aki beleszól…
Egy ember, aki beleszól
Egy férfi, nem alkuvó
Egy fakult gyermek, álmodó
De nem tűr, hallgat: beleszól
Vele nem történnek véletlen a dolgok
Elfogadja, a halandó itt boldog
Maradéktalan nem lehet, de hisz, remél, szeret
Bár megért már egynehány mord, kemény telet
Egy ember, aki beleszól, még mindig
Annyi terméketlen próba után is
Aki tévedett is, aki vétkezett is, aki el is bukott
De mindig fizetett, s lakolt ha nem tudott
Ilyen ez az ember, egy fióka-Jézus
Nem fogadják be a szürkék, kiátkozza minden klérus
Mire megy mondd így az árva – áll már a Kovácsék háza
És a házasságuk is jó példa – aki látja, lássa!
Emez meg furt morog, érvel, ágál
Mikor majd’ mindenki kussol, átáll
Lejárt a magányos hősök lovagkora
Mit képzel magáról a hiú, az ostoba?
Próféta volnál szívem, választott, apostol?
Csak a fixa ideád ez, te álszent imposztor
– Milyen az életed, kit tettél boldoggá?
Faggathatod, nem szól ehhez semmit hozzá.
Felbomlott családod, indexre kerültél
Egyáltalán, fiam oly mélyre merültél
Hogyha így folytatod, szenvedésed bora
Holtig tölti kelyhed, el nem fogyhat soha
Lepereg mind róla a jó, oktató szó
Ráncosodik bőre, szakálla, mint a hó
Izma sorvad, kopott gúnyába’ jár
De ez nem zavarja, nem rí, jajong – de kár
Hogy’ elfutott az ifjúi lét, hol a tavaly dere?
Bár a kétség őt is megrohanja feketestelente
Olyankor vallatja a múltat – megérte?
A kenyere javát hiszen hát felélte
De minden kudarc, zuhanás után tápászkodóban
Csak oda lyukad ki, minden úgy, ahogy van, jól van
A keze maradék ereje az eke szarvát ragadja
„Fáklya-magát”, s elveit meg sem is tagadja
Csúnyán végzi egyszer, nem vitás, logikus
Úgy kell nekem! – mondja – pökhendi, komikus
Szép halál nincs más – kántál – csak amit megváltunk
Értelmes élettel, ha tettünk valamit, nem csak álldigáltunk
És beszél, vitázik vadul, hévvel szónokol
Egy ember, aki még mindig beleszól és beleszól és
beleszól,
beleszól,
beleszól
Almádi, kb. 21,00
Részlet egy versből / Mely sohasem lett kész
Mert ez a torzó / Maga is egész – ’98. ápr. 21.
Adorján András :
Még egy mondat a zsarnokságról (részlet?)
- Főhajtás Illyés Gyula emléke előtt –
Hol zsarnokság volt, ott zsarnokság van ma is
Ott minden ígéret, jelszó, gesztus mímelt, hamis
Nemcsak a médiában hazudnak arcátlanul
Hogy a föld népe olvasni megint sorok közt tanul
Harsognak a hülye hirdetések, mindenki osztja szórólapját
Vegye! Vigye! Fektessen be! Valósítsa meg általunk önmagát!
Fásultan néz a becsapott tömeg: Miből? Hogyan? Minek?
Nem valami megnemesedett, kiérlelt, hiteles ez a hatalom
Csak egy újabb emberarcú alom: a különös anyagból gyúrt senkiké
Ma is demokrácia (bár nem népi) az önkény neve
Jogállami jogtiprás : hajrá, mindent bele!
A gondolatrendőrség behatolt minden teremtésre való agyba
Zajlik a rongyszedés, nem kicsibe: nagyba’
S az elnyomorított lelkű nemzet bénultan, félve várja
Mi jöhet még eztán, Uram, Jézus-Mária!
És az öregek ugyan koplalnak, ám vonakodva halnak
Valahogy mégis: dolgozz, s dögölj szaporán, kuss!
Megértik végül? Ez a (nemzeti) szocialista humanizmus (…)
1998. március 31. Szeged
Még egy mondat a zsarnokságról (részlet)
– Főhajtás Illyés Gyula emléke előtt –
(AA)
Hol zsarnokság volt, ott zsarnokság van ma is
Ott minden ígéret, jelszó, gesztus mímelt, hamis
Nemcsak a médiában hazudnak arcátlanul
Hogy a föld népe olvasni megint sorok közt tanul
Harsognak a hülye hirdetések, mindenki osztja szórólapját
Vegye! Vigye! Fektessen be! Valósítsa meg általunk önmagát!
Fásultan néz a becsapott tömeg: Miből? Hogyan? Minek?
Nem valami megnemesedett, kiérlelt, hiteles ez a hatalom
Csak egy újabb emberarcú alom: a különös anyagból gyúrt senkiké
Ma is demokrácia (bár nem népi) az önkény neve
Jogállami jogtiprás : hajrá, mindent bele!
A gondolatrendőrség behatolt minden teremtésre való agyba
Zajlik a rongyszedés, nem kicsibe: nagyba’
S az elnyomorított lelkű nemzet bénultan, félve várja
Mi jöhet még eztán, Uram, Jézus-Mária!
És az öregek ugyan koplalnak, ám vonakodva halnak
Csak mennek a nagy szövegek, de nem bánod te sem
Van-e kihez szólni, ólban élnek-e, vagy otthonukban
Vagy a falat a hülye tévét bámulják egész nap elesetten
Szakadnak egymástól nemzedékek, majd egymásra fújnak
A ma jelszava: dolgozz, s dögölj szaporán, kuss!
Megértik végül? Ez a (nemzeti) szocialista humanizmus (…)
1998. március 31. Szeged
Magyar Irodalmi Lap