Én nem zúzom szét a világ csodakelyhét

és nem ölöm meg

az eszemmel a titkokat, melyeket találok

az utamon

a virágokban, a szemekben, az ajkakon vagy sírokon.

Mások fénye

megfojtja a rejtett ismeretlen varázsát

a sötétség mélységeiben,

de én,

én a világosságommal növelem a világ rejtélyét –

és mint a hold, ahogy fehér sugaraival

nem mérsékli, hanem féktelenül

növeli még inkább az éj titkát,

úgy dúsítom én is a sötét égtájat

a szent rejtélyek nagy borzadályaival

és minden, ami érthetetlen

még érthetetlenebbé válik

a szememben –

mert én szeretem

a virágokat, a szemeket, az ajkakat és a sírokat.

Magyar Irodalmi Lap